250px|bélyegkép|alt=Normandia A középkorban Normandia hercege volt az északnyugat-franciaországi Normandiai Hercegség uralkodója. A hercegség 911-ben jött létre, amikor az III. (Együgyü) Károly francia király földet adományozott a viking vezér Rollónak. A terület 924-ben, majd 933-ban ismét királyi adomány révén bővült. Rollo férfiági leszármazottai 1135-ig, kognatikusA kognatikus öröklés olyan leszármazási és öröklési forma, amelyben nemcsak a férfiági, hanem a nőági rokonságon keresztül származó utódok is jogosultak a cím vagy birtok öröklésére. leszármazottai pedig 1204-ig uralkodtak. 1202-ben II. Fülöp Ágost francia király elkobzott hűbérnek nyilvánította Normandiát, és 1204-re serege meghódította. Ezt követően francia királyi tartomány maradt, továbbra is Normandiai Hercegség néven, de csak alkalmanként adományozták a királyi ház tagjainak apanázsként.

A bekövetkezett szárazföldi normandiai területvesztés, az angol III. Henriknek a párizsi szerződésben (1259)A párizsi szerződés (1259) III. Henrik angol király és IX. Lajos francia király között jött létre Párizsban, és az angol–francia területi viták rendezését célozta. A megállapodás lényege az volt, hogy lemondott Normandiáról, Anjouról, Maine-ről és Touraine-ről, vagyis mindazon franciaországi területekről, amelyeket az angol királyok korábban a normann és angevin örökség részeként igényeltek. Cserébe elismerte Henrik jogait Aquitánia nagy részére, amelyet az angol király ezután francia hűbérként, vazallusi minőségben birtokolt. a megállapodást azért fogadta el, mert katonailag nem volt képes visszaszerezni az elveszett területeket, és uralmát stabilizálni kívánta, míg célja a francia királyi hatalom jogi megszilárdítása és a hosszan húzódó konfliktusok békés lezárása volt. Rövid távon a szerződés rendezte az angol–francia viszonyt és viszonylagos békét teremtett, hosszú távon azonban az angol király vazallusi helyzete Franciaországban tartós feszültséget okozott, amely végső soron hozzájárult a későbbi angol–francia háborúkhoz, különösen a százéves háború kitöréséhez. tett címről való lemondása és magának a hercegségnek a mai Franciaországban bekövetkezett megszűnése ellenére az Egyesült Királyság uralkodóját mind a mai napig gyakran informálisan „Normandia hercege” címmel illetik.

A cím története A legkorábbi időszakból nincs adat arra, hogy Rollo bármilyen címet viselt volna. Fia és unokája kezdetben a „gróf” és a „herceg” megnevezéseket használta. 1066 előtt a normandiai uralkodó leggyakoribb címe a „Normandia grófja” vagy a „normannok grófja” volt. A „Rouen grófja” cím ugyan megjelent egyes elbeszélő forrásokban, de hivatalos oklevelekben soha nem fordult elő. A hercegi cím (dux) első hiteles, okleveles használata 1006-ból ismert, II. Richárd normandiai herceg fécamp-i apátságnak tett adománya kapcsán. A francia királyi kancellária szintén az ő uralkodása alatt kezdte alkalmazni a „normannok hercege” megnevezést. A címhasználat még a közepén sem volt teljesen egységes, és csak az angevin korszakra vált általánossá a „Normandia hercege” forma.

A hercegi cím bevezetésének tényleges oka az volt, hogy a normandiai uralkodók a grófi címet egyre gyakrabban saját családtagjaiknak adományozták. Mivel alárendelt normann grófok jöttek létre, az uralkodónak szükségszerűen magasabb rangot kellett felvennie. Ez a folyamat Franciaország más fejedelemségeiben is megfigyelhető volt a , amikor a grófi cím elterjedése annak rangcsökkenéséhez vezetett. A hercegi cím tehát nem királyi adományként jött létre, hanem az uralkodói hatalom belső hierarchiájának következményeként alakult ki.

1066-tól Normandia hercegi címe gyakran egybeesett az angol királyi címmel, majd a közepéig az angol és normandiai uralom többször egyesült és szétvált. 1202-ben a francia király hűbérjogi alapon elkobozta Normandiát, amelyet 1204-re katonailag is meghódítottak, és az angol uralkodó véglegesen 1259-ben mondott le róla. Ezt követően Normandia a francia királyi birtok része lett, a hercegi címet pedig alkalomszerűen a francia trónörökösök kapták meg. A francia forradalom vetett véget a Normandiai Hercegségnek mint politikai egységnek, amely addigra már Franciaország egyik tartományaként létezett.

Normandia hercegei (911–1204)

Francia tartomány (1204–1792) 130px|bélyegkép|Rolló, a normannok vezérének megkeresztelése Rouenben; a középkori képaláírás Gui roueni érsekkel azonosítja a keresztelőt 1204-ben a francia király elkobozta a Normandiai Hercegséget – az Anglia ellenőrzése alatt maradt Csatorna-szigetek kivételével –, és azt a francia korona birtokai közé olvasztotta. Ezt követően a hercegi címet több francia királyi herceg viselte.

1332-ben VI. Fülöp francia király apanázsként adta a hercegséget fiának, Jánosnak, aki 1350-ben II. János néven Franciaország királya lett. Ő viszont a hercegséget apanázsként saját fiának, Károlynak adta, aki 1364-ben V. Károly néven lépett a francia trónra. 1465-ben XI. Lajos király kényszer hatására testvérének, Valois Károlynak, Berry hercegének adta a hercegséget, ám Károly nem tudta megtartani azt,Valois Károly azért nem tudta megtartani a Normandiai Hercegséget, mert XI. Lajos király a Közjó Ligájának 1465-ös felkelése után gyorsan megerősítette hatalmát, majd 1466-ban politikai és katonai eszközökkel visszavonta az apanázst. Károly nem rendelkezett elegendő önálló katonai erővel és helyi támogatással ahhoz, hogy a királyi döntéssel szemben érvényesítse jogait, ezért Normandia ismét a francia korona közvetlen birtokává vált. és 1466-ban Normandia ismét a korona közvetlen birtokává vált, ahol tartósan meg is maradt. A francia monarchia 1792-es megszüntetéséig a címet még néhány alkalommal a francia királyi család fiatalabb tagjainak adományozták.

János (VI. Fülöp francia király fia, később II. János francia király), 1332–1350 Károly (II. János francia király fia, később V. Károly francia király), 1350–1364 Károly (XI. Lajos francia király testvére, egyben Berry hercege), 1465–1466 Jakab, York hercege (később II. Jakab angol király). 1660. december 31-én, néhány hónappal azután, hogy II. Károly angol király visszanyerte Anglia és Skócia trónját, XIV. Lajos francia király Jakabot, Károly öccsét „Normandia hercegévé” nyilvánította, ami feltehetően politikai támogatást kifejező gesztus volt Lajos Károly (XVI. Lajos francia király fia, 1789–1791 között dauphin, 1792–1795 között névleges XVII. Lajos francia király), 1785–1792

A cím használata a modern korban A Csatorna-szigeteken a brit uralkodót informálisan „Normandia hercege” címmel illetik, függetlenül attól, hogy az uralkodó férfi vagy nő, II. Erzsébet királynőt is e címen emlegették. A Csatorna-szigetek a korábbi Normandiai Hercegség utolsó fennmaradt részei, amelyek továbbra is a brit uralkodó fennhatósága alatt állnak. Bár az angol monarchia 1259-ben, a párizsi szerződésben lemondott a szárazföldi Normandiára és más francia területekre vonatkozó igényeiről, a Csatorna-szigetek – a francia fennhatóság alá tartozó Chausey kivételével – mindmáig a brit korona függő területei maradtak.

Ennek megfelelően a királyt a szigeteken hagyományosan „Normandia hercegének” nevezik, és ez a cím szerepel a hűségi köszöntőben is, amikor például így fogalmaznak: „Normandia hercege, a mi királyunk”, vagy „A király, a mi hercegünk”. Normann nyelven ez „L’Rouai, nouotre Duc” illetve „L’Roué, note Du”, míg standard francia nyelven „Le Roi, notre Duc”, szemben az Egyesült Királyságban szokásos egyszerű „a király” megszólítással.

A „Normandia hercege” címet hivatalos kormányzati kiadványok nem használják, és a Csatorna-szigetek jogrendje szerint ez a cím jogilag nem létezik.

Emlékezete A Normandiában, Falaise városában szoborcsoportot állítottak Normandia első hét hercegének. A központi alak Hódító Vilmos, Normandia hercege és később Anglia királya, akit lovon ábrázoltak, és akit hat elődjének szobra vesz körül.

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Fordítás

További információk

Kategória:Normandia történelme