bélyegkép|A szó Isten neveként egy oroszországi finn lutheránus templomban (Jumala on Rakkaus – „Isten szeret”).|alt=A Jumala szó Isten neveként egy oroszországi finn lutheránus templomban (Jumala on Rakkaus – „Isten szeret”). A Jumala (finnül: [jumɑlɑ]), Jumal (észtül: [jumɑl]) vagy Jumo (mari nyelven) a finn nyelvekben és a volga-finn nyelvekben (mari, erza, moksa) „istent” jelent, mind a keresztény Istent, mind bármely más vallás bármely más istenségét. A szó valószínűleg az ősi finn nyelvű népek égistenének neve volt. Jumala, mint égisten, összefüggésbe hozható a rokon észt Jumal és mari Jumo szavakkal, és valószínűleg a finnugor népek ősi hagyományaiból származik.

Etimológia A finn és mari nyelvekben az „isten” jelentésű szavak általában a közös finn-permi *juma alapszóból származnak. Hasonló szavak találhatók a mordvin nyelvekben is: ёндол/jondol: „villám”, ami egy régi összetett szóként „Juma tüze” jelentéssel értelmezhető (összehasonlításként: тол/tol: „tűz”). Egy 17. századi mordvin forrás emellett a Jumisipas megnevezést említi egy kereszténység előtti istenség neveként. Ennek pontos jelentése azonban továbbra is tisztázatlan (ши /ʃi/ „nap”, пас/pas/ „isten”).

A szó korábbi eredetéről különböző elméletek léteznek. Felvetődött a név indo-iráni eredete, összehasonlítva például a szanszkrit dyumān „mennyei, ragyogó” szót, amelyet egyes források elfogadnak, mások azonban vitatnak a pontatlan jelentés miatt. Egy másik lehetséges eredet a balti nyelvek (Jumis – az örökzöld túlvilág lett istene és nővére/felesége, Jumala).

Ez a név váltotta fel az eredeti finnugor *ilma - "ég" szót váltotta fel, amely a számi és a perm nyelvekben megmaradt, de jelentése a finn nyelvekben egyszerűen „levegőre” változott. A régebbi jelentés megmaradt a finn Ilmarinen isten nevében..

Az ugor nyelvekben nem található biztos megfelelője, bár egy kisebbségi vélemény szerint kapcsolatba hozható a „jó” jelentésű szavakkal, mint például a magyar jó, az északi manysi ёмас /jomas/. E szavak ősi formája *jomV-ként lett rekonstruálva, nem pedig *juma-ként.

Jumal Észtországban Jumal volt az ég istene. Úgy hitték, hogy a nyári zivatarokkal termékennyé teszi a földet. A dél-észtek otthonában egy fából készült szobor ábrázolta őt.

Finnországban Jumala volt a finnek két égistenének a neve, vagy az égisten két különböző neve (pl: Ilmarinen).

John Martin Crawford a Kalevala fordításának előszavában így ír:

"A finn istenek, hasonlóan az ókori itáliai, görög, egyiptomi, védikus indiai vagy bármely más ókori kozmogónia isteneihez, általában párban jelennek meg, és valószínűleg mindegyik férfi istennek volt felesége. Mindegyiküknek megvan a maga lakhelye, és saját családja. Magát az eget is isteni lénynek tartották. Ezután a következő elképzelés egy személyes égisten volt, akit lakhelyének nevével párosítottak; végül ezt az égi istenséget választották a legfőbb uralkodó képviselőjének. Az égnek, az égistennek és a legfőbb istennek a Jumala (mennydörgés otthona) nevet adták."

Később magát az eget taivasnak, az égistenet pedig Ukko Ylijumalának, (szó szerint lefordítva Nagyapa vagy Öregember Főisten) nevezték. Amikor azonban a középkorban a kereszténység elterjedt a finnek körében, a régi isteneket kiszorították vagy összevonták egyes keresztény alakokkal, a Jumala lett a keresztény Isten finn neve.

Jómali Két óészaki szöveg említ egy Jómali nevű istent, akit leginkább Bjarmalandban tiszteltek: Óláfs helga szága, 133. fejezet és Bósa szága 8-10. fejezetek. A Bósa szágában található említése valószínűleg a korábbi Óláfs szágából származik. Általában úgy gondolják, hogy ennek az istennek a neve egy finn nyelvből származó jövevényszó.

Jegyzetek

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek 292-es számú nyírfakéreg-levél - kétszer is szerepel a jumala szó a szövegben.

Kategória:Finn nyelv Kategória:Isten nevei Kategória:Égi és időjárásistenek