Vrelo () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Šekovići községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 21, közúton 49 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 12 km-re délkeletre, a Javornik-hegység területén, a Drinjača-folyó jobb oldali mellékvizének, a Rijeka-pataknak a forrásánál, 400-836 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Kladanj 476-4-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb286203Bosnyák00Horvát01Jugoszláv40Egyéb21Összesen292205
Története Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét. A 17. század végéig Šekovići község területe viszonylag sűrűn lakott volt, de aztán katonai rajtaütések és betegségek nyomán számuk megritkult és a csapások szinte teljesen elpusztították a régi lakosokat, helyükre pedig új hercegovinaiak érkeztek, akik nagyrészt a mai lakosság ősei. Úgy tartják, hogy Šekovići községet Kelet-Hercegovinából érkezettek telepítették be, akik a Gacko és Nevesinje területekről érkeztek. A település arról kapta a nevét, hogy a Rijeka-patak forrásánál (vrelo) fekszik.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Vlasenicai járáshoz és Cikote községhez tartozó településnek 10 háztartása és 160 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 96. o. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz és Cikote községhez tartozó településen 23 háztartást és 228 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 128. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz, Šekovići községhez került.
Nevezetességei Természeti látványossága a Rijeka-patak vízesése. A vízesés körülbelül 30 méter magas, és különösen tavasszal látványos. Néhány száz méterrel a Rijeka forrásától lefelé, a Stolice-hágó alatt található.
Szent Marina vértanú tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom egyhajós épület, 12x8 méteres. Építése 2010-ben kezdődött Mile Simanić tiščei mérnök tervei szerint. Az építkezés 2014-ben fejeződött be, és ugyanazon év július 31-én a templomot Zvornik-Tuzla püspöke, Krizosztom szentelte fel.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései