bélyegkép|323x323px|Gyimes A Gyimesek a Tatros folyó menti, hegyvidéki tájegység, ahol a csángó és román népi kultúra elemei sajátos módon keverednek. A térség három fő részre oszlik - Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk - melynek lakosai napjainkban is jelentős archaikus népi tudást birtokolnak, legfőképpen a növényismeretben, a népi gyógyászatban, illetve még a tájhasználat területén is.
A gyimesi csángók népi botanikai ismeretei A gyimesi csángók hagyományos ökológiai tudása kiterjed a vadon termő növényfajok felismerésére, megnevezésére és hasznosítására, valamint azok élőhelyeinek pontos ismeretére. A növényeket helyi nevekkel, úgynevezett népi taxonokkal jelölik, amelyek 69%-ban egyetlen biológiai fajnak felelnek meg, míg 31%-ban több fajt foglalnak magukba. A térségben eddig azonosított 621 növényfaj közül 309-et neveznek meg, amelyeket 207 népi taxonba sorolnak. A csángók több mint 140 élőhely- és termőhelykategóriát különböztetnek meg, és a növények előfordulását egyszerre abiotikus és biotikus tényezők — például a tájhasználat, a növényzet összetétele és szerkezete, a talaj- és vízviszonyok, valamint a geomorfológiai adottságok — alapján határozzák meg.
A gyimesiek legfontosabb élőhelyei elsősorban a tájhasználathoz kapcsolódnak, mivel a terület nagyjából 99%-át valamilyen gazdálkodási céllal használják (kaszálók, legelők, erdők). A fennmaradó 1% olyan használaton kívüli, nehezen hozzáférhető terület, amelyet „vad helynek” neveznek. Az élőhelyeket abiotikus tényezők alapján is osztályozzák, amelyek általában nagyobb, makroélőhelyeket jelölnek. Emellett a domináns növények neve alapján megkülönböztetett élőhelyek homogén vegetációs foltokat jelölnek (például tiszás, danciás, szőrcsés, kokojzás).
Gyimesi kaszálórétek bélyegkép|287x287px|Trisetum flavescens A gyimesi kaszálóknak két fő típusa van: a bennvaló és a kinnvaló kaszálók. A bennvaló kaszálók a településhez közel, trágyázott, sík lokhelyeken találhatók. Ezzel szemben a kinnvaló kaszálók a településtől távolabb, a hegyeken figyelhetőek meg és nem trágyázzák őket. A legfontosabb különbség a kettő között a trágyázás: a bennvaló kaszálók gyorsabban nőnek, magasabbra sarjadnak, ezért korábban kell kaszálni őket, és évente akár kétszer is adhatnak szénát, de az mennyiségben nagyobb, minőségben gyengébb. A kinnvaló kaszálók csak egyszer kaszálhatók évente, kisebb mennyiségű, de jobb minőségű szénát adnak. A bennvaló kaszálók fajszegényebbek, a fűfélék dominálnak, míg a kinnvaló kaszálók fajszáma magasabb és több gyógynövény található bennük. A bennvaló széna főleg a lovak takarmánya, míg a kinnvaló kaszálók szénája a szarvasmarha téli takarmánya.
Az imola a gyimesi kaszálók legfontosabb fűcsoportja, amelyet a csángók egyetlen névvel jelölnek, de valójában több mint húsz fűfaj (pl. Arrhenatherum, Cynosurus, Trisetum, Agrostis, Festuca, Poa) tartozik hozzá. Az imola főként a trágyázott, bennvaló kaszálókra jellemző, ahol nagyra nő és meghatározza a széna minőségét. Aszályos években a kinnvaló kaszálók imolája kevésbé ad jó szénát, mert a fű ugyan nő, de kaszáláskor már nem lesz megfelelő. balra|bélyegkép|240x240px|Origanum vulgare Az ezerjófű (szurokfű – Origanum vulgare) Gyimes egyik legfontosabb és leggyakrabban használt gyógynövénye. Gyakran előfordul kinnvaló kaszálókon különösen napos helyeken. A gyimesiek széles körben használják teának, többféle problémára, például idegességre, gyomorbántalmakra, illetve lábizzadás csökkentésére.
Gyimesi legelők bélyegkép|355x355px|Vaccinium myrtillus A legelők azok a helyek, ahol az állatok nyáron legelnek. Három típusát különítik el: a falvakhoz közeli legelők, a településtől távolabb eső valamint a legmagasabb gerinceken lévő gyepek, ahol juhászok legeltetik a juhokat. A legelők nem egyéni parcellák, hanem több család közös használatú területei.
A fekete kokojsza (fekete áfonya - Vaccinium myrtillus) a magasabb régiókban valamint gyakran előfordul gyéres fenyőerdők alján, erdőszéleken, valamint gyepekben. A kokojza gyümölcsét sokan nagy mennyiségben gyűjtik, elsősorban dzsem készítéséhez, emellett leveleit és szárát gyógyteának is használják gyomorbántalmakra.
Gyimesi erdők bélyegkép|Földig ágas forma, "bojt" A gyimesiek az erdőket elsősorban a bennük domináló fafajok szerint különböztetik meg, ezért egy csángó számára a „fenyőerdő” fogalma a fenyőfajok összességét jelenti. A leggyakoribb erdőtípus a lucfenyves, de gyakori a fehérfenyő és ritkábban a jávor vagy kőris is. Az erdő aljnövényzetét savanyúságjelző lágyszárú fajok alkotják, amelyeket a helyiek nem ismernek, de kivételt képez például az erdei sósdi (erdei madársóska – Oxalis acetosella), az árior (erdei kutyatej – Euphorbia amygdaloides) és a nyúleper (szárölelő nyelvcsap – Streptopus amplexifolius).
A veresfenyő (lucfenyő – Picea abies) a csángók mindennapi életében kiemelkedő szerepet játszik. A fa minden részét külön névvel illetik és hasznosítják. Két növekedési alakját különböztetik meg: a földig ágas, „bojt” formát, valamint az ágtiszta, „szelha” alakot. A fa részeihez kapcsolódó helyi nevek a tuskó (csutak), ágak (csap), tűlevél (csereke), toboz (csalóka) és a gyanta (szurok). A csalókából szörp készíthető, a cserekét régebben takarmányként használták. A gyantának több típusa van, például a sárga „csiperkeszurok”, amelyet régen rágógumi helyett használtak. A veresfenyő faanyagát tüzelőként, építőanyagként, fűrészáruként és szerszámnyélként hasznosítják. A fa kultúrtörténeti jelentőségét egy eredetmagyarázó monda is tükrözi, amely az örökzöld és lombhullató fák különbségét magyarázza. Mindezek alapján a veresfenyő a gyimesi közösség kulturális kulcsfajának tekinthető.
Irodalom https://mek.oszk.hu/19700/19713/19713.pdf https://www.ceeol.com/search/article-detail?id=917563 https://www.researchgate.net/profile/Zsolt-Molnar-8/publication/272073242_Nepi_novenyzetismeret_Gyimesben_I_Novenynevek_nepi_taxonomia_az_egyeni_es_kozossegi_novenyismeret/links/54d9d6110cf24647581f8e0d/Nepi-noevenyzetismeret-Gyimesben-I-Noevenynevek-nepi-taxonomia-az-egyeni-es-koezoessegi-noevenyismeret.pdf https://www.researchgate.net/publication/274509971_Etnobotanikai_kutatasok_Erdelyben_az_1960-as_evektol_napjainkig
Kategória:Gyimes Kategória:Botanika