A Las Vegas Monorail egy 6,3 kilométer hosszú, automatizált egysínű városi közlekedési rendszer, amely a Las Vegas Strip mentén, Clark megye területén működik Nevada államban. A vonal több nagy kaszinó- és üdülőkomplexumot köt össze Paradise és Winchester városrészekben, közvetlenül Las Vegas városhatárának déli oldalán. A rendszert 650 millió dollár költséggel építették ki, és kezdetben magántulajdonban, a Las Vegas Monorail Company üzemeltetésében működött egészen 2020-ig, amikor a társaság csődvédelmet kért. Ezt követően az üzemeltetést és a tulajdonjogot a Las Vegas Convention and Visitors Authority (LVCVA), egy helyi önkormányzati szerv vásárolta meg. 2022-ben a monorail teljes éves utasforgalma megközelítőleg 4,3 millió fő volt, amely jelentősen elmaradt a 2007-es, a gazdasági világválság előtti csúcsév 7,9 milliós utasszámától. A rendszer jogilag nonprofit szervezetként működik, amit a nevadai állami törvények lehetővé tesznek olyan vállalatok számára, amelyek közszolgáltatást nyújtanak. Bár az állam kötvénykibocsátással támogatta a finanszírozást, a beruházás során közpénzt nem használtak fel.See AMBAC Assurance Reply filed in In re Las Vegas Monorail Company, 429 B.R. 770 (2010) (Docket No. 169)
Története
1995–2002: MGM Grand-Bally’s Monorail A Las Vegas Monorail eredetileg MGM Grand–Bally’s Monorail néven kezdte meg működését 1995-ben. A korai rendszer az MGM Grand és a Bally’s szállodák között közlekedett, két, korábban a Walt Disney World Monorail hálózatán használt Mark IV típusú szerelvénnyel. A rendszert a két hotel közötti partnerségben hozták létre, az építési munkálatokat pedig a VSL Corporation végezte. A monorail ünnepélyes megnyitóján a Bally’s híres Jubilee! revüműsorának showgirljei segítették az utasokat a beszállásban, míg az MGM oldalán The Wizard of Oz szereplői köszöntötték a vendégeket. A két szerelvény külön sínszálon, oda-vissza közlekedett a két állomás között. A járművek tárolására egy, a Bally’s állomás közelében felépített karbantartócsarnok szolgált, amely napjainkban is áll, bár azóta leválasztották az eredeti sínrendszerről.
2002–jelen: Las Vegas Monorail 2002-ben az eredeti MGM Grand–Bally’s Monorail rendszert bezárták, hogy megkezdődjenek a munkálatok a jelenlegi Las Vegas Monorail hálózattá alakítására. A vágányt a Bally’s állomástól (ma: Horseshoe & Paris station) észak felé meghosszabbították egészen a Sahara Hotel and Casino-ig, míg déli irányban az MGM állomás után is továbbépítették, hogy lehetővé tegyék a vonatváltásokat, illetve a jövőbeni esetleges déli hosszabbítás alapját. Az eredeti szerelvényeket kilenc új, Bombardier Mark VI típusú monorail vonat váltotta fel.
A tesztüzem során a rendszer több műszaki meghibásodást is tapasztalt, amelyek majdnem egyéves késedelmet okoztak a megnyitásban. A legsúlyosabb problémák közé tartozott, hogy egyes alkatrészek lehullottak a sínpálya alatti területre, biztonsági aggályokat keltve. Számos módosítást és újbóli tesztelési folyamatot követően a Las Vegas Monorail végül 2004. július 15-én nyílt meg a nagyközönség előtt, a projekt első szakaszának (Phase 1) befejezésével.
2004. szeptember 8-án újabb, lehulló alkatrészekkel kapcsolatos incidensek miatt a monorailt közel négy hónapra ismét le kellett állítani. A rendszer 2004. december 24-én nyílt meg újra, addig több műszaki javítást és megerősítést végeztek a szerelvényeken. Minden alkalommal, amikor komolyabb mérnöki beavatkozásra került sor, a hálózatnak át kellett esnie egy hosszas újrabeüzemelési ellenőrzési folyamaton. A hatóságok becslése szerint a leállások idején a monorail átlagosan napi 85 000 dollár bevételkiesést szenvedett el.
2005 januárjában a társaság sikeresnek ítélte a rendszer forgalomkezelését a Consumer Electronics Show (CES) idején, bizonyítva ezzel, hogy a monorail alkalmas nagyrendezvények kiszolgálására.
2005. július 8-án a Transit Systems Management bejelentette, hogy megszünteti működését, és feladatait az újonnan létrehozott Las Vegas Monorail Company veszi át. Az új társaság elnöke Curtis Myles lett, aki korábban a Southern Nevada Regional Transportation Commission helyettes igazgatójaként dolgozott.
2005. november 1-jén a megyei bizottság jóváhagyta egy hosszabbítási tanulmány elindítását a repülőtér felé.
2010. január 13-án a Las Vegas Monorail csődvédelmet kért (Chapter 11), bár ez nem befolyásolta az üzemelést vagy a menetrendet.
2011. március 11-én bejelentették, hogy a Sahara Hotel and Casino 2011. május 16-án bezár. A szóban forgó szálloda a monorail északi végállomását szolgálta, így bezárása hozzájárult az utasforgalom 2012-es visszaeséséhez. 2014-ben az újonnan nyitott SLS Las Vegas vette át a szálloda helyét, amely újra növelte a monorail kihasználtságát.
Egy új megállóhelyet a Sphere épületénél is terveztek, azonban a projektet 2020-ban felfüggesztették. Egy 2022-es jelentés szerint a tárgyalások csak a rendezvényhelyszín megnyitását követően folytatódhatnak.
A Covid19-pandémia idején a vállalat 2020 szeptemberében ismét csődvédelmet kért, majd ugyanazon év decemberében véglegesítették a tulajdonjog átadását a Las Vegas Convention and Visitors Authority számára.
2024-ben sajtóértesülések szerint a Monorail legkésőbb 2028-ra kénytelen lesz leállni, mivel az eredeti alkatrészek gyártója megszűnt, és a működés fenntartásához már csak néhány évre elegendő tartalékkészlet áll rendelkezésre. Az LVCVA cáfolta a leállással kapcsolatos híreket, ugyanakkor nem adott konkrét választ arra, miként kívánja hosszú távon biztosítani az üzemeltetést az alkatrészhiány ellenére. 2025 májusában Steve Hill, az LVCVA vezérigazgatója bejelentette, hogy a monorail 12 millió dolláros finanszírozást kapott, amely garantálja a hálózat működését 2035-ig. A támogatás fő indoka az új New Las Vegas Stadium közelsége volt, amely az MGM Grand szállodával szemben épül. Hill emellett jelezte, hogy a monorail végleges leállását követően a megmaradt sínpályát a Vegas Loop földalatti közlekedési rendszer részévé kívánják alakítani.
Üzemeltetés A Las Vegas Monorail – amely a projekt első ütemének (Phase 1) részét képezi – az MGM Grand szállodától indul, a Las Vegas Strip déli végén, és nagyjából a Strip keleti oldalával párhuzamosan halad. A vonal érinti a Las Vegas Convention Center és a Westgate Las Vegas Resort & Casino létesítményeit, mindkettőnél külön állomással. Az útvonal a Strip északi végén, a Sahara Hotel közelében ér véget. A teljes, 6,3 kilométeres útvonal megtétele körülbelül tizenöt percet vesz igénybe.
A monorail nyomvonala jellemzően a Strip keleti oldalán található szállodák és kaszinók mögött fut, egy tömbnyire a Striptől. Emiatt az utasoknak többnyire át kell haladniuk az adott szálloda kaszinóján ahhoz, hogy a Striphez eljussanak, és az épület főbejáratán keresztül tudnak a főutra kijutni. A rendszer nem közvetlen utcafronti elhelyezkedése, valamint a jegyárak viszonylag magas szintje hozzájárult ahhoz, hogy a monorail lassabban nyerte el a turisták és helyiek széles körű elfogadását.
A rendszer neve és szponzorálása A Las Vegas Monorail hivatalos neve Robert N. Broadbent Las Vegas Monorail, Robert N. Broadbent emlékére, akit a város vezetői annak a személynek tartanak, aki kulcsszerepet játszott a monorail megvalósításához szükséges közösségi és politikai támogatás megszerzésében. Broadbent korábban Boulder City polgármestere, Clark megyei biztos, valamint az Amerikai Belügyminisztérium helyettes államtitkára és a McCarran Nemzetközi Repülőtér igazgatója volt. 2003-ban hunyt el, néhány hónappal a rendszer tervezett megnyitása előtt. A Las Vegas Monorail Company maradt a vállalat hivatalos jogi és kereskedelmi neve.
A monorail bevétele elsősorban jegyeladásokból és vállalati szponzorációkból származik. A hét állomás és a kilenc szerelvény mindegyikéhez névadási és reklámozási jogokat kínálnak, amelyek ára jellemzően többmillió dolláros nagyságrendet képvisel. Az első szponzorált vonatot a Hansen’s Beverage Company támogatta, amely az Monster Energy italmárkát reklámozta rajta. A Nextel Communications vállalat a Las Vegas Convention Center mellett található legnagyobb állomást teljes egészében arculatára formázta, Nextel Central néven. A Sprint–Nextel 2005-ös egyesülését követően az állomás neve Sprint Central lett, azonban 2008 februárjában a Sprint Nextel Corporation megszüntette szponzori szerződését.
Építés és tervezés A Las Vegas Monorail tervezését a nevadai Gensler építésziroda végezte, a mérnöki feladatokat pedig a Carter & Burgess (ma már a Jacobs Engineering Group, Inc. része) látta el. Az építési munkálatokat a kaliforniai Watsonville székhelyű Granite Construction, Inc. kivitelezte, amely az Egyesült Államok egyik legnagyobb infrastrukturális kivitelező vállalata.
A monorail járműveit és jelzőrendszereit a Bombardier Transportation fejlesztette ki. A szerelvények technológiája közvetlenül a Walt Disney World-ben már bevált és hosszú ideje működő monorail-rendszerekre épült. A Bombardier ugyanezen Mark VI típusú monorail vonatokat gyártotta mind a Walt Disney World Monorail System, mind a Las Vegas Monorail számára.
Állomások Állomások északról dél felé sorrendben:
Név Peron típusa Koordináták Kép Sahara Oldal Westgate Sziget Convention Center Sziget Harrah’s & The Linq Sziget Flamingo & Caesars Palace Sziget Horseshoe & Paris Sziget MGM Grand Sziget
Járműpark
A Las Vegas Monorail kilenc teljesen automata Bombardier MVI típusú szerelvényt használ, mindegyik négy kocsiból áll. Ezek nagyban hasonlítanak a Walt Disney Worldben közlekedő hatkocsis Mark VI monorail vonatokra. A pálya az „ALWEG” sínrendszer szabványa szerint készült. Az első hét évben a vonal kizárólag MGM Shuttle néven működött az MGM és a Bally’s állomások között, ekkor két, korábban a Walt Disney Worldön használt Mark IV szerelvényt vetettek be. Bár a Las Vegas-i monorail és a kapcsolódó járművek felületesen hasonlítanak az eredeti ALWEG-koncepcióra (mint például a seattle-i rendszer), futóművük és hajtásrendszerük jelentősen eltér. Egy seattle-i vonaton lehetséges végigsétálni végponttól végpontig, ami a Las Vegas-i vagy a floridai szerelvényeken lehetetlen. A Las Vegas Monorailben használt ALWEG Mark VI rendszer kocsinként két inline elülső nagy teherabroncsot alkalmaz a terhelés alátámasztására a négyszögletes keresztmetszetű betonpályán, valamint nyolc oldalvezető abroncsot, amelyek a pályát mindkét oldalról körülölelik. A négy egységes vonatok teljes befogadóképessége körülbelül két csuklós autóbusszal egyenértékű: 80 ülőhely és 160 állóhely. A maximális sebesség 80 km/h, bár ezt a sebességet csak a vonal egy rövid egyenes szakaszán engedélyezett.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Egysínű vasutak Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok vasúti közlekedése Kategória:1995-ben megnyílt vasútvonalak Kategória:2004-ben megnyílt vasútvonalak Kategória:Las Vegas