A mellnagyobbítás, másképp mellfeltöltés (szakmai nevén emlőnagyobbítás, gyakran a mellplasztika gyűjtőfogalmán belül) olyan plasztikai sebészeti eljárás, amelynek célja az emlő térfogatának növelése, formájának módosítása vagy szimmetriájának javítása. A beavatkozás történhet emlőimplantátum beültetésével, saját zsírszövet átültetésével, illetve a kettő kombinációjával. A mellnagyobbítást esztétikai és rekonstrukciós okokból egyaránt végzik, és világszerte az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai műtétnek számít.American Society of Plastic Surgeons: Breast Augmentation – Statistics and Trends.International Society of Aesthetic Plastic Surgery (ISAPS): Global Survey on Aesthetic/Cosmetic Procedures.
A mellnagyobbítás megkülönböztetendő a kizárólag formai korrekciót jelentő mellfelvarrástól (mastopexia), illetve az onkológiai vagy traumás eredetű hiány helyreállítását célzó emlőrekonstrukciótól.
Története
Korai kísérletek A mellnagyobbításra irányuló kísérletek a 19–20. század fordulójára nyúlnak vissza. A korai próbálkozások során különböző anyagokat alkalmaztak az emlő térfogatának növelésére, többek között paraffint, zsírszövetet, szövetpótló anyagokat és folyadékokat. Ezek az eljárások gyakran súlyos szövődményekkel, gyulladással, anyagvándorlással és szövetkárosodással jártak, ezért idővel elhagyták őket.
A korszakban a női testideál és a divat, például a fűzők és a formáló fehérneműk, elsősorban külső eszközökkel próbálta megváltoztatni a mell formáját és méretét. A modern értelemben vett plasztikai mellnagyobbítás csak a 20. század második felében jelent meg.
A szilikonimplantátumok megjelenése Az első modern szilikon emlőimplantátumokat az 1960-as években fejlesztették ki és ültették be. A szilikon géllel töltött, szilikonhéjú implantátumok egyre szélesebb körben terjedtek el, és gyorsan a mellnagyobbítás alapvető eszközévé váltak. A korai generációs implantátumok héja vékonyabb, a gél kevésbé kohezív volt, így nagyobb volt a szivárgás és a tokzsugorodás kockázata.
Az évtizedek során több generáción át fejlődtek az implantátumok: megváltozott a héj vastagsága, a felszín textúrája és a gél állaga. A kohezív, úgynevezett „gummy bear” gélek célja a forma stabilabb megtartása és a szivárgás kockázatának csökkentése.
Sóoldatos implantátumok és szabályozási kérdések A szilikongél-implantátumok mellett megjelentek a steril sóoldattal (saline) töltött implantátumok is. Ezek esetében a szilikonhéjat általában üresen vezetik be, majd sterilen töltik fel a műtét során. Több országban időszakosan szigorították vagy korlátozták a szilikonimplantátumok használatát, ami a sóoldatos implantátumok elterjedéséhez vezetett, míg nagy esetszámú vizsgálatok nem igazolták a szilikonimplantátumokkal kapcsolatos korábban feltételezett súlyos szisztémás kockázatokat.
21. századi fejlemények A 21. században a mellnagyobbítás technikája és eszköztára tovább finomodott. Elterjedtek a különböző formájú (kerek és anatómiai, azaz „csepp alakú”) és felszínű (sima, illetve texturált) implantátumok, valamint megjelentek az implantátumokkal és saját zsírral kombinált, úgynevezett hibrid eljárások.
Ugyanakkor a texturált felszínű implantátumokkal összefüggésbe hozott, ritka, de jelentős kockázatként ismertté vált a breast implant–associated anaplastic large cell lymphoma (BIA-ALCL), egy ritka T-sejtes limfómaforma, amely elsősorban a tokban, az implantátum körül alakulhat ki. A kockázat felmérése és csökkentése érdekében több szabályozó hatóság és szakmai társaság adott ki irányelveket, és egyes gyártók texturált implantátumait visszahívták a piacról.US Food and Drug Administration: Medical Device Reports of Breast Implant-Associated Anaplastic Large Cell Lymphoma (BIA-ALCL).P. G. Cordeiro et al.: Risk of Breast Implant Associated Anaplastic Large Cell Lymphoma.
Indikációk
Esztétikai indikációk A mellnagyobbítást gyakran végzik esztétikai okokból. Gyakori indikációk: az emlő veleszületetten kis térfogata (micromastia), az emlők aszimmetriája vagy formabeli eltérései, terhesség, szoptatás vagy jelentős fogyás utáni volumenvesztés, testarányok módosítása (például szélesebb csípő és viszonylag kisebb mell esetén).
A beavatkozás célja ilyenkor a páciens saját testképének javítása, az arányok harmonizálása.
Rekonstrukciós indikációk Rekonstrukciós mellnagyobbításra kerülhet sor emlőrák miatti részleges vagy teljes emlőeltávolítás (mastectomia) után, fejlődési rendellenességek (pl. tubuláris emlő, Poland-szindróma) esetén, trauma vagy egyéb sérülések okozta deformitások helyreállítása céljából.
A rekonstrukciós mellnagyobbítás gyakran komplex, többlépcsős eljárás, amelyet onkológiai, sebészeti és képalkotó szempontok egyaránt befolyásolnak.
Módszerek
Implantátummal végzett mellnagyobbítás A leggyakrabban alkalmazott módszer az emlőimplantátum beültetése. Az implantátumok több szempont szerint csoportosíthatók.
Implantátum tartalma Szilikon gél: kohezív, különböző keménységű és formastabilitású gélek. Sóoldat (saline): steril fiziológiás sóoldattal töltött implantátumok.
Implantátum formája Kerek implantátum: szimmetrikus forma, a felső pólus teltebb lehet. Anatómiai (csepp alakú) implantátum: a természetes emlőformát követi, a felső rész laposabb, az alsó teltebb.
Implantátum felszíne Sima felszín: sima szilikonhéj. Texturált felszín: érdesített felszín, amelyet eredetileg a tokzsugorodás kockázatának csökkentésére és az implantátum elfordulásának megelőzésére fejlesztettek ki. Ezzel kapcsolatban azonban felmerült a BIA-ALCL fokozott kockázata.
Implantátum elhelyezése Mirigy alá (subglandularisan): az implantátum az emlőmirigy és a mellizom közé kerül. Izom alá, részben izom alá (submuscularisan, dual plane): az implantátum teljesen vagy részben a nagy mellizom alá helyezkedik el, ami vékony lágyrészborítás esetén esztétikai és tapintási szempontból előnyös lehet.
Zsírátültetés (autológ zsírfeltöltés) A mellnagyobbítás saját zsírral végzett formája esetén a páciens más testtájáról (például has, csípő, comb, derék vagy térd belső oldala) zsírleszívással zsírszövetet nyernek, azt feldolgozzák (szűrés, ülepítés vagy centrifugálás után), majd több rétegben az emlő különböző rétegeibe juttatják. A módszer előnye, hogy idegen anyag beültetése nélkül, a páciens saját szöveteinek felhasználásával történik a térfogatnövelés, és a donorterület(ek) kontúrja is javítható.
Az eljárás során az átültetett zsír egy része a beavatkozást követő hónapokban felszívódik, ezért az egyszeri beültethető, tartósan megmaradó térfogat általában mérsékeltebb, mint implantátum alkalmazása esetén, és a kívánt eredményhez esetenként ismételt beavatkozások szükségesek. A beültetett zsírt az emlőszövetbe és az emlő feletti lágyrészekbe rétegesen adják, az emlőállomány épségének és későbbi képalkotó vizsgálhatóságának megőrzése érdekében.
A hosszú távú eredményességet befolyásolja a páciens testsúlyának alakulása: jelentősebb fogyás esetén a mell térfogata is csökkenhet, míg súlygyarapodás a zsírszövet által érintett régiókban, így az emlőben is térfogatnövekedést okozhat. A saját zsírral végzett mellnagyobbításnál implantátum-specifikus szövődmények (például implantátumsérülés, tokzsugorodás, elmozdulás) nem fordulnak elő, ugyanakkor jellegzetes kockázat lehet a részleges zsírfelszívódás, zsírciszta, olajciszta vagy meszesedés kialakulása, amely képalkotó vizsgálatok során elkülönítendő egyéb emlőelváltozásoktól.
Hibrid mellnagyobbítás A hibrid mellnagyobbítás során emlőimplantátumot és saját zsírszövetet együttesen alkalmaznak. Az implantátum biztosítja az alapvolument, míg a zsírátültetés a kontúr finomítására, a felső pólus természetesebb kitöltésére, illetve vékony szövetborítás esetén az implantátum szélének elfedésére szolgál.
Műtéti előkészítés
A mellnagyobbítást megelőzően részletes orvosi konzultáció és vizsgálat szükséges. Ennek része az anamnézis felvétele (korábbi betegségek, műtétek, gyógyszerszedés), a fizikális vizsgálat (emlő- és mellkasvizsgálat), szükség esetén képalkotó vizsgálatok (emlőultrahang, mammográfia, MRI), az általános altatóorvosi kockázat felmérése.
A sebész az emlő méreteit, a mellkas szélességét, a bőr és a lágyrészek vastagságát is figyelembe veszi az implantátum méretének és elhelyezésének megtervezésekor. Fontos elem a páciens elvárásainak és a reálisan elérhető eredményeknek az összehangolása.
A beavatkozás menete
A mellnagyobbítást általában altatásban végzik. A leggyakoribb metszésvonalak: a mell alatti redőben (inframammaris), a bimbóudvar szélén (periareolarisan), a hónaljban (transaxillaris).
A sebész a kívánt síkban (mirigy alatti, izom alatti vagy dual plane) kialakítja az implantátum „zsebét”, behelyezi az implantátumot, ellenőrzi a szimmetriát, majd a sebet rétegesen zárja. Bizonyos esetekben szívódrén alkalmazható a vér- és váladékgyülem csökkentésére.
Zsírátültetés esetén a zsírszövetet zsírszívással nyerik, majd szűrés, ülepítés vagy centrifugálás után többszörösen kis mennyiségben juttatják vissza az emlő különböző rétegeibe.
A műtét időtartama technikától és összetettségtől függően általában 1–2 óra, rekonstrukciós eljárásoknál ennél hosszabb is lehet.
Felépülés
A beavatkozást követően átmeneti fájdalom, feszülésérzés, duzzanat és véraláfutások jelentkezhetnek. A páciensek többsége néhány napon belül otthonába távozik. A korai posztoperatív időszakban kompressziós melltartó viselése, a karok fokozatos terhelése, a nehéz fizikai munka és az intenzív sport átmeneti kerülése javasolt.
A varratszedés ideje a használt varrattípustól függ; felszívódó varrat esetén külső varratszedésre nincs szükség. A végleges forma több hónap alatt alakul ki, mivel a duzzanat fokozatosan csökken, és az implantátum vagy a zsírátültetés környezete „beáll” a végleges helyzetébe. A hegek kezdetben feltűnőbbek lehetnek, majd idővel általában halványodnak.
Kockázatok és szövődmények
Általános műtéti kockázatok Mint minden műtéti beavatkozásnál, a mellnagyobbításnál is fennáll bizonyos általános kockázat: vérzés, haematoma, fertőzés, sebgyógyulási zavar, altatással kapcsolatos szövődmények.
Specifikus szövődmények Az implantátummal végzett mellnagyobbítás specifikus kockázatai közé tartoznak: kapszuláris kontraktúra (tokzsugorodás), amikor az implantátum körül kialakuló kötőszövetes tok megvastagszik, megkeményedik és az emlő deformálódhat, implantátumsérülés, szivárgás vagy repedés, implantátum elmozdulása, aszimmetria, a bőr és a lágyrészek elvékonyodása, implantátumkontúr vagy hullámosodás (rippling) láthatóvá válása, mellbimbó- és emlőérzészavarok (érzékenység fokozódása vagy csökkenése).
Zsírátültetés esetén előfordulhat a beültetett zsír egy részének felszívódása, zsírciszta, olajciszta vagy meszesedés kialakulása, ami képalkotó vizsgálatok során elkülönítendő egyéb elváltozásoktól.
Hosszú távú biztonsági kérdések Hosszú távon az emlőimplantátumok nem tekinthetők „élethosszig tartó” eszköznek; egyes esetekben csere vagy eltávolítás válhat szükségessé. A texturált implantátumokkal összefüggő BIA-ALCL kockázata ritka, de dokumentált; a szakmai ajánlások kiemelik a rendszeres kontrollvizsgálat, az esetleges panaszok (pl. késői folyadékgyülem, duzzanat, csomó) mielőbbi kivizsgálásának fontosságát.
A mellimplantátumokkal összefüggésben leírtak olyan, nem egységesen definiált panaszcsoportokat is, amelyeket egyes szerzők breast implant illness néven említenek; ezek mechanizmusa és ok-okozati összefüggései tudományos vizsgálat tárgyát képezik.US FDA, szakmai és beteg-tájékoztatók a breast implant safety témakörében.
Társadalmi és pszichológiai vonatkozások