Ez a szócikk J. R. R. Tolkien A szilmarilok c. könyvének tartalmát ismerteti.
A kezdetek Kezdetben volt Eru, az Egyetlen, akit Ardán Ilúvatarnak neveztek. Ő volt az első létező, Isten. Megteremtette az ainukat, a szentségeseket, gondolatának szülötteit. Dallamokat dalolt nekik. S nagy soká eljött a nagy nap, amikor Ilúvatar összehívta valamennyi ainut, s fenséges dallamot dalolt nekik, amelyben sokkal nagyobb és csodálatosabb dolgok kezdtek kibontakozni. Ezután megparancsolta, hogy közös harmóniában Nagy Muzsikát formáljanak neki. S ekkor az ainuk hangja a hallás határán túl leszállt a mélybe és föl a magasba, csordulásig megtöltötte mindazokat a helyeket, ahol Ilúvatar lakozott, majd kiáradt a Semmibe, és az immár nem volt Semmi. Ám ahogy a dallam egyre jobban kibontakozott, Melkor szívében vágy ébredt, hogy beleszője a saját gondolatait, amelyek azokon a magányos utakon születtek elméjében, mikor egyedül rótta a Világmindenséget az Olthatatlan Láng (a világot működtető láng) után kutatva. Némely gondolatát beleszőtte a muzsikába, s nyomban disszonancia keletkezett körülötte. Egyesek követték, mások hangja megszakadt. Ilúvatar háromszor próbálta megállítani (mindannyiszor elméjének egy-egy újabb darabját feltárva), de hiába, utána beszüntette az éneket. Ilúvatar ezek után elhívta őket egy üres helyre, és dalukat képbe öntötte. Megteremtette Ardát, a Földet. S az ainuk közül páran leszálltak Ardára, hogy azt szépítsék, előkészítsék Ilúvatar gyermekeinek.
A Nagyokat ezek közül a szellemek közül a tündék Valáknak nevezik, Arda Erőinek. A valák királyai heten vannak, s heten vannak a királynői is. A királyok neve illendő sorrendben: Manwë, Ulmo, Aulë, Oromë, Mandos, Lórien és Tulkas; a királynők neve pedig: Varda, Yavanna, Nienna, Estë, Vairë, Vána és Nessa. Melkort immár nem sorolják a valák közé.
A valák évei 11-ben A valák és a maiák alászállnak az Új Világra. Megkezdődik Arda tavasza. Az a kor, amikor a valák még Almarenben éltek, s először bimbóztak a fák. 1500-ban Létrehozzák a Valák Lámpásait, hogy bevilágítsák a Földet. Ezek a Lámpások hatalmas gömbök voltak. Az egyik neve Illuin, a másik Ormal. Az Illuin északon, az Ormal délen állt egy-egy hatalmas kőoszlopon, s onnan világították meg a világot.
3400-ban Melkort zavarta a fény, ezért ledönti a Lámpásokat. Arda tavasza véget ér. 50 évvel később a valák visszavonulnak Amanra, és a föld legnagyobb részét homályban hagyják. Itt Amanban rendezik be új otthonaikat, és a kontinenst egy magas hegységrendszerrel, a Pelórival védték. 3500-ban Yavanna és Nienna létrehozza a Két Fát Ezellohar dombján. Az egyiken a sötétzöld levelek alja ezüstösen ragyogott, s számtalan virágának mindegyikéből ezüstharmatot permetezett alá. A másiknak halványzöldek voltak a levelei, csillogó aranyszegéllyel. Sárga lángként lobogó virágainak izzó kelyhéből aranyeső záporozott a földre. Az előbbinek neve Telperion, a másik neve Laurelin volt. A Boldogság Évei elkezdődnek.
A fák évei 10-ben Aulë megteremtette a törpöket, mert olyannyira kívánta a Gyermekek eljövetelét. S Aulë olyannak teremtette a törpöket, amilyenek most is, mivel elméjében nem látta tisztán az eljövendő Gyermekeket. Titkon tevékenykedett, és munkája eredményeként megszületett a Törpök Hét Atyja. Ilúvatar azonban tudta, mi történt és kérdőre vonta Aulët. Ám Aulë meggyőzte Erut, hogy nem akart semmi rosszat. Ilúvatar pedig nem pusztította el őket, csak mély álmot bocsátott rájuk addig, amíg az Elsőszülöttek el nem jönnek. Amikor Aulë hazatért, mindent elmesélt feleségének, Yavannának. Yavanna osztozott férje örömében, de előre megjövendölte, hogy „Ám mivel eltitkoltad előlem ezt a gondolatot, amíg be nem teljesült, a te gyermekeidben csekély lesz a szeretet azon dolgok iránt, amelyek nékem kedvesek.” Yavanna féltette a növényeket, ezért az a gondolata támadt, hogy a fákat különös „pásztorok” őrizzék, akik szintén fák lennének, csak tudnának beszélni, járni, gondolkodni és cselekedni. Manwë beleegyezett, így születtek meg az entek.
1000-ben Yavanna megjövendöli Ilúvatar gyermekeinek érkezését. Varda nekiáll a Nagy Csillagok létrehozásának. 1050-ben az Elsőszülöttek ébredése Cuiviénen öblében. 1085-ben Oromë felfedezi a tündéket, és hogy biztosítsák védelmüket, rátámadnak Melkorra, aki ekkorra már elkészítette Utumno nevű erődítményét, és a foglyul ejtett tündékből orkok egész hadát hozta létre. 1099-ben Melkort láncra verik és rabként Valinorba viszik, de mivel Középfölde hemzseg a gonosz lényektől, a valák úgy határoznak, hogy a tündéket Halhatatlanföldre hívják. 1101-ben a Valák megkérik a tündéket, hogy jöjjenek Valinorba. Elindul a Nagy Utazás, melynek során Elwë, Ingwë és Finwë népe elindul Cuiviénenből. Itt történt meg a tündék első szakadása. Elwë, Ingwë és Finwë népe, rendre a telerek (utolsók), a vanyák (szép-tündék) és a noldák (nemestündék) elindultak, míg a vonakodók nem merészeltek elindulni, ők lettek az avárok. 1130-ban Elwë (később Thingol) találkozik Meliannal Nan Elmoth erdejében. A maia elbűvöli a tünde királyt, aki transzba esik. Az Elwëhez hű tündék nem mentek tovább, megálltak, leváltak a menettől. Ők lettek a Sindák, a szürke-tündék. A Ködhegységtől keletre ismét levált egy kisebb csoport, ők lettek a Nandák (akik visszafordultak). Közülük később többen Beleriandba mentek: ők lettek a Laiquendek, azaz zöld-tündék. 1133-ban a vanyák és a noldák megérkeznek Valinorba és megépítik birodalmaikat. 1179-ben megszületik Fëanor, Finwë első gyermeke. 1400-ban Melkor feltételesen visszakapja szabadságát. 1450-ben Fëanor elkészíti a szilmarilokat, három ékkövet, melyekbe a Fák Fényét zárta. 1495-ben, miután Morgoth tudomást szerzett a szilmarilok létezéséről, szövetséget kötött Ungolianttal. Elpusztították a Fákat, és ellopták az ékköveket. Valinor homályba borult. A noldák ekkor fellázadtak, és megfogadták, hogy véres bosszút állnak a tolvajon, és a valák tilalma ellenére elindultak vissza Középföldére. 1500-ban a Fák Halott vázánál a valák mély csöndben álltak, csak Nienna énekelt és sírt. S ennek hatására az egyik fa egy virágot, a másik pedig egy gyümölcsöt hozott. Telperion virága lett a Hold, Laurelin gyümölcse pedig a Nap.
A Nagy Menetelés Az első csatát követően a valák hosszú korszakokon keresztül éltek békességben a Két Fa fényében. És nem tudtak arról, hogy eközben Melkor erősséget épít távol Középfölde északi szegletében. Ám Ilúvatar látomást bocsátott Yavanna istenasszonyra. Látta, hogy a Gyermekek lassan eljönnek, és látta Melkor munkásságát. Ekkor Varda megteremtette a csillagokat, s amint végzett, a tündék felébredtek Cuiviénen öblében. Oromë talált rájuk egy vadászata során. Ám nem ő volt az első, aki meglátta őket. Melkor megelőzte. Tündéket csalt tőrbe, és hosszas kínzás és csonkítás után létrehozta az orkok szörnyű népét. Oromë visszatért a valák földjére, és értesítette az isteneket, akik megrohamozták Melkor erődítményét, Utumnot és foglyul ejtették a gonoszt. Három koron keresztül fogságban tartották. Mindeközben a valák megkérték a tündéket, jöjjenek el az országukba, mert nem tartották elég biztonságosnak Középföldét. Három követ ment először Halhatatlanföldre: Ingwë, Finwë és Elwë voltak ezek, akik később királyok lettek. Mikor visszatértek beszámoltak útjukról és azt javasolták, menjenek oda. Ekkor történt a tündék első szakadása. Mert sokan hallgattak szavukra, de voltak jó páran, akik megtagadták a parancsot. A legkisebb és legelső sereget Ingwë vezette. Az ő népe a vanyák, a szép-tündék. Őket követték a noldák, a bölcsek, Finwë népe. Utoljára ment a legnagyobb sereg, s őket telereknek nevezik, mert késlekedtek a úton. A Nagy Utazás tehát megkezdődött, és elég sokáig tartott. Sokan indultak el, ám útközben sokan leváltak a menetről. Először is voltak, akik el sem indultak, ők az avarok, vagyis a vonakodók. Voltak, akik elhagyták a menetet a Ködhegységtől keletre: ők a nandák, akik közül később többen Beleriandba mentek, ők a Laiquendek. Voltak, akik Beleriand zöld dombjain maradtak, őket nevezik sindáknak, azaz szürke-tündéknek. Elwë gyakran kereste fel Finwët, és egyik ilyen útja közben eljutott Nan Elmoth erdejének szívébe, és ott meghallotta Melian énekét. Melian maia volt a valák fajából. Nem volt nála szépségesebb, sem bölcsebb. És ekkor Elwë mély álomba merült, és népe hiába kereste. Olwë lett a király és vezette tovább a népet. Ám voltak, akik nem mentek el Elwë nélkül. Később Elwë nagy király lett, az ő elda népe lakta egész Beleriandot, sindáknak hívták őket, őt pedig Szürkeköpenyes Thigolnak és Melian volt az ő királynéja. Királysága Menegrothban, az Ezer Barlangban állt, Doriath földjén. Idővel a vanyák és a noldák seregei az Innenső Föld legnyugatibb partjaira értek. Ekkor Ulmo, a vizek istene eloldozott egy szigetet, s a tündék felszálltak rá és beléptek Valinorba. A telerek csak később voltak hajlandóak felszállni a szigetre, és ők nem is akartak Halhatatlanföldön élni, csak a közelében. Így a szigetet a partok közelében Ulmo megállította, és azok megépítették fényűző városukat, Tiriont. Finwë volt a noldák királya. Első felesége Míriel volt, és ő megszülte neki Fëanort. Ám a nő belehalt a szülésbe, és így Finwë újranősült. Hitvese Indis, két fiúval ajándékozta meg Fingolfinnal és Finarfinnal.
Fëanor volt a legügyesebb szavú, és -kezű tünde. Felesége Nerdanel volt, aki hét fiút szült neki: Maedhros, Maglor, Celegorm, Caranthir, Curufin, Amrod, Amras. Fingolfin fia volt Fingon, Turgon és húguk Aredhel. Finarfin fiai a következők voltak; Finrod, Orodreth, Angrod és Aegnor és egyetlen lánya Galadriel. Ám Fëanor gyűlölte mostohatestvéreit.
Valinor delelője a végéhez közeledett, hiszen Melkor büntetésének ideje lejárt. Azt színlelte, hogy megváltozott, de ez csöppet sem volt így. Mindeközben Fëanor titkos munkába kezdett. Létrehozott három ékkövet, amelyek a Két Fa fényét szórták magukból. Aman minden lakosa ámulattal és örömmel szemlélte művét. És Varda megáldotta, tisztátalan kéz nem érhet hozzá anélkül, hogy meg ne perzselődne. És Mandos megjósolta, hogy Arda sorsa – Földé, Vízé, Levegőé – beléjük van zárva. Ám Melkor megkívánta ezeket. Viszályt szított Fëanor és mostohatestvérei között, amelynek következménye az lett, hogy Fëanor kardot szegezett Fingolfin torkához, és ezért száműzték. Magával vitte a szilmarilokat, és az apja is vele tartott. És Melkor megszökött, szövetségre lépett az Ungoliant nevű óriáspókkal. Valinor földjein ünnepeltek, Eru dicséretére. Mindenki ott volt, még Fëanor is, akit Manwë paranccsal kényszerítette. Ám Finwë nem jött el. Fëanor megtagadta a szilmarilok látását mindenkitől, ezért el sem hozta az ünnepségre. Mikor Fëanor és Fingolfin békejobbot nyújtottak egymásnak, megjelent Melkor és Ungoliant.
A noldák futása