Trnovica () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 15, közúton 18 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Drina bal partján, a Trnovica-patak mentén, 195-320 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1026702Bosnyák10Horvát10Jugoszláv11Egyéb40Összesen1033703
Története A területén található ősi erődítmény temető maradványainak tanúsága szerint település már a bronzkor óta lakott volt, ezt bizonyítják a Krčevine lelőhelyen található bronzkori temető halomsírjainak maradványai. A Gradac lelőhelyen bronzkori erőd a római korból származó településmaradványok találhatók.
A falu lakossága a török uralom idején települt be a belgrádi béke után délről (Kelet-Hercegovina és Montenegró térségéből) ide költöztetett ortodox vallású vlachok letelepítésével. Az 1739-es belgrádi béke után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak a korábbi háborúk által elpusztított területen, ortodox lakossággal kezdték benépesíteni a szinte teljesen elnéptelenedett területeket.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Gradac – őskori erődítmény és római település maradványai. A falutól mintegy 500 méterre északnyugatra, egy alacsony magaslaton kötőanyag nélkül rakott falak maradványai találhatók. A domb aljában háztartási hulladék, kovakövek és atipikus őskori kerámiák találhatók. A domb egy másik részén malterral rakott kőfalak maradványai találhatók. A falak bontása közben a helyiek fémtárgyakat találtak, melyek a római korból származnak.
Krčevine – őskori település, halomsíros temető és középkori temető maradványai. A település a Drina feletti terasz alacsony részén, a Bijeljina-Zvornik főúttól mintegy 200 méterre feküdt. A kultúrrréteg mélysége 70 és 90 centiméter között volt. Innen számos használati tárgy, padozat darabjai, cölöpök, oszlopok, tűzhelyek, kerámiák, kőkések és kőszekerce került elő. A leletek a késő kőkorszaki vinča-tordosi kultúrához tartoznak. A temető a főúttól nyugatra fekszik. A temető területén 1963-ban öt halomsír volt, átmérőjül 12 - 20 méter, magasságuk 0,80 – 1,30 méter volt. Közülük kettőt 1972-ben és 1979-ben feltárt M: Kosorić és csontvázas temetkezéseket talált bennük. A régebbi, melléklet nélküli sírok valószínűleg bronzkoriak voltak. A leggazdagabb mellékletekkel rendelkező sírban bronz fibulákat, karkötőket, szkíta típusú íjat, gyöngyöket találtak. Korát a kora vaskorra tették. Egy hamvasztásos középkori sírt is találtak, kora középkori vaskés melléklettel.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései