Fogaras

Fekvése Brassótól 67 km-re nyugatra, Nagyszebentől 76 km-re keletre, az Olt bal partján fekszik.

Nevének eredete Első említése 1291-ből maradt fenn Fogros alakban. További névváltozatok: Fogaras (1369), Fugaras (1372), oppidum Fugrasch (1413), Fogarasum, Fogarasch (1600). A név eredetére nézve több feltételezés létezik. Egyik magyarázat szerint Fogaras neve a magyar fogoly madárnév nyelvjárási fogor változatából származik. Más feltételezés szerint víznévként született, egy besenyő „Fagar šu”-ból ('kőris(fás) víz'). Inkább anekdotának számít az a magyarázat, amelyet Kőváry László a Történelmi adomák (Kolozsvár, 1857) című művében Benkő Józsefre hivatkozva említ: „…építésénél a munkások oly jegyeket kaptak, mint kapnak most is a nagyobb építészeti vállalatok munkásai, miket aztán hetenként beváltanak. Az itt kapott pénzjegyek fából voltak, s a nép fagarasnak nevezte. Innen kapta volna Fa-garas vagy mint ma mondjuk Fogaras vára nevezetét.” Szintén nem elfogadott a román fag = bükkfa szóból való eredeztetés.

Népessége Az első modern értelemben vett népességfelméréskor, 1786-ban 3376 lakosa volt, 36%-uk zsellér, 27%-uk polgár, 20%-uk jobbágy, 7%-uk nemes. A nem mezőgazdasági népesség aránya 40% volt. 1880-ban 5307 lakosából 1732 volt román, 1666 magyar és 1559 német anyanyelvű; 1223 görögkatolikus, 1199 római katolikus, 891 református, 885 evangélikus, 713 ortodox, 262 izraelita, 102 unitárius és 32 egyéb vallású. 1910-ben 6579 lakosából 3357 volt magyar, 2174 román és 1003 német; felekezet szerint 1409 római katolikus, 1323 református, 1262 görögkatolikus, 1003 ortodox, 830 evangélikus, 514 izraelita, 229 unitárius és 9 egyéb. 1930-ban 7841 lakosából 4303 volt román, 2327 magyar és 1056 német anyanyelvű; 2734 ortodox, 1551 görögkatolikus, 1131 református, 1055 római katolikus, 779 evangélikus, 390 izraelita, 180 unitárius és 5 egyéb vallású. 2002-ben 36 121 lakosából 33 677 román, 1643 magyar, 426 cigány és 332 német volt.

Története III. András oklevele szerint 1291-ben a vidék szász, székely és román nemessége Gyulafehérváron tanúskodott egy bizonyos Ugrinus mester mellett, aki szerint már szülei is bírták Fogarast és Alsószombatfalvát. A király mint jogos birtokát ezeket visszaítélte neki.Fekete Nagy Antal – Makkai László: Documenta historiam Valachorum in Hungarian illustrantia, usque ad annum 1400 p. Christum. Budapest, 1941, 32–35. o. Várát a 14. században kezdték építeni. A 14–15. században a havasalföldi vajdák rendszerint Fogarasföldet és Omlás vidékét kapták a magyar királyoktól hűbérbirtokul.Uo., 245. o. I. Vlad vajdát 1369-től Fogarasföld urának ("dux de Fogaras") nevezték, amit utódai is fölvettek titulusaik közé. Vlad Dracul 1436-ban innen bocsátott ki egy oklevelet. A Basarab család neve annyira összekötődött Fogarassal, hogy egy legenda egyenesen innen származtatta őket, a mitikus alapító Radu Negru ('Fekete Radu') személyén keresztül. A legenda klasszikus változatát Miron Costin 1677-ben írt, lengyel nyelvű krónikájában találjuk. Ő a Bonfini által Hunyadi János származása kapcsán elmesélt hollós modát alkalmazza Radu Negrura. Radu Fogarason született volna "(ahová a románok épp a tatárok elől húzódtak vissza)”, hogy felnőve kivezesse “népét a hegyek közül az új hazába, Havasalföldre”.Nagy Levente fordítása, in uő: A holló, a gyűrű és a sárkány jegyében: magyar, román és lengyel Corvinusok Drakulától Esterházy Pálig. Budapest, 2014, 24. o. Radu legendás személyét valószínűleg a 14. századi I. Radu havasalföldi fejedelem ihlette.

Mátyás a családjának tett szolgálataiért a várat és Fogarasföldet 1464-ben Vingárti Geréb Jánosnak adományozta, de 1467-ben meggondolta magát, és visszavette tőle, hogy szükséges esetben a havasalföldi vagy moldvai vajdának adhassa. A következő években valószínűleg ismét a havasalföldi vajdák (1474-ben Szép Radu, 1475-ben Vlad Țepeș) birtoka volt, ám 1478-ban Mátyás a száműzött Udriște nevű bojárt iktatta birtokába, és az övé is maradt 1483-ig. Azután a szász univerzitásé lett, majd amikor II. Ulászló Corvin Jánosra, mint a Hunyadiak örökösére iratta, a szászok ennek ellene mondtak. Corvin János halála után, 1505-ben Ulászló Bornemisza Jánosnak adományozta. Ő nevezte ki 1506-ban első ismert várnagyát, Tomori Pált, a későbbi kalocsai érseket, a mohácsi csata hadvezérét.

Magát a települést 1413-ban oppidumként említik. Valószínűleg itt volt lelkész az a Tamás nevű volt szerzetes, akit 1553-ban vagy 1554-ben az első erdélyi evangélikus püspökké választottak. A 16–17. században szász, magyar és román kézművesek, székely, román és alföldi magyar darabontok, magyar, román és szász nemesek, román jobbágyok és zsellérek lakták, egymással elvegyülve. Az 1580-as években “elsőrendű” protestáns egyház, a jezsuiták pedig 1590 és 1603 között, Ladó Bálint vezetésével innen irányították erdélyi missziójukat. Báthory Zsigmond a várnak szolgáló mesterembereket és azokat, akik a határban földet nem bírtak, minden adó alól felmentette. Ez vonatkozott az Olt túloldalán fekvő külváros, Galac lakóira is. 1588-tól az erdélyi fejedelmek feleségének birtoka. 1599-ben Vitéz Mihály havasalföldi vajda foglalta el, és feleségének adományozta. Miután 1600. szeptember 18-án az erdélyi sereg győzelmet aratott Mihály felett, és kiűzték az országból, a fogarasi várat Csáky István országos főkapitány kapta meg. A várban tartották fogva Vitéz Mihály feleségét, Stanca úrnőt.

A mindenkori fejedelemasszonyok birtoka volt, fénykorát Bethlen Gábor alatt élte. 1632-ben 163 jobbágy-, 88 nemes, 9 görög zsellércsalád és 28 várbeli darabont lakta. Szász lakói evangélikus hiten maradtak, de a reformátusok nem tűrték meg az evangélikus lelkészt, akit 1666-ban I. Apafi Mihály ki is tiltott a városból.Binder Pál: Átfedések az erdélyi fejedelemség szász és magyar protestáns egyházmegyéiben. Europa Balcanica – Danubiana – Carpathica. 2/a. Bp., 1995, 115–129. o. Evangélikus egyháza 1700-ban alakult újra, 130 polgár kérésére. Főként szász mesterek alkották a szűcscéhet, a Fazekas utcában (mai nevén Griviţa Roşie) 1614-ben megalakult fazekascéhet és az 1674-ben megalakult szíjgyártócéhet. 1640-től a század végéig Fogaras székhellyel református egyházmegye működött. Apafi Debrecen környékéről és a hajdúvárosokból több családot telepített Fogarasra, akiknek nemesi telket adományozott.Bisztray Károly: A régi Erdély. Bp., 1948, 65. o. Erős volt román kézműves rétege is. A szabócéh élén 1600-ban román atyamester állt, főként románokból állt az 1643-ban szerveződött tímárcéh, magyarokból és románokból a vargák és csizmadiák 1622-ben megalakult céhe. A 17. század közepén kétszer is román bírát emeltek a város élére.

Református iskolája 1639 és 1711 között a nagyenyedi kollégium alá tartozott. Diákjainak több mint fele a Székelyföldről, egyharmada Háromszékről, 30%-a a Szászföldről származott.Szabó Emőke: A fogarasi református partikuláris kollégium és diáktársadalma az 1639 és 1693-as évek között. Neveléstörténet 2006: 27–55. o. Lorántffy Zsuzsanna 1657-ben román nyelvű református iskolát alapított „Isten dicsőségére és az oláh nemzetnek épületekre.” Az iskolaalapítás apropója az volt, hogy a Fogaras vidéki papság vallási ismereteit a korábbi vizitációk alkalmával erősen hiányosnak találták, illetve a legtöbbször a liturgiát is óegyházi szláv nyelven végezték. Az elemi szintű iskola tananyaga az alapítólevél szerint a katekizmusból, a Gyulafehérváron nyomtatott román nyelvű Újtestamentumból és zsoltároskönyvből, az imádságokból, a liturgiából, egyházi énekekből és román nyelvű, cirill betűs írás-olvasásból állt. Jelentőségét jelzi, hogy a román iskolamester kétszeres fizetést kapott, mint a városi főprédikátor (bár utóbbinak természetben jövedelme is volt). A fejedelemasszony rendelete értelmében csak az lehetett pap Fogaras vidékén, aki a fogarasi iskolát elvégezte. Lugoson és Karánsebesen kívül ekkoriban csak Fogarason működött román nyelvű iskola. Még a román fejedelemségekből is látogatták, bár diákjainak többsége nem vált reformátussá. 1689 előtt szűnt meg.Nagy Levente: A román reformáció. Budapest, 2020, 161–162. o.

1661-ben Kücsük Mehmed pasa vezetésével a törökök foglalták el. 1675. április 28-án itt kötötték meg a fogarasi szerződést, melyben a lengyel és a francia király a kurucok megsegítésére vállalt kötelezettséget, a szerződést a törökellenes háború miatt nem hajtották végre. 1685. február 22-én az itteni országgyűlésen emeltek hűtlenségi vádat Thököly Imre ellen, és döntöttek birtokainak elkobzásáról.. Itt írták alá 1688. május 9-én az erdélyi rendek képviselői a fogarasi deklarációt, amelyben I. Lipót császár és utódja, I. József oltalma alá helyezték Erdélyt, és az 1691-es fogarasi országgyűlésen hirdették ki a Diploma Leopoldinumot. 1704-ben Rákóczi kurucai eredménytelenül ostromolták. Az ostromlók ágyúi elpusztították a város nagy részét, Rabutin védői pedig szétlőtték a református templomot.

1721 és 27 között az újonnan fölállított román görögkatolikus püspökség székhelye volt, és Fogaras vidéke jövedelmét is a püspökség fenntartására rendelték. Mária Terézia 1765-ben a vidéket elzálogosította a Szász Universitasnak, és csak 1874-ben szállt vissza a kincstárra. 1727–29-ben létesült papírmalma a város déli szélétől ötszáz lépésnyire Huréz felé. Ez 1758-ban egy 6,7x20,4 méteres alapterületű földszintes épület volt 28, nagyrészt ólomüveges ablakkal. Három alulcsapó vízikereke 48 kalapácsot hajtott meg.Bogdán István: A magyarországi papíripar története (1530—1900). Budapest, 1963, 144. o. 1756-ig a kincstár, 1756–65-ben bérlő, 1765-ben az uradalom bérlőjeként a Szász Universitas működtette. A mesterek és a segédek kincstári jobbágyok voltak, a papírt elsősorban a szebeni hivatalok és a dél-erdélyi nyomdák használták fel, de Havasalföldre is exportálták. 1844-ben még működött, 1871-ben azonban már rom volt.Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmuskori történetének vázlata. 2. köt. 1712–1848. Cluj, 1964, 6–7. o. 1738-ban nyílt meg a város első gyógyszertára.Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 43. 1781-ben építették az első hidat az Olton Fogaras és Galac között.

A 17. század végén német nyelvű katolikusok telepedtek le a Várkert negyedben, 1735-ben pedig megtelepedtek a városban a ferencesek. A román lakosságnak csak egy része fogadta el a vallási uniót, egy részük megmaradt ortodoxnak. 1785-ből ismét van hír ortodox iskolájáról, 1804-ben pedig görög katolikus iskolája is volt. 1724-ben 190 polgár, 57 polgár özvegye, kilenc jobbágy, 57 zsellér, 201 kézműves és kereskedő lakta. 1750-ben a nemeseken kívül 478 háztartást írtak össze, közülük 49 volt varga, 28 tímár, 27 csizmadia, 27 szűcs, 21 fazekas, 13 kereskedő, 13 kovács és tíz szabó. 1766 körül evangélikus egyháza 337 férfit és 364 asszonyt, református egyháza 358 férfit és 298 asszonyt, római katolikus egyháza Porumbákkal 227 férfit és 217 asszonyt számlált.

1784-ben az újonnan alakított három erdélyi kerület egyike Fogaras székhellyel működött. 1792-ben legjelentősebb iparágának a harisnya- és zekeposztókészítés számított. A fogarasi kereskedők harisnyát, posztót és báránybőröket szállítottak az Olton túlra és a Bánátba.Karlovszky Endre: Erdély ipara a XVIII-ik század végén. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1896, 226–27. o. Nagy Ferenc 1842-es vásárlajstromában ugyancsak dicséri a Fogarason kapható báránybőrt, és más termékekre is fölhívja a figyelmet:

Fogaras

Źródło i licencja