bélyegkép|Önarckép, 1912 Konrad Westermayr (Berchtesgaden, 1883. január 11. – Ypres, 1917. augusztus 2.) késő impresszionista német festő.
Élete Berchtesgaden körzetében, 1883. január 11-én született Ramsauban, egy tanár negyedik, legfiatalabb gyermekeként. 14 éves korában négyéves tanulóidőt kezdett a müncheni Karl Ule üvegműves műhelyében. Ezután a müncheni Iparművészeti Iskolába járt Maximilian Dasio tanítványaként, és egy szemesztert töltött a Képzőművészeti Akadémián is. Ezekben az években összebarátkozott diáktársával, a nála két évvel fiatalabb, rokonlelkű Anton Kerschbaumerrel, aki később a sógora lett. A két egyedülálló embert mély barátság és kölcsönös ihlet fűzte alkotómunkájukhoz. Amikor Westermayr 1907-ben ösztöndíjat kapott a berlini Bruno Paul Iparművészeti Iskolába, Kerschbaumer 1908-ban követte őt a fővárosba. 1910-ben Westermayr elhagyta az Iskolát, és ettől kezdve felváltva Berlinben és a Berchtesgadenhez közeli Ramsauban élt. Kerschbaumer mellett Martin Bloch és Otto Freytag festők is a barátai voltak.
1914 januárjában került sor Westermayr festményeinek első kiállítására Berlinben, a J. B. Neumann Grafikai Galériában. Az első világháború kitörése előtt nem sokkal, 1914. július 28-án Westermayr Münchenben feleségül vette Sofie Fleischmannt, egy kereskedő lányát. Lányuk, Barbara, 1915. június 9-én született. 1915 februárjában Westermayrt besorozták katonának, két évig szolgált helyőrségi szolgálatban, majd 1917 tavaszán a frontra küldték. Augusztus 2-án elesett a flandriai Ypres körzetében zajló harcokban.
Munkája és fogadtatása bélyegkép|Kék mosdókészlet, 1917 Westermayr számos festményének témája az emberi alak a térben. A művész gyakran ábrázolta önmagát vagy közvetlen környezetét: apját és nővérét, feleségét és családját, a szobákat, amelyekben laktak, valamint szülővárosát, Ramsaut. Katonaként készített önarcképei a „nagy háború” leghatásosabb dokumentumai közé tartoznak. Tehetséges rajzoló volt; grafikai munkásságát úgy jellemzik mint aki „[…] olykor megközelíti Menzel szintjét”.
Westermayr, bár késői impresszionista, a korai expresszionisták közé is sorolható, akik a teret színné és felületté próbálták lefordítani. Olajfestményei a színtér mesteri megalkotójaként mutatják be, aki finom tónusértékekben árnyalt, és jellegzetes krétaszerű ecsetvonásait alkalmazza. Az 1917-es, gazdagon színezett „Kék mosdókészlet” csendélet festészetének csúcsát képviseli röviddel Flandriából való távozása előtt.
Kiállítások 1919-ben Berlinben, a J. B. Neumann Grafikai Galériában rendezték meg első nagyobb emlékkiállítását. A J. B. Neumann Képkönyv sorozatban egy kiállítási brosúra is megjelent, katalógus indoklással és 26 illusztrációval. Israel Ber Neumann, aki olyan művészeket képviselt, mint Max Beckmann, Lyonel Feininger, Erich Heckel, Ernst Ludwig Kirchner, Franz Marc, Edvard Munch és Karl Schmidt-Rottluff, Westermayrtől szerezte meg az „Önarckép felemelt ecsettel” című festményt, számos akvarellel és rajzzal együtt. A berlini kiállítást 1920-ban a hannoveri Kestner Társaságban és a Hamburgi Művészeti Egyesületben rendezett kiállítások követték. 1923-ban Westermayr munkáit a zsűri nélküli művészeti kiállításon mutatták be Berlinben, 1925-ben pedig a müncheni Új Szecesszióban. A müncheni Staatsgalerie megszerezte az „Kerek asztal” című olajfestményt (olaj, vászon, 95 × 116 cm), a lübecki Behnhaus Múzeum pedig a „Reggeli toalett” című festményt (tempera, vászon, 40 × 40 cm, 1916). 1927-ben rajzai és festményei jelentek meg a Jugend magazinban, köztük „A dohányos” című festmény színes reprodukciója. Az „Önarckép mezei sapkával” a 32. szám borítóképeként szolgált 1930-ban.
1929-ben a Günther Franke Grafikai Galéria újabb emlékkiállítást szervezett, amelyet az augsburgi művészeti egyesületben is bemutattak március 10. és április 3. között; a kiállításról egy brosúra is megjelent. 1931-ben Israel Ber Neumann, aki azóta New Yorkba emigrált, egy önarcképet – valószínűleg azt, amelyiken felemelt ecsettel látható – adományozott a Folkwang Múzeumnak. A festmény akkoriban kölcsönben volt látható a bochumi művészeti galériában megrendezett „Fiatal művészet Münchenből” című kiállításon.
Az 1933 utáni években Westermayr festményei is a művészet elítélésének áldozatai lettek, de néhányat külföldre csempésztek. A fent említett festményeket, a Kerek asztal és a Reggeli toalett „elfajzott művészetként” elkobozták, és azóta elveszettnek tekintik őket. A Folkwang Múzeumból származó önarcképet szintén elkobozták 1937. augusztus 25-én, és Berlinbe szállították, s valószínűleg ott megsemmisítették.
A Berlini Galéria az 1980-as években vásárolta meg „A művész felesége” és az „Önarckép tábori sapkával” című festményeket. Egy másik önarckép, a „Hátulról megvilágítva” kölcsönben van a Berlinische Galerie-nél. Grafikai alkotásai a Kunsthalle Hamburgban és a Kunsthalle Bremenben láthatók.
A mezei sapkás önarckép kölcsönben volt látható a „Hullnak a csillagok. Boccionitól Schielénig. Az első világháború mint az európai művészek ösvényeinek vége” című kiállításon a Kunsthalle zu Kielben 2014 októbere és 2015 februárja között. Von Boccioni bis Schiele. Der Erste Weltkrieg als Ende europäischer Künstlerwege. Ausstellung in der Kunsthalle zu Kiel vom 11. Oktober 2014 bis 8. Februar 2015. (Hozzáférés: 2015. január 26.)
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom J. B. Neumann képeskönyvei: V. szám, Konrad Westermayr különszám 1883–1917. Berlin, 1920/21 Franz Goldstein–Ruth Kähler–Hermann Kähler: Nemzetközi Képzőművészek Monogramjainak Jegyzéke 1850 óta. (Monogram Lexicon, 1. kötet). de Gruyter, Berlin, 1999,
Kategória:1917-ben elhunyt személyek Kategória:1883-ban született személyek Kategória:Németek Kategória:Német festők