A Duclos Bányagépgyár egy ipari üzem volt Budapest IV. kerületében.
Története A Duclos Bányagépgyár története 1918-ban kezdődött, amikor Újpesten, a Baross utca nyugati oldalán megalapították a Mechanikai Szállítóberendezések Gyára Rt.-t. A gyár telephelyéhez a BURV megyeri vonalából iparvágányt fektettek, amely körülbelül 154 méter hosszú volt, a kapun belül kettéágazott, és két csonkavágányból állt. 1924-ben a cég nevét Bányagépek és Mechanikai Szállítóberendezések Gyára Rt.-re módosították. Fő profilja ekkor a drótkötélpályák, aknaszállítógépek, szén- és ércelőkészítő gépek, valamint emelő- és osztályozó berendezések gyártása és felszerelése volt. A gyár exportpiacai közé tartozott az USA, Egyiptom és Palesztina, a háború előtt pedig évente 200–400 főt foglalkoztatott.
A második világháború alatt a gyár erőteljesen bekapcsolódott a hadi termelésbe, elsősorban bányagépek gyártásával, amelyek a szén- és ércbányászat működését biztosították. 1944 decemberében a gyár legfontosabb gépeit leszerelték, és a foglalkoztatottak száma ekkor 130–140 főre csökkent. 1945 elején a gyár a szovjet katonai parancsnokság alá került, majd az 1945–1947 közötti időszakban a jóvátételi termelés dominált, a munkáslétszám ekkor 240–290 fő között mozgott.
Az államosítás 1948-ban történt, a cég 1949 márciusában BAMERT Bányagépgyár N.V. néven működött tovább. 1952 és 1962 között DUCLOS Bányagépgyárként üzemelt, majd 1962-től Budapesti Bányagép és Bányavillamossági Vállalat, 1964-től pedig az Országos Bányagépgyártó Vállalat (OBGV) gyáregysége lett. Az OBGV fő feladata a bányászati gépek és berendezések gyártása, javítása és technológiai szerelése volt, kiegészítve villamosipari gépek, híradás- és vákuumtechnikai termékek, valamint műszerek előállításával.
Az 1950-es évek végén a telephelyet bővítették a Baross utca túloldalán. 1962-re az iparvágány hossza 447 méterre nőtt, amelyet az Angyalföld MÁV-állomás–Angyalföld forgalmi telep–István út–Táncsics Mihály utca–Baross utca útvonalon szolgáltak ki, az éves kocsiforgalom pedig 750–850 volt. Az 1970-es évek végére a teherszállítás volumene jelentősen csökkent, és a vállalatok egyre inkább a közúti szállításra tértek át. Az iparvágányt végül 1982-ben megszüntették és bontották, ekkor a Duclos néven folytatott gyártás már nem működött.
1964. január 1-jével az Országos Bányagépgyártó Vállalat négy önálló egységre szerveződött: a Budapesti Bányagépgyárra, amely bányagépek és egyedi berendezések gyártásával, valamint technológiai szereléssel foglalkozott; a Mélyfúró Berendezések Gyárára, ahol zagyszivattyúk gyártása és szerelése történt; a Salgótarjáni Anyagmozgatógépek és Acélszerkezetek Gyárára, amely szállító- és egyéb gépi berendezéseket készített; valamint a Tatabányai Bányagépgyártó Vállalatra, amely bányagépeket és egyedi berendezéseket gyártott.
A Duclos-gyár később a Tungsram egyik telepeként is működött, és a régi telephely nyomai a 2000-es években még láthatók voltak. A területét napjainkban a Königfrankstahl Acélkereskedelmi Kft. használja "Központ és raktár" névvel.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest IV. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:1914-ben átadott építmények