A milazzói csatát 1860. július 17. és 24. között vívták az olaszországi Milazzo városában és környékén, amikor Giuseppe Garibaldi Ezrede a később partra szállt számos önkéntessel, főként a Medici-expedícióval együtt alkotta a Déli Hadsereg, vagyis Garibaldi seregének első magját, amely Szicíliában partra szállt, és megtámadta a Két Szicília Királyságát.
Legyőzték a Bourbon-katonákat. A csatában részt vevő erők száma körülbelül 10 000 fő volt, akik közül több mint 6000 Garibaldi embere, míg a csatában részt vevő nápolyi katonák száma 3400 volt; a történészek a bevetések más erősségeiről is beszámolnak.
Felállásuk A milazzói csata nagyon különbözött a calatafimi csatától. Garibaldi emberei most először néztek szembe egy harcra elszánt parancsnok vezette Bourbon-alakzattal.
A Messinából a milazzói erődítmény és kis helyőrségének védelmére küldött Bourbon-erők három gyalogos vadász zászlóaljból, egy lovas vadász századból és egy hegyi tüzérségi ütegből álltak, összesen 3400 főből, élükön Ferdinando Beneventano del Bosco ezredessel.
Ez alkalommal azonban Garibaldi erői is erősebbek voltak, 8000 huzagolt karabély és 400 000 lőszer támogatásával, amelyek Piemontból érkeztek. Az új puskák akár 300 méteres lőtávolságát azonban nem tudták kihasználni, mivel Garibaldi emberei nem rendelkeztek a szükséges kiképzéssel ezen fegyverek teljes körű használatához. Továbbá Garibaldi emberei számbeli fölényre számíthattak, annak ellenére, hogy hiányoztak a lovassági egységeik, és kezdetben a tüzérségben is alulmaradtak.
George Macaulay Trevelyan történész becslése szerint július 20-án Garibaldi embereinek száma valószínűleg 4000 és 5700 között volt. Ugyanez a történész arról is beszámol, hogy Bourbon-források szerint a Két Szicília Királyságának erői összesen 122 tisztet és 4544 katonát tettek ki, beleértve a vár helyőrségét is. Ezért, a helyőrség körülbelül 1000 leszámítva, Boscónak több mint 3000 embere lehetett a terepen.
Charles Stuart Forbes, az expedíciót kísérő brit újságíró a következőképpen írja le az ellenfél feleit, bár Bosco ezredes csak erőinek egy részét fordította a támadásra, egy második védelmi vonallal és a vár helyőrségével biztosítva a védelmet visszavonulás esetén. Garibaldinak két hajója is volt, összesen 18 darab, a tizennyolcadik század végéről származó, rövid hatótávolságú ágyúval, amelyeket Carronata-modellként ismernek. A milazzói csatában jelenlévő erők Garibaldi erői szám Bourbon erők szám Orvosi Osztály 2400 + 50 lövész vadász zászlóalj 2400 Konszenzus Osztály 1300 A 15. gyalogezred 1. zászlóalja (a várban) 1000 Toszkán Malenchini Brigád 700 Két dragonyos század 120 Ágyúsok 280 Összes garibaldi 4400 Összes Bourbon 3800 Ágyúk 4 Ágyúk 24 (szinte mind a kastélyban) Carronata modellágyúk 2 hajón 12 x 12 font és 6 x 6 font
Fejlesztés Az előző napokban egymással folytatott, az ellenség erejének próbára tételére irányuló előzetes összecsapások sorozata után a döntő csata július 20-án reggel 6.30-kor tört ki a síkság közepén, amely hozzáférést biztosít a Milazzo városának otthont adó kis félszigethez. Alexandre Dumas író is szemtanúja volt a csatának, és leírta Garibaldi néhány cselekedetét.The Illustrated London News, The Revolution in Sicily, 4 August 1860, no. 1043, p. 96 balra|bélyegkép|Az erődített citadella Garibaldi úgy döntött, hogy egy hatalmas középső oszloppal támadja meg a két sorban elrendezett Bourbon-vonalat, amelyet két egyidejű oldaltámadás előzött meg, hogy hasznos elterelést hozzon létre. A hadmozdulatok szervezése és időzítése meglehetősen koordinálatlan volt, és ez az első kísérlet katasztrófába torkollott, amelyben Garibaldi embereit visszaverték, és alig sikerült megfékezniük a Bourbon-ellentámadást, nagyon súlyos veszteségeket szenvedve. bélyegkép|Missori megmentette Garibaldit Garibaldinak azonban biztosan nem volt hiánya emberekből, akinek gyors átszervezése után támadásai több mint hat órán át folytatódtak, amelyek során az ellenfél felei kivételes harciasságot mutattak, amit a két főparancsnok is megerősített, akik személyesen vezették az akciókat, miközben mindketten folyamatosan jelen voltak a frontvonalon.
A két férfi olyan közel volt a frontvonalhoz, hogy egy híres alkalommal egy Bourbon lovassági különítmény hirtelen támadása veszélyeztette Garibaldi életét, akit egy golyó sebesített meg a lába alatt, amely letépte a talpát és a kengyelét, és kénytelen volt hátrahagyni sebesült lovát, revolvere pedig a nyeregtáskájában maradt. A jelenlévő garibaldisták azonnal a parancsnokuk védelmére keltek, hogy esélyt adjanak neki a biztonságos visszavonulásra, de ő belevetette magát a küzdelembe, á. Giuseppe Missori előrelátó közbelépése szerencsére megmentette, mivel leesett a lováról. Statella kapitány is részt vett az összecsapásban.
Kora délután, miután sikertelenül kért erősítést az erődített fellegvárból, ahol az 1400 fős Bourbon-helyőrséget elbarikádozták Raffaele Pironti ezredes parancsnoksága alatt, aki hosszabb szolgálati ideje miatt nem volt hajlandó parancsokat fogadni, Del Bosco úgy döntött, hogy a város felé vonul vissza, amely nagyobb védelmet nyújtott neki. balra|bélyegkép|Garibaldi a csata után Milazzo városában pihen Ekkor érte el a nyugati partot a Tüköry-gőzkorvett. A Bourbon-haditengerészet modern hajója, a „Veloce” (gyors) volt, amelyet néhány nappal korábban Amilcare Aguissola kapitány adott át a szardíniai haditengerészetnek, akit Carlo Pellion di Persano admirális vett fel és győzött meg az árulásról (lásd: A Bourbon tisztek korruptságának hipotézisei ). A szóban forgó Bourbon-tiszt viselkedését számos más tiszt is megismételte, akik az egyesítés ügyét támogatták: amikor II. Ferenc a Messaggero fedélzetén Nápolyból Gaeta felé indult, csak három hajó követte, míg szinte az egész flotta lehorgonyozva maradt anélkül, hogy válaszolt volna a hívásra.
A korvett, amelyet azonnal átadtak Garibaldi erőinek és átneveztek „Tüköry"-re, 10 erős ágyúval volt felfegyverezve, amelyek Garibaldi személyes irányításával szüntelenül lőni kezdték a Bourbon-erők bal szárnyát, megakadályozva az ellentámadás minden kísérletét, és arra kényszerítve őket, hogy visszavonuljanak az erődített fellegvárba.
Július 21-én, a Giuseppe Salvatore Pianell nápolyi hadügyminiszter által kívánt megállapodást követően Tommaso de Clary marsall és Giacomo Medici tábornok aláírta a Bourbon csapatok Szicíliából való kiürítéséről szóló paktumot, majd július 25-én a Pironti és del Bosco ezredesek vezette egységek is Nápoly felé indultak, Milazzót Garibaldi kezére hagyva.
A veszteségek A legmegbízhatóbb történészek szerint nincsenek pontos statisztikák, feltételezhető, hogy Garibaldi veszteségeit 750 vagy 800 halottra és sebesültre becsülik, míg a Bourbon-veszteségeket Bosco 116 halottra és sebesültre becsüli, amelyhez Palmieri szerint hozzá kell adni a 31 eltűntet és további egy tucat halottat és sebesültet. A garibaldista elesettek és sebesültek között 44 genovai csendőr is van, és a Corte -expedíció Gaeta zászlóalja 32 tisztből 15-17-et, 500 vagy 600 önkéntesből pedig 190-et veszített, halottakban és sebesültek én.
Mindenesetre Garibaldi csapata nagyon magas árat fizetett Milazzónál, jóval nagyobbat, mint az ellenség veszteségei, amelyek Don Giuseppe Bottà, a nápolyi vadászok katonai lelkészének vallomása szerint 51 halottra, 80 sebesültre és 25 fogolyra vagy eltűntre korlátozódtak a csatában részt vevő 3400 emberből. A Bourbon-veszteségek alacsonyabb száma annak köszönhető, hogy Bosco ezredes kedvező pozícióba helyezte csapatait, ami jobb védekezést tett lehetővé, így korlátozta a veszteségeket; továbbá a Bourbon-erők a hegyi ütegállás 8 ágyúja mellett a vár falainál állomásozó 40 ágyú támogatását is élvezték, ami ezért agyobb veszteséget okozott a garibaldisták között, akiknek jól védett ellenfeleket kellett támadniuk. A brit The Illustrated London News újság 1860. augusztus 4-én, az 1043. szám 96. oldalán megjelent A szicíliai forradalom című cikk szerint Garibaldi teljes vesztesége 780, a Bourbonoké pedig 1223 fő volt.
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Giacomo Medici: A milazzói csata, amelyet Giacomo Medici tábornok mesél el Giovanni Pasini kapitánynak, Tipografia Sociale, Cremona, 1883 GB Zaffaroni: A milazzói csata emlékei. Történelmi tények. Egy harcos meséli el . Tip. korábban Boniotti, szerkesztette: F. Gareffi, Milánó, 1862
George Macaulay Trevelyan, Garibaldi és Olaszország megteremtése, Longmans, 1911 Giuseppe Cesare Abba: Quartótól a Volturnóig, Nistri, Pisa, 1866 Charles Stuart Forbes, Garibaldi hadjárata a Két Szicíliában, William Blackwood és fiai, Edinburgh, 1861 Giuseppe Bandi: Az ezer Genovától Capuáig, Salani, Firenze, 1903 Lorenzo Del Boca: Damned Savoy!, Piemme Editions, 2003 Gigi Di Fiore: A Risorgimento legyőzöttje, Utet, 2004 Gigi Di Fiore: Olaszország egyesítésének ellentörténete - A Risorgimento tettei és bűnei, Rizzoli, 2007
Kategória:Olaszország csatái Kategória:Nápoly és Szicília háborúi Kategória:1860
Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal