A Budapesti Porcelángyár vagy Budapesti Zsolnay-féle Porcelán- és Fayencegyár, később Finomkerámia Ipari Művek Budapesti Porcelángyár egy ipari üzem volt Budapest XIV. kerületében.
Története A Zsolnay család a 19. század végén Pécs mellett Budapesten is jelentős ipari jelenlétet alakított ki. 1895-ben Zsolnay Vilmos és fia, Zsolnay Miklós megvásárolták a felszámolás alatt álló Fischer Ignác-féle porcelán- és majolikagyár részvényeinek többségét a VII. kerületi Dob utcában. Az üzemet a pécsi Zsolnay-gyár fiókvállalatává szervezték, majd a növekvő termelési igények miatt a zuglói Öv utca 153. szám alá költöztették. Itt jött létre a Budapesti Zsolnay-féle Porczelán Fayence Gyár Rt. A budapesti gyár fő profilját a falicsempék és fajansz alapú egészségügyi kerámiák – mosdókagylók, vécécsészék – gyártása adta. Létrehozását elsősorban Budapest gyors ütemű városfejlődése indokolta: a Nagykörút, az Andrássy út és a többszintes bérházak építése nagy mennyiségű, helyben előállított épületkerámiát igényelt. A pécsi és a budapesti üzem együttesen a magyar fajanszpiac döntő részét lefedte.
A pesti gyár a századfordulóra gyorsan bővült: a kezdeti mintegy ötven munkáslétszám az 1900-as évek elejére több száz főre emelkedett, a kemencék száma jelentősen nőtt. Bár az 1900-as évek elején gazdasági visszaesés és munkásmegmozdulások nehezítették a működést, az első világháború kitöréséig a termelés és az export – elsősorban Ausztria, a Balkán és Oroszország felé – folyamatosan bővült. Az első világháború és az azt követő gazdasági nehézségek ellenére a gyár a két világháború között ismét fellendült. Az 1920-as években bevezetett védővámok és a technológiai fejlesztések – köztük az 1930-as években létesített korszerű alagútkemencék – jelentősen növelték a termelékenységet. A budapesti üzem a korszakban nemcsak a hazai piacot látta el, hanem Nyugat-Európába, a Közel-Keletre és Dél-Amerikába is exportált. A gyár több művész tervei alapján díszkerámiákat is készített, bár fő bevételi forrását továbbra is az épület- és szaniterkerámia jelentette. A második világháború során az Öv utcai gyár súlyos károkat szenvedett Budapest ostromában, de 1945 után viszonylag gyorsan újjáépítették, és a termelés még abban az évben újraindult.
Az üzem 1948-ban állami tulajdonba került, majd Finomkerámia Ipari Művek (FIM) Budapesti Porcelángyár néven működött tovább. A szocialista időszakban elsősorban falicsempéket és egészségügyi kerámiákat gyártott, amelyek fontos szerepet játszottak a magyar exportban, különösen a szocialista blokkon kívüli országok felé. Bár a gyár a 20. század második felében gépesítéssel és részleges automatizálással növelte termelését, technológiai színvonala fokozatosan elmaradt a nyugat-európai élvonaltól. A rendszerváltás után a külföldi konkurencia megjelenése és a piac átalakulása ellehetetlenítette a további működést. A budapesti Zsolnay-gyárat fennállásának századik évében, 1995-ben lebontották. A gyár helyén ma a Porcelán lakópark található. A környék utcanevei, néhány megmaradt, egykori munkáslakásként szolgáló épület, valamint egy átalakított díszműkerámia-műhely őrzi a budapesti Zsolnay-gyár emlékét.
A gyár területére iparvágány ment be, amely deltavágánnyal kapcsolódott a Körvasúthoz, azaz mind Angyalföld vasútállomás, mind Rákosszentmihály vasútállomás felől közvetlenül elérhető volt.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest XIV. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet