Buložani () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 14, közúton 19 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Jasenička-folyótól délre, 150-350 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb241314Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen241314
Története A területén található középkori temetőmaradvány tanúsága szerint település már a középkorban is lakott volt, de az oszmán hódítás során elnéptelenedett.
Buložani régen Skočić Srpski néven Skočić része volt, míg a mai Skočić falu a régen többnyire muszlimok lakta Skočić Turskival azonos.A III. katonai felmérés térképe Mai nevét a hagyomány szerint egy bizonyos Bulogáról kapta, aki Hercegovinából érkezett ide és telepedett le. A falu lakossága a török uralom idején települt ide a belgrádi béke után délről (Kelet-Hercegovina és Montenegró térségéből) ide költöztetett ortodox vallású vlachok letelepítésével. Az 1739-es belgrádi béke után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak a korábbi háborúk által elpusztított területen, ortodox lakossággal kezdték benépesíteni a szinte teljesen elnéptelenedett területeket. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Skočić Srpski településen 303 háztartást és 1572 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 142. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1963-ig Kozluk község része volt, majd Zvornik része lett. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Buložaniban, a Mujevina településrészen hét stećak található, közülük három láda alakú, kettő oromzatos, kettő sztélé alakú volt. Közülük csak egy sztélé alakú volt díszített. A legnagyobb síremlék a csoport közepén, a legmagasabb helyen található, és míg a többi szerényebb méretű. A legnagyobb síremlék hosszúsága 190 cm, magassága 120 cm, szélessége 100 cm, míg a legkisebb talán gyermeknek készült. A síremlékek kelet-nyugati tájolásúak. A helyet a nép Mramorinak vagy Rimsko grobljének (Római temetőnek) nevezi.
Ettől a síremlékműcsoporttól nyugatra, mintegy 50 méterre található egy 6 másik stećakból álló csoport. Ezek többnyire sztélék, de szinte teljesen elpusztultak, így néhányukból mára csak töredékek maradtak fenn. Az egyiket díszítéssel is ellátták. Úgy tűnik, hogy ez a csoport egy nagyobb nekropolisz része volt, amelyhez a közeli síremlékek is tartoznának.
A Crkvina-domb területén, ahol a jelenlegi ortodox templom található, állt Drinamente ezen részének egyik legrégebbi temploma, amelyet a Tavna kolostorral egy időben építettek. Az oszmán uralom alatt a kozluki és skocići muszlimok többször is felgyújtották, majd amikor 1810-ben a loznicai csatában vereséget szenvedtek, bosszúból a környékbeli szerbek ellen, akik szerb testvéreiket segítették át a Drinán, földig rombolták.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései