Molnár Kata, születési nevén Molnár Vilma (Nagykanizsa, 1899. december 26. – Budapest, 1967. június 11.) író, 1939-ben Baumgarten-díjjal kitüntetett alkotó.
Élete Molnár Ödön kalauz és Hofer Franciska gyermekeként született. Tanulmányait előbb közgazdasági, majd zenei irányban végezte, mielőtt az irodalom felé fordult. Bár születési éve alapján az idősebb nemzedékhez tartozott, pályakezdése idején mégis a Nyugat harmadik nemzedékének írói közé sorolják. Férje Soós László író volt.
Írói életútja Munkásságában a lélektani regény műfaját újította meg, különös figyelmet szentelve a belső folyamatok és az emberi kapcsolatok finom rajzának. Korai műveit nagyrészt saját életének élményei ihlették, és ezekben a női tapasztalat, a lelki árnyaltság és az önismeret kérdései kaptak hangsúlyt. Későbbi írásaiban a cselekmény szerepe háttérbe szorult: az emberi sors döntő pillanatait, a lét határhelyzeteit próbálta megragadni új szemlélettel.
A második világháborút követően hosszú ideig csak ritkán publikált, elsősorban elbeszéléseket. 1955-ben tért vissza önálló kötettel, később pedig az ifjúsági irodalomban is megjelent, kísérletező kedvvel.
Munkássága Égnek a mécsek (regény, 1936) Nyári közjáték (regény, 1937) A lélek készülődik (regény, 1938) A föld alatti folyó (regény, 1940) Anyák születnek (elbeszélések, 1955) Pipere Princessz (ifjúsági regény, 1957) A mandarinkalap (ifjúsági regény, 1959).
Róla írták Görgey Gábor – Anyák születnek (Új Hang, 1956) Rónay György – Az olvasó naplója (Vigilia, 1956) Bárány Tamás – nekrológ (Élet és Irodalom, 1967/24) Rónay László – Az Ezüstkor nemzedéke (1967) Radnóti Miklós – Égnek a mécsek (Próza, 1971).
Jegyzetek
Kategória:Magyar írók Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Nagykanizsaiak Kategória:Rákban elhunyt személyek