A Kőbányai Vas- és Acélöntöde egy ipari üzem volt Budapest X. kerületében.
Története A terület a 19. század második felében még sertéshizlaldáknak adott otthont, majd a századfordulót követően fokozatosan ipari jellegűvé vált.https://villamosok.hu/balazs/teher/ipvgk/ontode/index.html Az üzem jogelődjét 1911-ben alapította a Hubert–Sigmund Közkereseti Társaság.https://nemzetiarchivum.hu/photobank/item/FOTO-d9413728ac10484ba4b330c9eb3179bb A vállalkozás kezdetben acél- és fémtermékek kereskedelmével foglalkozott. 1924-ben (egyes 1921-ben vagy 1929-ben) a társaság öntödét létesített a Fertő utca 14. szám alatti telken, amely egyben az üzem központja is lett. Az öntöde tevékenysége az öntészet teljes vertikumát lefedte: fém-, alumínium- és acélöntéssel, valamint finommegmunkálással foglalkozott. A vállalat 1937-ben részvénytársasággá alakult, ekkor már több száz munkást foglalkoztatott. A második világháború idején az üzemben hadiipari termelés folyt, itt készültek a hazai gyártású páncélautók és harckocsik páncéllemezei. A gyár fénykorában (1970-es években) a dolgozók száma megközelítette a kétezer főt.
A második világháborút követően, 1948-ban az üzemet államosították. Az államosítást követően a vasöntödében a termelés 10–12-szeresére növekedett. 1949 és 1951 között Hubert–Sigmund Nemzeti Vállalatként, majd 1963-ig Kőbányai Vasöntöde néven működött. 1963-ban az üzem az Öntödei Vállalat részeként Kőbányai Vas- és Acélöntöde néven folytatta működését, amelynek központja is a Fertő utcai telepen volt.
Ebben a szervezeti formában 1984-ig működött. Az öntöde 1984-ben önállósodott, majd 1990-ben KÖVAC Gépgyártó Kft. néven gazdasági társasággá alakult.
A KÖVAC Tevékenysége két iparágra terjedt ki; a gépgyártásra és a kohászatra.(Tokár István személyes közlése)
A gépgyárban saját fejlesztésű konzervipari berendezéseket, lévonalakat gyártottak, amelyeket a hazai konzerviparban, a Szovjetunióban és több arab országban értékesítettek. Felügyelték és irányították a berendezések felszerelését a helyszínen és betanították a kezelő személyzetet.
A kohászati tevékenység több technológiában öltött testet.
- Vasöntöde. Hengerperselyeket gyártott saját fejlesztésű centrifugál-öntő gépeken. A vasöntödéhez egy forgácsoló műhely is tartozott, a hengerperselyek nagyoló megmunkálására.
- Acélöntöde. Szén- és ötvözött acél öntvényeket állított elő homok- és héjformázással. A folyékony acél ellátást 1 db 100 kg, 1 db 500 kg és 1 db 1500 kg kapacitású indukció kemence és 2 db 3 tonnás ívfényes kemence biztosította.
- Öntött mágnes üzem. Kobalt alapú öntött mágneseket állított elő .Az ötvözet előállítására 1 db 50 kg befogadóképességű indukciós kemence szolgált.
- Porkohászati üzem, amelyben VIDIA néven gyorsacél forgácsoló lapkát gyártottak Krupp licence alapján az 1960.-as évek elejéig, amikor is a termelést át telepítették az újonnan létre hozott Keményfém Gyárba . A KÖVAC pedig átállt ferrit mágnesek gyártására. Itt gyártották, többek között, a hűtőgépek ajtóinak mágneses záró profiljait.
Az olvasztó kemencéket betétanyagokkal közös anyagtér látta el.
A KÖVAC azon ritka üzemek egyike volt, ahol a villamos energia ellátást saját tulajdonában lévő villamos alállomás biztosította. Így tudta biztosítani, hogy az olvasztó kemencék által a hálózatban okozott feszültség ingadozások ne okozzanak zavarokat a városi villamos hálózatban.
- Volt még a KÖVAC-ban egy kovácsüzem, egy csőhengerlő üzem és egy hegesztett csöveket előállító üzem. Ezek nem értékesítésre termeltek, hanem a saját gépgyártás ellátását biztosították , rozsdamentes kovácsolt alkatrészekkel és csövekkel.
A Hubert és Sigmund gyár és a KÖVAC jelesebb műszaki alkalmazottai: Gondár Jenő gépészmérnök (1908-1973), Zorkóczy Béla gépészmérnök (1898-1975), Vécsei Béla kohómérnök (1882-1965), Kerpely Kálmán kohómérnök (1894-1959), Dr. Hajtó Nándor kohómérnök (1914-1978), Szűcs Endre kohómérnök (1916-1996), Bánky Gyula kohómérnök (1923-2015)
A KÖVAC igazgatói: Varga Károly, 1948-1950; Maurer Ernő, 1950-1951; Zsofinyecz Imre,1951; Nottny Mátyás, 1951-1952; Palotás Mátyás, 1952-1953; Kisvári Béla, 1953-1963; Eredics Károly, 1963-1965; Zentai László, 1965-1969; Trajkovics József, 1969-1980; Csöngei György, 1980-1985; Külkey Dénes, 1985-1993; Dr. Harsányi Emilné ( felszámolással megbízott ig. 1985-1993)
A KÖVAC főmérnökei: Stefán Géza, 1948-1952; Kalla Kálmán, 1953-1956; Szűcs Endre, 1957-1968; Tokár István, 1968-1971; Jagrik Barnabás, 1971-1979 (termelési főm.); Bánky Gyula, 1971-1975 (fejlesztési főm.); Sereg György, 1975-1979 (termelési főm.); Horváth Béla, 1979-1981 (fejlesztési főm.); Külkey Dénes, 1981-1985; Szenyán József, 1985-1993 (17)
A gyár vasúti kiszolgálását egy iparvágány biztosította, amelynek forgalma az 1990-es évek elején megszűnt, a vágányt 1993-ban bontották el. Az iparvágány a 13-as villamos Bihari úti vonalához csatlakozott, vasúttal Kőbánya-Hízlaló vasútállomás felől volt megközelíthető (ahol villamos-vasút kapcsolat volt). (Az öntöde mellett épült fel később a Mélyfúró Berendezések Gyára.)
Az üzem épületeit napjainkban kisebb vállalatok használják.
Képtár
Jegyzetek
Források https://villamosok.hu/balazs/teher/ipvgk/ontode/index.html https://nemzetiarchivum.hu/photobank/item/FOTO-d9413728ac10484ba4b330c9eb3179bb Tokár István személyes közlése.
További irodalom Pusztai István: Kőbányai vas- és acélöntöde 1911–1981, Kőbányai Vas- és Acélöntöde, Budapest, 1981 Tokár István A Kőbányai Vas-és Acélöntöde vázlatos története. Bányászati Kohászati Lapok 152. évfolyam 4. szám
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest X. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet