A Szigetek Királysága a között a Hebridákat, a Clyde-öböl szigeteit és Man-szigetét foglalta magában. A Man-sziget és a Hebridák a körülöttük elhelyezkedő kisebb szigetekkel együtt már a korai idők óta függetlenek voltak a Brit-szigetek többi részétől. A között a norvég vikingek foglalták el ezeket a szigeteket, ahogyan a Brit-szigetek nagy részét is. A Man-szigetet és a Hebridákat a közös birtokként uralták. A szigetvilág urai előbb a dublini viking királyok, majd az Orkney-szigeteken székelő viking királyok hűbéresei voltak. 1079-től Godred Crovan Man-sziget és a Hebridák királyaként önállósította magát (latinul Rex Manniae et Insularum). Utódai a norvég királyok névleges fennhatóságát elismerve, de valójában önálló királyokként uralkodtak. A Man-sziget és a Hebridák közös királysága 1164-ig állt fenn, amikor két külön királyságra vált szét, a Man-sziget Királyságára (Kingdom of Mann) és a Hebridák és környező szigetvilág királyságára (Kingdom of the Isles, azaz a „Szigetek Királysága”).
Földrajz A Szigetek Királysága a Hebridák, a Clyde-öböl szigetei és a Man-sziget területét foglalta magában a között. Ezek a szigetek Skócia nyugati partjai mentén húzódnak, összesen mintegy területen, több mint hosszan. A norvég forrásokban Suðreyjar („déli szigetek”) néven ismerték őket, hogy megkülönböztessék az Norðreyjar („északi szigetek”) csoportjától, amelyhez Orkney és Shetland tartozott. A szigetek földrajzi fekvése miatt természetes tengeri útvonalat alkottak Írország, Skócia és Skandinávia között, ami megkönnyítette a viking telepesek érkezését és a kereskedelem fejlődését. A királyság központjai a legnagyobb szigetek – például Man, Islay és Lewis – köré szerveződtek, amelyek kikötői és természetes védelmi adottságai meghatározták a térség politikai és gazdasági jelentőségét.
Korai időszak Források A Szigetek Királyságának történetéről fennmaradt források hiányosak és sokszor ellentmondásosak, mivel a korszakban kevés írott feljegyzés készült a térségről. A legtöbb ismeretünk a skandináv sagákból, például az Orkneyinga sagábólA izlandi z Orkneyinga saga az Orkney-szigetek norvég származású grófjainak történetét meséli el a és a között. A mű egyaránt tartalmaz történeti eseményeket, családi viszályokat és legendás elemeket, így egyszerre forrás és irodalmi alkotás. Bár évszázadokkal az események után írták, az Orkneyinga saga a legfontosabb forrás a Norvég Királyság és a skót szigetek középkori kapcsolatainak megismeréséhez. és a HeimskringlábólA Heimskringla izlandi királykrónika, amelyet Snorri Sturluson írt. A norvég királyok történetét meséli el a mitikus idők kezdetétől egészen a . A mű forrásként sagákra, költői énekekre és szóbeli hagyományokra támaszkodik, így egyszerre irodalmi és történeti jelentőségű. Bár nem mentes a legendás elemek és nemzeti elfogultság hatásától, a Heimskringl* alapvető forrás a skandináv történelem és a viking kor kutatásához. származik, amelyeket jóval az események után írtak Izlandon. Ezeket kiegészítik az ír évkönyvek – például az Ulsteri ÉvkönyvekAz Ulsteri Évkönyvek (Annals of Ulster) középkori ír krónika, amely az eseményeket a egészen a végéig jegyzi fel. A művet főként egyházi írástudók állították össze, és részletesen beszámol Írország, valamint a környező területek – köztük Skócia és a Hebridák – politikai, vallási és katonai eseményeiről. Az évkönyvek különösen értékesek a viking kor kutatásában, mivel korabeli bejegyzéseik a legkorábbi források közé tartoznak, amelyek a skandináv jelenlétet említik Írországban. és a Négy Mester ÉvkönyveiA Négy Mester Évkönyvei (Annals of the Four Masters) a összeállított ír történeti krónika, amely az ír történelem eseményeit a legkorábbi időktől 1616-ig foglalja össze. A művet négy ferences szerzetes készítette korábbi évkönyvek, családi genealógiák és egyházi feljegyzések alapján. Bár keletkezése jóval a viking és középkori események utánra esik, a krónika értékes forrás, mert megőrzött számos korábbi, mára elveszett ír történeti hagyományt. –, amelyek időnként említik a Szigetek uralkodóit vagy a norvég beavatkozásokat. Emellett néhány régészeti lelet, érem és helynév segít a politikai és kulturális hatások rekonstruálásában. A szórványos és eltérő eredetű források miatt a királyság története több ponton feltételezéseken és összevetéseken alapul.
Korai viking betörések a Hebridákon A vikingek a végén jelentek meg a Hebridák térségében, amikor a skandináv portyázók először támadták meg a nyugati parti kolostorokat és településeket. A elejére a fosztogatások már tartós jelenlétté alakultak: a vikingek hajótáborokat (longphort) hoztak létre, és fokozatosan megvetették a lábukat a szigeteken. E korszakról kevés írott adat maradt, de valószínű, hogy a dán és norvég vezetők közül többen helyi hatalmat is gyakoroltak. A vikingek befolyása gyorsan kiterjedt a Hebridák mellett a Man-szigetre és a Clyde-öböl térségére is, létrehozva egy tengeri uralmon alapuló hatalmi rendszert. Az ír és norvég források szerint már ebben az időben fontos szerepet játszott az Uí Ímair (Uí jelentése: leszármazott, innen Ímair-ház), amely a viking–gael kapcsolatok egyik fő alakítója lett.
A viking hatás a térségben a végén kezdődött, és bár kétségtelen, hogy az Uí Ímair-dinasztia Az Uí Ímair-dinasztia (jelentése: Ímar vagy Ivar leszármazottai) skandináv eredetű uralkodóház volt, amely a a között jelentős hatalmat gyakorolt Írország, Skócia és a Szigetek Királysága területén. Alapítója Ímar (Csontnélküli Ivar) volt, aki a viking uralom korai szakaszában Dublin és Northumbria királyaként is szerepet játszott. Leszármazottai közül többen uralkodtak Dublinban, Yorkban és a Hebridákon, valamint szoros kapcsolatban álltak a man-szigeti és orkney-i uralkodókkal. A dinasztia tagjai gyakran keveredtek háborúkba az ír királyságokkal és egymással is, miközben meghatározó szerepet töltöttek be a viking–gael kultúra kialakulásában, amely az északi és a kelta hagyományokat egyesítette. meghatározó szerepet játszott ebben a korai időszakban, az uralkodók személyére és uralkodásának pontos dátumaira vonatkozó források a közepéig bizonytalanok. A Szigetek királyai és az ír uralkodók közötti ellenségeskedés, valamint a norvég királyok beavatkozása – közvetlenül vagy az orkney-i grófokon keresztül – visszatérő jelenség volt.
Mezitlábas Magnus végi inváziója rövid időre közvetlen norvég uralmat eredményezett a királyság felett, ám nem sokkal később Crovan-dinasztiaA Crovan-dinasztia a idején a Szigetek uralkodó családja volt. A dinasztia névadó alapítója Godred Crovan a végén elfoglalta a Man-szigetet és Dublint. A dinasztia gael-skandináv eredetű volt, az Uí Ímair egyik ágából származott, amely az Ír-tenger térségében uralkodó nemzetség volt. ismét megszilárdította nagyrészt független fennhatóságát. Ez Somerled felemelkedésével ért véget, akinek 1164-es halála után a királyság két részre szakadt. Alig több mint egy évszázaddal később, az 1266-os perthi szerződést követően a szigetek a Skót Királyság részévé váltak.
Az Ímair-ház Az Ímair-ház (Uí Ímair) skandináv–gael eredetű dinasztia volt, amely a a meghatározó szerepet játszott Írország és a skót szigetek történetében. A dinasztia alapítójának Ímar-t (vagy Ivarr) tartják, aki a források szerint a dublini és a manni viking uralkodók őse volt. Leszármazottai – köztük a híres Amlaíb ConungAmlaíb Conung (Óláfr a király) (kb. 820–874) a Dublini Királyság első ismert norvég uralkodója, Ímar testvére vagy rokona, a közepén Írország és Skócia nyugati partjain tevékenykedett., Sitriuc mac ÍmairSitriuc mac Ímair (Sihtric, Ivar fia) (kb. 850–896) Ímar fia, a Dublini Királyság királya, aki apja halála után a dinasztia befolyását megőrizte és kiterjesztette. és Godred CrovanGodred Crovan (Guðrøðr Crovan) (1040–1095]] között, a Man-sziget és a Szigetek Királysága uralkodója, aki a 11. század végén újraegyesítette a térség norvég–gael uralma alatt álló területeit. királyok – különböző időszakokban uralták Dublin, Man, York és a Hebridák térségét, így az Ímar-ház befolyása mind az Ír-tenger, mind a brit szigetek északi területein érezhető volt. A dinasztia tagjai a norvég, dán és gael világ közötti közvetítő szerepet töltöttek be, házassági szövetségekkel és katonai szövetségekkel biztosítva hatalmukat.
Az Ímar-ház uralma a folyamán különösen Dublin körül erősödött meg, de hatalmuk kiterjedt a Hebridákra és a Man-szigetre is, ahol a norvég telepesek és a helyi gael vezetők között szoros kapcsolatok alakultak ki. A dinasztia tagjai gyakran társuralkodóként vagy szövetségesként osztoztak a hatalmon, bár a belső viszályok és a rivális norvég–skót befolyás folyamatosan gyengítették őket. Az Ímair-ház politikai öröksége azonban tartósnak bizonyult: ők alapozták meg a későbbi Szigetek Királysága és a Dublini Királyság közötti kulturális és dinasztikus kapcsolatokat, amelyek a viking kor végéig fennmaradtak.
Orkney grófjai és Dublin királyai A a Szigetek Királysága, Dublin és Orkney között szoros politikai és dinasztikus kapcsolatok alakultak ki. A norvég uralkodók igyekeztek ellenőrzésük alá vonni mindhárom térséget, mivel ezek együtt stratégiai tengeri útvonalat alkottak a Norvég-tenger, az Északi-csatorna és az Ír-tenger között. Az Orkney grófjai, akik a norvég királyok hűbéresei voltak, időnként beavatkoztak a Hebridák és Man ügyeibe is, gyakran a Dublini Királyság riválisaiként vagy szövetségeseiként. A két hatalmi központ – Orkney és Dublin – között nemcsak katonai, hanem dinasztikus kapcsolatok is léteztek: a házasságok révén az Ímair-ház tagjai és az orkney-i norvég vezetők többször is rokonokká váltak.
A Dublini Királyság uralkodóinak listája jól mutatja, hogy több dublini király – köztük Olaf CuaranOlaf Cuaran, más néven Amlaíb Cuarán, (kb. 927–981) az Ímair-ház tagja volt, aki többször is uralkodott Dublin és York felett; hosszú, változatos uralkodása alatt Dublin a viking–gael világ egyik legfontosabb politikai központjává vált., Sigtrygg SilkbeardSigtrygg Silkbeard óészakiul Sigtryggr Silkiskeggr, (kb. 970–1042) Olaf Cuaran fia volt, a Dublini Királyság leghosszabb ideig uralkodó királya, aki megerősítette a város kereskedelmi szerepét, bevezette az érmeverést és támogatta a kereszténység elterjedését. és Godred Crovan – hatalma kiterjedt a Hebridákra és a Man-szigetre is, ezzel a Szigetek Királyságát gyakorlatilag Dublin fennhatósága alá rendelve. Ugyanakkor a norvég korona továbbra is igényt tartott ezekre a területekre, és gyakran küldött hadat a szigetek feletti ellenőrzés visszaszerzésére. A a norvég befolyás ismét megerősödött, ami végül a térség későbbi, formális norvég uralma felé vezetett, miközben Dublin továbbra is a viking–gael hatalmi világ egyik központja maradt.
Godred Crovan és az ír befolyás
260px|bélyegkép|A Man és a Szigetek Királysága