David Rolfe Graeber amerikai antropológus, baloldali és anarchista társadalmi és politikai aktivista volt. Befolyásos társadalmi és gazdasági antropológiai munkássága, különösen a Debt: The First 5,000 Years (2011), a The Utopia of Rules (2015), a Bullshit Jobs (2018) és David Wengrow-valDavid Wengrow (1972. július 25. –) brit régész és az Összehasonlító Régészet professzora a University College London Régészeti Intézetében. közösen a The Dawn of Everything (2021) című könyvei, valamint az Occupy mozgalomban betöltött vezető szerepe korának egyik legkiemelkedőbb antropológusaként és baloldali gondolkodójaként ismerte el.
New Yorkban született munkáscsaládban. Graeber a Purchase Főiskolában és a Chicagói Egyetemen tanult, ahol Marshall Sahlins irányítása alatt Madagaszkáron végzett etnográfiai kutatásokat, és 1996-ban doktorált. 1998 és 2005 között a Yale Egyetem adjunktusa volt, amikor az egyetem vitatott módon úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését. Mivel nem sikerült újabb állást szereznie az Egyesült Államokban, Graeber „akadémiai száműzetésbe” vonult Angliába, ahol 2008 és 2013 között a Goldsmiths' College előadója és docense, 2013-tól pedig a London School of Economics professzora volt.
Korai kutatásai során Graeber az értékelméletekre (Toward an Anthropological Theory of Value, 2002), a társadalmi hierarchiára és a politikai hatalomra (Fragments of anarchist antropology, 2004, Possibilities, 2007, On Kings, 2017), valamint Madagaszkár etnográfiájára (Lost People, 2007) szakosodott. A 2010-es években a történelmi antropológia felé fordult, és megírta legismertebb könyvét, az "Adósság: Az első 5000 év" (Debt: The First 5000 Years, 2011) címűt, amely az adósság és a társadalmi intézmények történelmi kapcsolatát vizsgálja, valamint esszésorozatot írt az őskori társadalmi egyenlőtlenségek eredetéről. Ezzel párhuzamosan kritikai elemzéseket fogalmazott meg a bürokráciáról és a menedzserizmusrólA menedzserizmus egy olyan szervezeti filozófia és gyakorlat, amely hangsúlyozza a professzionális vezetési technikák és az üzleti orientált megközelítések alkalmazását különféle típusú szervezetekben, beleértve a közszféra intézményeit és a nonprofit szervezeteket. a kortárs kapitalizmusban, melyeket "A szabályok utópiája" (The Utopia of Rules, 2015) és a Bullshit Jobs: A Theory (2018) című könyvekben publikált. A bullshit jobs ("hülye állások") fogalmát egy 2013-as esszéjében alkotta meg, amelyben a „fizetett foglalkoztatás, amely annyira teljesen értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az alkalmazott sem tudja igazolni a létezését” elterjedését vizsgálta.
Bár fiatal korától fogva találkozott a radikális baloldali politikával, Graeber közvetlen aktivista szerepvállalása az 1990-es évek globális igazságossági mozgalmával kezdődött. Részt vett a 3. Amerika Csúcstalálkozó elleni tüntetéseken Québecben 2001-ben és a Világgazdasági Fórumon New Yorkban 2002-ben, később pedig írt egy etnográfiát a mozgalomról, a Direct Action-t (2009). 2011-ben az Occupy Wall Street mozgalom egyik vezető alakjaként vált ismertté, és a „Mi vagyunk a 99%” szlogen megalkotójaként tartják számon. Későbbi aktivizmusa magában foglalta a szíriai Rodzsava forradalom,Az Észak- és Kelet-Szíriai Demokratikus Autonóm Közigazgatás (DAANES), más néven Rodzsava, egy de facto autonóm régió Szíria északkeleti részén. a Jeremy Corbyn vezette Brit Munkáspárt és az Extinction RebellionAz Extinction Rebellion egy Egyesült Királyságban alapított globális környezetvédelmi mozgalom. támogatását célzó fellépéseit.
Fiatalkora és tanulmányai David Graeber munkáscsaládban született. Szülei baloldali politikai aktivisták voltak.
David apja, Kenneth (1914–1996), német bevándorlók családjából származott, akik a 19. században telepedtek le Kansasben. A Lawrence College-ban (más források szerint a Kansasi Egyetemen) tanult, ahol találkozott az USA Fiatal Kommunista Ligájának tagjaival. Ennek eredményeként önkéntesként jelentkezett a spanyol polgárháborúban, ahol sofőrként szolgált egy orvosi egységben. A háború után visszatért az Egyesült Államokba, és befejezte tanulmányait. Ugyanakkor szakított a kommunistákkal, de továbbra is aktívan részt vett a baloldali mozgalomban. A második világháború alatt Kenneth a kereskedelmi tengerészetnél szolgált. Később ofszet nyomdagépeken dolgozott lemezleszedőként.
David édesanyja, Ruth Rubinstein (1917-2006) lengyel zsidó családból származott, akik az 1920-as évek végén költöztek az Egyesült Államokba. Az 1930-as években főiskolára járt, de a nagy gazdasági világválság miatt kénytelen volt otthagyni azt, és egy gyárban kezdett dolgozni. Ruth aktív tagja volt a Nemzetközi Női Ruhaipari Munkások Szakszervezetének. Ott a szakszervezeti színházi csoportban is szerepelt. A közreműködésével bemutatott "Pins and Needles" című vígjáték több éven át (1937-1940) Broadway-sláger lett. Ruth azonban nem folytatta színpadi karrierjét, visszatért a gyárba.
Szülei a második világháború után, a baloldali táborban való tartózkodásuk alatt találkoztak. Házasságuk miatt Ruth rokonai abbahagyták a kommunikációt vele, és nem fogadták el német férjét. A család New Yorkban telepedett le, ahol David és testvére, Eric (1952-2003) is megszületett.
David Graeber a manhattani Chelsea-ben található Penn Southban nőtt fel, egy szakszervezet által támogatott lakásszövetkezetben, amelyet a Business Week magazin „radikális politikával átitatottnak” nevezett.
Hétéves korában szerzett első politikai tapasztalatot, amikor békemeneteken vett részt a New York-i Central Parkban és a Fire Islanden. 16 éves kora óta anarchista volt, a The Village Voice-nak 2005-ben adott interjúja szerint.
Graeber a PS 11 és IS 70 helyi állami iskolákba járt. A maja írás megfejtése iránti szenvedélye segített neki ösztöndíjat nyerni, amely lehetővé tette számára, hogy több évet töltsön az andoveri Phillips Akadémián. Ezután a Purchase-i New York-i Állami Egyetemre járt, ahol 1984-ben antropológia szakon szerzett BA diplomát.
Mester- és doktori fokozatát a Chicagói Egyetemen szerezte, ahol Fulbright-ösztöndíjat nyert 20 hónapos etnográfiai terepkutatásra Madagaszkáron, 1989-től kezdődően. Ebből született PhD-dolgozata, melynek témája a mágia, a rabszolgaság és a politika volt, és melynek címe: The Disastrous Ordeal of 1987: Memory and Violence in Rural Madagascar (Az 1987-es katasztrofális megpróbáltatás: Emlékezet és erőszak a vidéki Madagaszkáron).
Tudományos karrier Yale Egyetem (1998-2005) 1998-ban, két évvel a PhD fokozat megszerzése után, Graeber adjunktus, majd docens lett a Yale Egyetemen. 2005 májusában a Yale antropológiai tanszéke úgy döntött, hogy nem hosszabbítja meg Graeber szerződését, így megakadályozták a 2008-ra tervezett akadémiai kinevezését. Graeber antropológiai tudományos munkásságára hivatkozva támogatói (köztük antropológus kollégák, volt diákok és aktivisták) azt mondták, hogy a döntés politikai indíttatású volt. Több mint 4500 ember írta alá a Graebert támogató petíciót, és olyan antropológusok, mint Marshall Sahlins, Laura Nader, Michael Taussig és Maurice Bloch, felszólították a Yale-t a döntésének megváltoztatására. Bloch, aki korábban antropológia professzor volt a London School of Economics-on és a Collège de France-on, valamint Madagaszkárról írt, egy, az egyetemnek írt levelében méltatta Graebert.
A Yale adminisztrációja azzal érvelt, hogy Graeber elbocsátása összhangban van a Yale azon politikájával, hogy kevés fiatal oktatónak ad kinevezést. Graeber felvetette, hogy a Yale döntését befolyásolhatta azon diákja támogatása, akit a Yale hallgatói szakszervezetének, a GESO-nak a tagjaként kizárás fenyegetett.
2005 decemberében Graeber beleegyezett, hogy egy év fizetett szabadság után elhagyja a Yale-t. Azon a tavaszon két záróórát tartott: a „Bevezetés a kulturális antropológiába” címűt (amelyen több mint 200 hallgató vett részt), valamint egy szemináriumot „Közvetlen cselekvés és radikális társadalomelmélet” címmel.
„Akadémiai száműzetés” és London (2005–2020) 2006. május 25-én Graebert meghívták, hogy tartsa meg a Malinowski-emlékelőadást a London School of Economics-ban. Az LSE antropológiai tanszéke minden évben felkér egy pályafutása viszonylag korai szakaszában lévő antropológust a Malinowski-előadás megtartására, és csak azokat hívja meg, akikről úgy tartják, hogy jelentős mértékben hozzájárultak az antropológiai elmélethez. Graeber előadásának címe „A hatalomon/tudás határain túl: a hatalom, a tudatlanság és a butaság kapcsolatának feltárása” volt. Később esszévé szerkesztették „A képzelet holt zónái: Az erőszakról, a bürokráciáról és az interpretatív munkáról” címmel. Ugyanebben az évben Graebert felkérték, hogy tartsa meg a főelőadást a Szociálantropológusok Szövetségének 100. évfordulós gyémántjubileumi ülésén. 2011 áprilisában ő tartotta az antropológiai tanszék éves kitüntetett előadását Berkeley-ben, 2012 májusában pedig a második éves Marilyn Strathern előadást tartotta Cambridge-ben (az elsőt Strathern tartotta).
Miután elbocsátották a Yale-ről, Graeber nem tudott másik állást szerezni egyetlen amerikai egyetemen sem. Több mint húsz helyre pályázott, de a jó eredményei és számos neves antropológus ajánlólevele ellenére sem jutott túl az első fordulón. Ugyanakkor számos külföldi egyetem kereste meg ajánlatokkal. Egy, az Egyesült Államokból való „akadémiai száműzetéséről” szóló cikkében a The Chronicle of Higher Education több antropológiaprofesszort is megkérdezett, akik egyetértettek abban, hogy Graeber politikai aktivizmusa szerepet játszhatott sikertelen álláskeresésében, a területet „elvont értelemben radikálisnak” (Laura NaderLaura Nader (1930. február 16. –) amerikai antropológus. szavaival élve), de a közvetlen politikai cselekvéssel szemben intoleránsnak nevezve. A cikk egy másik tényezőre utalt, hogy Graeber személyesen nehéz helyzetben lévő vagy „nem kollegiális” ember hírnevét szerezte, különösen a Yale által az elbocsátása körüli vita során felhozott rossz magaviseleti vádak fényében. Graeber maga az amerikai akadémiai életből való kizárását a Yale-ről való elbocsátásának közvetlen következményeként értelmezte, a „társasági klubban való feketegolyózáshoz” hasonlította,A blackballing a titkos szavazás hagyományos formájában történő elutasítást jelent, ahol a fehér golyó támogató szavazatot, a fekete golyó pedig ellenzést jelent. és azzal érvelt, hogy az „ellenségesség” vádja számos más személyes tulajdonságát elfedi, a politikai aktivizmusától a munkásosztálybeli hátteréig, amelyek bajkeverővé tették őt az akadémiai hierarchiában. Laura Nader az antropológiában az „akadémiai elhallgattatás” egyéb példái mellett Graeber esetét is elemezve, feltételezte, hogy a valódi okok között szerepelhetett Graeber növekvő hírneve mint közéleti értelmiségi, valamint az a hajlama, hogy „angolul” írjon a zsargon helyett.
2008 és 2013 között Graeber előadó és docens volt a Londoni Egyetem Goldsmiths College-ában. 2013-ban professzori kinevezést kapott a London School of Economics-ba.
Graeber a Görögországi Kísérleti Művészeti Intézetnek alapító tagja volt. Előadást tartott "Hogyan befolyásolja a társadalmi és gazdasági struktúra a művészeti világot" címmel a Kísérleti Művészetek Intézete által szervezett, a London School of Economics and Political Science Antropológiai Tanszéke által támogatott Nemzetközi Multimédiás Költészeti Fesztiválon.
Főbb művek