konyhaművészete a kínai gasztronómia egyik legismertebb ágazata. tartomány mellett hozzá tartozik a területileg csatlakozó – történelmileg oda tartozó – tartományi jogú város nevezetes konyhája is. Ez Kína legfelkapottabb és legszínesebb regionális konyhája világszinten is.
A i konyha leginkább merész, csípős, tüzes ízesítéséről ismert világszerte. Szakácsai bőségesen alkalmazzák a csilipaprikát, a fokhagymát és a zsibbasztóan csípős i borsot. Magyarországon is népszerű, talán a szélesebb körben egyetlenként ismert a kínai gasztronómia regionális változatai közül. 1984-ben Budapesten államközi megállapodás alapján „hivatalos” kínai, közelebbről i étterem nyílt a Gresham-palota földszintjén.https://adt.arcanum.com/hu/view/Turizmus_1984_Idegenforgalom/?query=Szecsuan+%C3%A9tterem+Budapest&pg=211&layout=s A szecsuani konyhaművészet magas színvonalán, és ennek megfelelő árakkal működő étterem azonban üzletileg nem volt versenyképes és a rendszerváltás után bezárt.
Az UNESCO 2011-ben t, fővárosát, a „gasztronómia városának” nyilvánította.
Története A sajátos helyi konyha kezdetei a tavasz és ősz korszakig vezethetők vissza (i. e. 8. – i. e. 5. század). A Han-dinasztia korában már klasszikus i konyháról beszélhetünk. A Tang-dinasztia korában már megjelentek a i éttermek Kína más nagyvárosaiban is, mint , majd a -dinasztia déli fővárosában, ban is, és a i konyhaművészet elismertté vált szerte az országban.
A középkorban ismerte meg a helyi konyha a lóbabot, a szezámot és a diót. A csilipaprika kínai császár idején, a 17. század végén jutott el a tartományba, és ez lett a választóvonal a klasszikus és a modern i konyha között. Más új jövevények voltak a kukorica, mai kiszorította a kölest, a burgonya, amit európai misszionáriusok vittek be, és az édesburgonya.
A Ming és a -dinasztia közötti váltás időszakában dúló belháborúk a tartomány lakosságának háromnegyedét elpusztították. Ezután új telepesek érkeztek a szomszédos Hunan tartományból, akik magukkal hozták a saját étkezési szokásaikat, erősen befolyásolva ezzel a i konyhaművészet fejlődését.
Jellegzetességei A i konyha fő jellegzetességei a csípős és fűszeres ételek, de a helyi jellegű ételsorok törekednek ezek kiegyensúlyozására is nem-fűszeres fogások közbeiktatásával. A helyi konyha hét alapvető ízt ismer: ezek az édes, a savanyú, a zsibbasztóan csípős, a csípős, a keserű, az illatos/aromás, és a sós. Az ételeket öt csoportba lehet osztani: a magas színvonalú bankettek ételei, az egyszerűbb összejövetelek ételei, a népies ételek, a háztartási ételek és a rágcsálnivalók. A i ételek egyszerűbb, enyhébben csípős változatai világszerte elterjedtek.
konyhájában természetesen kiemelt szerepet kapnak a helyi alapanyagok, a termékeny központi medencében termelt rizs, a hegyi övezetek zöldségnövényei, gombái. Itt nagyobb szerepet kap a marhahús, mint Kína központi síkságán, de azért túlnyomórészt sertéshúst fogyasztanak. Felhasználják a marha és a sertés minden belsőségét, a gyomrot, beleket, ereket, bőrt is. A nyúlhús itt népszerűbb, mint másutt Kínában, az országos fogyasztásának mintegy 70%-át itt költik el. A földimogyoró, a szezámmagpaszta és a gyömbér szintén fontos összetevői ennek a konyhának. A felhasznált fűszerek igen változatosak,
A iak az ízek keverésének legnagyobb mesterei, és a rengeteg kombináció körül a világszerte ismert édes-savanyú csak az egyik, és helyben nem is a legfontosabb. Az édes, savanyú, sós és csípős ízek sokrétű keverékét gyakran megfejelik a szezámpaszta diós aromájával és a szecsuani bors nyelvbizsergető, élénkítő pikantériájával; ez utóbbi hatása felérhet egy kis áramütéssel is a nyelven.
A i gasztronómia, mint a nagy kínai regionális konyhák általában, tovább bontható karakteres helyi konyhákra.
Kritikák A kínai konyhaművészet egyes szakértői, kulináris sznobok, más regionális konyhák hívei részéről gyakran elhangzik az a vélemény, hogy i gasztronómia a túlzott fűszerezéssel csak „leküldi” a rizst, elfedi az alapanyagok természetes ízeit, illetve azok esetleges hibáit. Ezért a i konyhát – más olyan kínai regionális konyhákkal együtt (mint Hunan, és mások), amelyek az erős fűszerezést előnyben részesítik – nem elég kifinomultnak, „parasztosnak” tartják.
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Kategória:Kínai konyhaművészet Kategória:Szecsuan