Abú l-Kászim az-Zahráví (Abū al-Qāsim Khalaf ibn al-'Abbās al-Zahrāwī al-Ansari (Szahara, 936 k. – 1013 k.) közismertebb nevén az-Zahrávi, latinul Albucasis vagy Abulcasis (arabul Abū al-Qāsim szóból) arab orvos, sebész és vegyész Andalúziából. A középkor egyik legnagyobb sebészének tartják.
Fő műve a Kitab al-Tasrif, egy harminckötetes orvosi enciklopédia. A mű sebészeti fejezetét később latinra fordították, népszerűvé vált, és a következő ötszáz évben Európa standard tankönyvévé vált. Úttörő hozzájárulása a sebészeti eljárások és eszközök területéhez óriási hatást gyakorolt Keleten és Nyugaton egészen a modern korig, ahol felfedezéseinek egy részét a mai napig alkalmazzák az orvostudományban. Úttörő szerepet játszott a catgut belső öltések készítésében, és sebészeti eszközeit ma is használják emberek kezelésére.
Ő volt az első orvos, aki azonosította a hemofília örökletes jellegét, és leírta a hasi terhességet, a méhen kívüli terhesség egy altípusát, amely akkoriban halálos kimenetelű betegség volt, és elsőként fedezte fel a bénulás kiváltó okát. Sebészeti eszközöket is kifejlesztett császármetszéshez és szürkehályog-műtétekhez.
Élete Az-Zahrávi Azahara városában született, Córdobától nyolc kilométerre északnyugatra, Andalúziában. Születési dátuma nem ismert biztosan, azonban a tudósok egyetértenek abban, hogy 936 körül, szülővárosa, Azahara alapításának évében született. A nevében szereplő nisba (jelző cím), Al-Anszári, a medinai Al-Ansar törzsből való gyökereire utal, így származását az Arab-félszigeten található Medináig vezeti vissza."Al-Zahrawi's ancestry then, one might infer, goes back to the Arabian Peninsula, to the inhabitants of "al-Madinah," the first city that accepted the message of Islam."
Élete nagy részét Córdobában töltötte. Itt tanult, tanított és praktizált orvosként és sebészetként egészen 1013 körüli haláláig, két évvel Azahara kifosztása után.
Életéről – publikált munkáin kívül – kevés részlet maradt fenn, El-Zahra későbbi kasztíliai-andalúz konfliktusok során történt pusztulása miatt. Neve először Abu Muhammad bin Hazm (993–1064) írásaiban jelenik meg, aki a mór Spanyolország legnagyobb orvosai között tartotta számon. Az-Zahrávī első részletes életrajza azonban al-Ḥumaydī Jadhwat al-Muqtabis (Az andalúz tudósokról) című művéből származik, amely hat évtizeddel az-Zahrávi halála után fejeződött be.
Az-Zahrávi II. Al-Hakam andalúz kalifa udvari orvosa volt. Kortársa vagy majdnem kortársa volt olyan andalúz vegyészeknek, mint Ibn al-Vafid, al-Majriti és Artephius. Egész életét és zsenialitását az orvostudomány egészének, és különösen a sebészet fejlesztésének szentelte. Udvari orvosként hozzáfért korának legmodernebb orvosi ismereteihez és erőforrásaihoz, amelyek lehetővé tették számára, hogy új technikákat és eszközöket fejlesszen ki sebészeti beavatkozásokhoz. Zahrávi II. Al-Hakam udvari orvosaként eltöltött ideje lehetővé tette számára, hogy fejlessze orvosi-sebészi készségeit és ismereteit, és jelentős mértékben hozzájáruljon az orvostudomány fejlődéhez. Munkássága segített lerakni a modern sebészeti technikák alapjait, és tartós hatással volt az orvosi gyakorlatra.
Sebészpályája Az-Zahrávi a betegségek kauterizálással történő gyógyítására specializálódott. Számos sebészeti eszközt talált fel, amelyeket olyan célokra használtak, mint a húgycső belsejének, valamint idegen testeknek a vizsgálata, bevitele és eltávolítása a torokból, a fülből és más szervekből. Ő volt az első, aki bemutatta a különféle kanülöket, és az első, aki vascsővel és izzó fémmel mint fúróeszközzel kezelt egy szemölcsöt.
Bár soha nem hajtott végre légcsőmetszést, kezelt egy rabszolgalányt, aki öngyilkossági szándékkal elvágta a saját torkát. Az-Zahrávi összevarrta a sebet, és a lány felépült, ezzel bizonyítva, hogy a gégébe ejtett bemetszés begyógyulhat. Ennek fontos kórtörténetét leírta.
Az-Zahrávi úttörő szerepet játszott az idegsebészetben és a neurológiai diagnosztikában is. Ismert, hogy fejsérülések, koponyatörések, gerincsérülések, vízfejűség, szubdurális folyadékgyülem és fejfájás sebészeti kezelését is végezte. A vízfejűség műtéti eljárásának első klinikai leírásában világosan kifejti a felszíni koponyaűri folyadék eltávolítását vízfejű gyermekeknél.
Kitab al-Tasrif bélyegkép|Két oldal a Kitab al-Tasrif arab kéziratából. Közel-Kelet, 13. század, Chester Beatty Könyvtár balra|bélyegkép|Az-Zahrávi Kitab al-Tasrif című műve latin fordításának címlapja Az-Zahrávi harminckötetes orvosi enciklopédiája, a Kitāb al-Taṣrīf, amely 1000-ben készült el, széles körű orvosi témákat ölel fel, beleértve a sebészetet, az orvostudományt, az ortopédiát, a szemészetdt, a farmakológiát, a táplálkozást, a fogászatot, a szülést és a patológiát. Az enciklopédia első kötete az orvoslás általános alapelveivel, a második a patológiával foglalkozik, míg a tovàbbi nagy része a farmakológiával és a gyógyszerekkel kapcsolatos témákat tárgyalja. Utolsó és leghíresebb értekezése a sebészetről szól. Az-Zahrávi kijelentette, hogy a sebészet tárgyalását azért az utolsó kötetben ejti meg, mert az az orvoslás legmagasabb formája, és nem szabad addig gyakorolni, amíg az ember jól meg nem ismeri az orvostudomány összes többi ágát.
A mű olyan adatokat tartalmaz, amelyek közel 50 éves képzési, oktatási és gyakorlati pályafutása során halmozódtak fel. Írt benne a pozitív orvos-beteg kapcsolat fontosságáról is, és szeretettel ír tanítványairól, akiket „gyermekeinek” nevez. Hangsúlyozta a betegek társadalmi helyzetüktől független kezelésének fontosságát is. Az egyes esetek alapos megfigyelésére ösztönöz a lehető legpontosabb diagnózis felállítása és a legjobb kezelés érdekében.
A Kitab al-Tasrif kézirat modern értékelése – bár nem mindig megfelelően hivatkoznak a forrásra – feltárt néhány korai orvosi eljárást, amelyeket későbbi orvosoknak tulajdonítottak. Például leírta mind a később „Kocher-módszerként” ismertté vált kificamodott váll kezelését, mind a szülészetben alkalmazott „Walcher-pozíciót”. Ezenkívül a Kitab al-Tasrif majdnem 600 évvel Ambroise Paré előtt leírta, hogyan kell elkötni az ereket, és ez volt az első fennmaradt könyv, amely a hemofília örökletes természetét magyarázta. Ez volt az első, amely leírt egy migrénes halántéki artéria elkötésére szolgáló sebészeti beavatkozást, szintén majdnem 600 évvel azelőtt, hogy Paré feljegyezte volna, hogy saját halántéki artériáját elkötötte fejfájás miatt, ami megfelel a migrén jelenlegi leírásainak. Az-Zahrávi tehát elsőként írta le a migrén műtéti eljárását, amely a 21. században újjáéledőben van, Elliot Shevel dél-afrikai sebész vezetésével.
Sebészetről és műszerekről balra|bélyegkép|Oldal Peter Argellata 1531-es latin fordításából Az-Zahrávi sebészeti és orvosi műszerekről szóló értekezéséből A Kitab al-Tasrif 30. és egyben utolsó kötete a Sebészetről és Műszerekről szól. Kétségtelenül ez volt a legfontosabb műve, és az, amely évszázadokra megalapozta tekintélyét Európában. A Sebészetről és Műszerekről az első illusztrált sebészeti kézikönyv, amelyet valaha írtak. Tartalma és leírásai számos technológiai újításhoz járultak hozzá az orvostudományban, nevezetesen ahhoz, hogy mely eszközöket kell használni az egyes műtétek során. Könyvében az-Zahrávi ábrákat készített a különböző eljárásokban használt eszközökről, hogy tisztázza, hogyan kell elvégezni az egyes kezelések lépéseit. A teljes szöveg három könyvből áll, amelyeket orvostanhallgatóknak szánt, akik szeretnének többet megtudni a sebészet területén az eljárásokkal és a szükséges eszközökkel kapcsolatban.
A könyvet a 12. században Cremonai Gerard fordította latinra . Hamarosan népszerűvé vált Európában, és standard tankönyvvé vált minden nagyobb orvosi egyetemen, például a salernóin és a montpellier-in. A következő 500 évben ez maradt a sebészet elsődleges forrása Európában, és ahogy Arturo Castiglioni orvostörténész fogalmazott: al-Zahrawi értekezése „a sebészetben ugyanolyan tekintéllyel bírt, mint Avicenna kánonja az orvostudományban”.
Az-Zahrávi azt állítja, hogy tudása korábbi orvosi szövegek gondos olvasásából, valamint saját tapasztalataiból származik: „...bármilyen képességgel rendelkezem is, azt a régi könyvek hosszas olvasásával és a megértésük iránti szomjammal szereztem, amíg belőlük meg nem nyertem a tudást. Aztán egész életemben ragaszkodtam a tapasztalathoz és a gyakorlathoz... Hozzáférhetővé tettem számotokra, és kimentettem a bőbeszédűség szakadékából".
Könyve elején az-Zahrávi kijelenti, hogy az értekezés megírásának oka az iszlám világban a sebészet elért fejletlensége, valamint az akkori orvosok körében elfoglalt alacsony státusza volt. Az-Zahrávi ezt a hanyatlást az anatómiaI ismeretek hiányának és az emberi fiziológia félreértésének tulajdonítja.
Az urológiában az-Zahrávi írt a hólyagkő eltávolításáról. Egy új eszköz feltalálásával, a litotrit egy korai formájával, amelyet michaabnak nevezett el, képes volt a hólyagban lévő követ összetörni sebészeti bemetszés nélkül. Technikája fontos volt a litotómia kifejlesztésében, és előrelépést jelentett az Európában már meglévő, súlyos fájdalmat okozó és magas halálozási aránnyal járó technikákhoz képest.
A fogászatban és a parodontológiában ő járult hozzá a legjelentősebb mértékben az összes muszlim orvos közül, és könyve tartalmazta a fogászati eszközök legkorábbi illusztrációit. Ismert volt arról, hogy arany- és ezüstdrótokat használt a meglazult fogak rögzítésére, és őt tartják a fogászat történetében az első replantáció alkalmazójának. Ő találta fel a fogkő eltávolítására szolgáló eszközöket is, ezt az eljárást a fogágybetegség megelőzéseként ajánlotta. bélyeg|Az-Zahrávi által leírt sebészeti eszközök Az-Zahrávi több mint 200 sebészeti eszközt vezetett be, amelyek között különféle szikék, retraktorok, küreteszközök, csipeszek, spekulák, valamint a kedvenc kauterizálási és sebvarráshoz tervezett eszközök is szerepeltek. Ő találta fel a dupla hegyű horgokat is sebészeti használatra. Ezen eszközök közül sokat korábban egyetlen sebész sem használt.
A katgut belső varrásokhoz való használatát a modern sebészetben is alkalmazzák. A katgut az egyetlen természetes anyag, amely képes feloldódni és a szervezet számára elfogadható, ezt a megfigyelést Az-Zahrávi fedezte fel, miután majma megette az ud szálait. Feltalálta a halott magzat eltávolítására szolgáló csipeszeket is, amint azt a Kitab al-Tasrif szemlélteti.
Hangvétele A szövegben végig Az-Zahràvi tekintélyt parancsoló hangnemet ölt. A „Zsibbadás okozta kauterizációról ” című írásában kijelenti, hogy az eljárást „csak az kísérelheti meg, aki jól ismeri a végtagok anatómiáját és a testet mozgató idegek kijáratait”. Figyelmeztet, hogy egy másik eljárást ne kíséreljen meg olyan sebész, aki nem rendelkezik „hosszú távú képzéssel és gyakorlattal a kauterizáció használatában”. Nem fél eltérni a régi gyakorlattól, lenézi azokat a véleményeket, hogy a kauterizációt csak tavasszal szabad alkalmazni, vagy hogy az arany a legjobb anyag a kauterizációhoz: „a kauterizáció gyorsabb és sikeresebb vassal ”. A ij„ Pleuritis okozta kauterizációról” című írásában megjegyzi, hogy egy izzó szonda bevezetése a bordaközi térbe a genny tályogból történő kiürítésére „gyógyíthatatlan sipoly ” kialakulásához, vagy akár a beteg azonnali halálához is vezethet.
Farmakológia és kozmetikumok A gyógyszerészetben és a farmakológiában Al-Zahrawi úttörő szerepet játszott a gyógyszerek szublimációval és desztillációval történő előállításában. Könyvének 28. fejezetét a gyógyszerészetnek és a gyógyszerészeti technikáknak szentelte. A fejezetet később Liber Servitoris címmel latinra fordították, ahol fontos forrásként szolgált az európai gyógynövény-szakértők számára. A könyv különösen érdekes, mivel recepteket ad az olvasónak, és elmagyarázza, hogyan kell elkészíteni azokat az „egyszerű” összetevőket, amelyekből az akkoriban általánosan használt összetett gyógyszereket állították elő.