A negyedik angol-holland háború Nagy-Britannia Királysága és Hollandia Egyesült Tartományai között 1780-tól 1784-ig volt katonai konfliktus, a 17. és 18. században lezajlott angol-holland tengeri háborúk sorozatából. bélyegkép|Orániai Vilmos Johann Friedrich August Tischbein festményén
Előzmények Az amerikai függetlenségi háború (1775–1783) kitörése szimpátianyilvánításokhoz vezetett az Egyesült Hollandiában letelepedett amerikai telepesek törekvései iránt. A Köztársaságban már meglévő britellenes hangulat, amelyet az Egyesült Tartományok gazdasági hanyatlása és a brit haditengerészet egyidejű felemelkedése okozott, felerősödött, és hamarosan az amerikai gyarmatok gazdasági támogatásában nyilvánult meg. Nagy mennyiségű fegyvert és lőszert adtak el a gyarmatosítóknak a nyugat-indiai holland birtokokról, és különösen Sint Eustatiusról.
A brit kormány már 1777 februárjában memorandumot küldött az Államgyűlésnek, amelyben követelte ezen tevékenységek azonnali beszüntetését és a sziget holland kormányzójának eltávolítását. Ellenkező esetben a Királyi Haditengerészet maga intézkedne. A memorandum hangvétele sértette a holland közvéleményt, amelyet már amúgy is felháborított a holland kereskedelmi hajók elleni számos brit támadás.
Bár maga meglehetősen brit-párti volt, V. Vilmos (1748–1806) helytartónak nem volt más választása, mint elrendelni a háborús előkészületeket. 1779 őszén egy holland nyugat-indiai konvojt először lőttek brit hajók a La Manche csatornánál, és Plymouth kikötőjébe kényszerítették. 1780 őszén további hajókat kutattak át, és dokumentumokat találtak, amelyek bizonyították, milyen szorosak voltak az amerikai–holland kereskedelmi kapcsolatok.
Kibontakozása A nyílt hadviselés elkerülhetetlenné vált, és 1780 decemberében meg is történt. Ekkorra azonban a holland flotta már nem jelentett komoly ellenfelet a Királyi Haditengerészet számára. Ráadásul a holland admiralitást a briteket támogató orániai párt uralta, ami megakadályozta a döntő hadviselést. A brit kormány ezért azt feltételezte, hogy könnyű lesz elhódítania a holland gyarmatokat, és így kompenzálni az észak-amerikai gyarmatok már amúgy is küszöbön álló elvesztését.
A háború katasztrofálisnak bizonyult a Holland Köztársaság számára már 1781 telén. Csak januárban a britek 200 holland kereskedelmi hajót foglaltak el. Februárban George Rodney admirális (1718–1792) elfoglalta Sint Eustatius szigetét. A két flotta közötti egyetlen nagyobb, de nem meggyőző összecsapásra 1781. augusztus 5-én, a doggerbanki csatában került sor. A következő hónapokban a hollandok elkerülték a további csatákat. A britek ezzel szemben meghódították a Holland Birodalom (WIC) nyugat-afrikai birtokait, valamint a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) néhány gyarmatát. Ez utóbbi kereskedelmi vállalat önmagában 10 millió guldent veszített rakományban.
Csak a francia haditengerészet beavatkozása – Franciaország 1779 óta háborúban állt Angliával is – biztosította a holland pozíciókat. A francia hadihajók visszafoglalták az afrikai és távol-keleti gyarmatok nagy részét. 1783. szeptember 2-án a párizsi békekongresszuson előzetes békét kötöttek, de ez csak hónapokkal később, 1784. május 30-án vezetett a párizsi szerződés megkötéséhez.
Fordítás
Irodalom Jaap Bruijn: Varend Verleden – A holland Oorlogsvloot a 17. és 18. században. Meppel, 1998 (hollandul) Jonathan Israel: A Holland Köztársaság. Felemelkedése, nagysága és bukása 1477–1806, Clarendon Press, Oxford, 1995 (angolul) Alexander Meurer: Tengerészeti háború története vázlatosan. Lipcse, 1942 (németül) Helmut Pemsel : Tengeri hatalom. 2. kötet. Bécs/Graz, 2005. (A tengerészet világtörténete. 5. kötet, németül) Jan Willem Schulte Nordholt: A Holland Köztársaság és az amerikai függetlenség, University of North Carolina Press, Chapel Hill / London, 1982 (angolul)
Kategória:Hollandia háborúi Kategória:Az Egyesült Királyság háborúi