Antoine François Andréossy (Castelnaudary, 1761. március 6. – Montauban, 1828. szeptember 10.) francia tábornok. A híres mérnök-feltaláló, François Andréossy dédunokája volt.
Élete A languedoc-i (ma Aude) Castelnaudaryban született, egy luccai régi olasz (az Andrássyra kísértetiesen hasonló családneve alapján talán magyar is?) nemesi család sarjaként, a Canal du Midi ünnepelt építőmérnökének és építészének, François Andréossynak (1633–1688) dédunokája volt.
Andréossyt, a Metzi Tüzérségi Iskola kiemelkedő tiszti kadétját, 1781-ben nevezték ki a francia Királyi Tüzérségi Ezredbe, és részt vett a holland polgárháborúban (1787) a patrióták oldalán, akik a holland társadalom reformpárti csoportja voltak, akik a köztársaság megújítását és a (brit) monarchia korlátozását akarták. Andréossy a francia hadsereg tisztjeként vett részt a konfliktusban, mivel Franciaország támogatta a patriótákat. A háborúban a patrióták végül vereséget szenvedtek, és a monarchia hatalma megerősödött. 1788-ban századossá léptették elő.
A francia forradalom kitörésekor magáévá tette annak alapelveit. A függetlenségi háborúk kezdetén aktív szolgálatot teljesített a Rajnán 1794-ben, majd Itáliában 1795-ben, és az 1796–1797-es hadjáratban az Bonaparte Napóleon vezetésével mérnökként, 1796 júniusa után az itáliai francia hadsereg áthidaló hadosztályát vezette, és kitüntetéssel harcolt az arcolei híd csatájában és Mantova ostromában.
1798-ban dandártábornokká léptették elő, ebben az évben elkísérte Bonapartét Egyiptomba. Kiemelten szolgált az egyiptomi hadjáratban – a nílusi francia flottillát vezette, mielőtt Louis-Alexandre Berthier marsall szárnysegédjeként szolgált Szíriában –, és Napóleon Európába való visszatérésekor – társai közé választotta.
Andréossy részt vett a brumaire-i 18. államcsínyben, és 1800. január 6-án a Général de division tábornokává nevezték ki. Különösen fontos volt az Egyesült Királyságban betöltött nagyköveti megbízatása az amiens-i és lunéville-i békeszerződéseket követő rövid békeidőszakban. Kimutatták (Coquille: Napoleon and England, 1904), hogy Andréossy többször is figyelmeztette Napóleont, hogy a brit kormány a békét kívánja fenntartani, ezért megfontoltan kell bánni vele. Tanácsait azonban figyelmen kívül hagyták. Amikor Napóleon császár lett, Andréossyt tüzérségi főfelügyelővé, 1803-ban a Birodalom lovagjává, pedig az Első Francia Császárság grófjává nevezte ki.
Az 1805-ös háborúban Andréossy Napóleon főhadiszállásán szolgált. 1808–1809-ben Franciaország nagykövete volt a Habsburg Birodalomban, ahol ellenséges viselkedést tanúsított a Habsburg Birodalommal szemben, ami éles ellentétben állt az 1802–1803-as Anglia iránti barátságával. Az 1809-es háborúban Andréossy Bécs katonai kormányzója volt a francia megszállás alatt.
1812-ben Napóleon nagykövetként küldte a konstantinápolyi Portához, ahol folytatta a Horace Sébastiani által kezdeményezett politikát. Röviddel megérkezése után összefüggésbe hozták Panagiosz Mourouszi görög tisztviselő halálával, aki testvérét, Demetriuszt helyettesítette a Porta dragománjaként. Miután Franciaország júniusban megkezdte Oroszország elleni invázióját, Andréossy kijelentette, hogy nem tárgyalhat az oszmán kormánnyal az orosz érdekekhez húzó tolmácson keresztül. Mourouszit először elbocsátották, majd őrizet alatt a Sztambulba hurcolták, ahol lefejezték. 1814-ben XVIII. Lajos francia király visszahívta Andréossyt Konstantinápolyból.
Andréossy ezután visszavonult a magánéletbe, míg Napóleon száz napjába ismét nem szólította. Elfogadta a hadügyminisztérium vezetői tisztségét. A waterlooi vereség és Napóleon lemondása után egyike volt annak az öt biztosnak, akiket a koalíciós hatalmakkal történő tárgyalásra küldtek, és ekkor beleegyezését adta XVIII. Lajos visszahívásához.
Andréossy magas közigazgatási tisztségeket töltött be a Bourbon-restauráció alatt is, többek között vezérkari főnök és államtanácsos volt. 1826-ban az Académie des Sciences Morales et Politiques tiszteletbeli tagjává választották. Később, 1827-ben megválasztották a Képviselőházba, ahol 1828-ban bekövetkezett haláláig Aude-ot képviselte országgyűlési képviselőként. Nevét a párizsi Diadalívre is felvésték.
Művei Andréossy számos művet hagyott maga után: A tüzérségről (amely fegyvernemmel a legszorosabb kapcsolatban volt pályafutása során): Quelques idées relations à l'usage de l'artillerie dans l'attaque et <> la défense des places" (Metz);Essai sur le tir des projectiles creux (Párizs, 1826); a hadtörténelemről:Campagne sur le Main el la Rednitz de l'armée gallo-batave (Párizs, 1802);Opérations des pontonniers en Italie. . . 1795-1796 (Párizs, 1843).
Andréossy tudományos emlékiratokat is írt a Canal du Midi fekete-tengeri torkolatáról (1818–1819); bizonyos egyiptomi tavakról (egyiptomi tartózkodása alatt); és különösen a Languedoc-csatorna történetéről („Histoire du canal du Midi”, 2. kiadás, Párizs, 1804), amelynek fő érdemét dédapjának, François Andréossynak tulajdonította.
Magánélete 1810. szeptember 15-én Andréossy feleségül vette Marie-Florimonde-Stéphanie de Faÿ-t, Charles César de Fay de La Tour-Maubourg őrgróf lányát. Egyetlen fiuk, Étienne-Auguste (1811–1835) 1828-ban Andréossy második grófjaként követte apját, és ígéretes francia hadseregtiszt volt. Andréossy 1828-ban halt meg Montaubanban, 67 éves korában. Fiuk nőtlenül halt meg lovassportbalesetben, amivel az örökletes cím (Salle des inventaires virtuelle'') kihalt. Anyja, Stéphanie 1868. február 21-én hunyt el Haute-Garonne-ban.
Elismerései és címei Címek – a Birodalom Lovagja – A Birodalom Grófja
Elismerések – a Szent Lajos Rend Nagykeresztje – a Becsületrend (Franciaország) Nagytisztje – a Máltai lovagrend Lovagja – a Kármelhegyi Miasszonyunk Rendje Parancsnoka – az Aranygyapjas rend Nagykancellárja
Jegyzetek
Fordítás
Források
Attribúciók
További információk
www.emd.terre.defense.gouv.fr Citizen Andréossy at www.jeanlannes.com www.napoleon-monuments.eu French Revolutionary Wars: campaigns of 1798 List of Ambassadors of France to the United Kingdom :fr:Armorial des comtes de l'Empire
Kategória:1761-ben született személyek Kategória:1828-ban elhunyt személyek Kategória:Francia hadvezérek Kategória:Franciaországi politikusok