A szarvasi evangélikus Ótemplom (más néven Tessedik-templom) a Békés vármegyei Szarvas város evangélikus gyülekezetének történelmi temploma. A jelenlegi épület 1788-ban készült el Tessedik Sámuel és Boczkó Dániel lelkészek működése idején. A templom Szarvas egyik legjelentősebb egyháztörténeti és építészeti emléke.
Történet
A korai templomok (1723–1759) Hrdina András híveivel 1722-ben telepedett le Szarvas területén, és 1723-ban felépítették az első templomot. Az épület gyenge anyagból (feltehetően vályogból) készült, ezért 1729-ben új templomot emeltek helyette.
Szarvas második lelkésze, Markovitz Mátyás oltárt emelt a templomban, és az épületet toronnyal, valamint harangokkal látták el. 1759-ben a gyülekezet felépítette harmadik templomát is, amelyet rövid idő alatt emeltek, de anyaga és mérete az előzőekhez hasonló maradt.
A mai Ótemplom felépítése (1786–1788) A 18. század végére a korábbi templom állapota leromlott. 1786-ban a gyülekezet engedélyt kapott arra, hogy a roskadozó épület helyére tartós anyagból új templomot építsen. Az építkezés Tessedik Sámuel nevéhez kötődik: szervező munkája, a közösségi összefogás és az építőanyag közvetlen beszerzése jelentősen csökkentette a költségeket.
Tessedik a faanyag beszerzését úgy oldotta meg, hogy a gondnok Máramarosban vásárolt fenyőfát, amelyet vízi úton (a Tiszán Csongrádig, majd a Körösön Szarvasig) szállítottak. A kőanyagot Világos és Radna vidékéről hozták.
A templom építését Kümnach Lajos pozsonyi építőmester kezdte, halála után a munkát Krausz mester fejezte be. A torony már korábban, 1775-ben, Mária Terézia uralkodása alatt épült égetett téglából, órával is ellátták, és a meglévő három harangot is itt helyezték el.
A templomot 1788 adventjének második vasárnapján szentelték fel.
Építészet és berendezés A templom belső tere nagy befogadóképességű: a hagyomány szerint mintegy 3000 ülőhellyel rendelkezik.
A szószék és az oltár fából készült, aranyozott díszítéssel. Az oltárképet Zellinger András festette 1780-ban; témája Jézus mennybemenetele. Az oltár két oldalán Tessedik idejében allegorikus szobrok álltak (a remény és áhítatosság, valamint a munkálkodás alakjai), helyükre 1817-ben urnákat állítottak. Ugyanekkor a keresztelőmedencét az oltár közepéről a keleti oldalra helyezték.
Felújítások és jubileumok 1838 – az 50 éves jubileumra kifestették a templomot, a padlót kőtáblákkal burkolták, az orgonát kitisztították. 1888 – a 100 éves évfordulóra jelentős renoválás történt; a presbitérium gyűjtése nyomán több adomány is érkezett (például csillár és oltárdísz). 1938 – a 150 éves jubileumra tatarozás és orgonabővítés. 1960-as évek – külső felújítás. 1988 – a 200 éves évfordulóra ismét felújították. 2009 – külső és belső festés, a toronyóra, az elektromos hálózat és a csillárok megújítása.
2009. december 6-án a felújított templomot ünnepi istentiszteleten szentelték fel újra. A munkálatokra 21 millió forintot fordítottak, amelyhez egyházi, önkormányzati és lakossági adományok, valamint jótékonysági alkalmak bevételei is hozzájárultak.
Az orgona története Az 1788-ban felépült templomban kezdetben egy korábbi, 12 regiszteres orgona szólt, amely kicsinek bizonyult a nagy térhez, ezért a gyülekezet később másik közösségnek ajándékozta.
A templom második orgonája 1804-ben készült Herroteikk József orgonaépítő munkájaként (két manuál, 30 regiszter, 2066 síp). A díszaranyozás rögzítéséhez a hagyomány szerint nagy mennyiségű pálinkát használtak, ami tartóssá tette az aranyozást.
A 19. században a hangszer a korabeli leírások szerint az ország egyik legnagyobb orgonája volt.
1897-ben a Rieger testvérek orgonagyára átalakításokat végzett. 1938-ban állami támogatással került sor bővítésre: Borgulya Endre tervei alapján, Peskó Zoltán közreműködésével az Angszter orgonagyár 36 regiszteres hangszert készített (összesen 2484 síppal), nagyrészt régi sípok felhasználásával.
Lelkipásztorok A gyülekezet lelkipásztorai a forrásanyag alapján:
Hrdina András (1722–1734) Markovitz Mátyás (1734–1762) Markovitz János (1762–1767) Tessedik Sámuel (1767–1820)
1767. december 1. óta a gyülekezetnek két állandó lelkésze lett (primárius és secundárius).
Tessedik mellett szolgált: Sztankovitz Sámuel (3 év) Járosi János (13 év) Járosi Pál (3 év) Boczkó Dániel (1786–1803) Hamaliar Márton (1803–1817) – püspöki székhellyé válás időszaka
További lelkészek: Sztanyák András (1808–1812) Machula Gábor (1812–1830) Simon Sámuel (1830–1843) Jancsovics István (1843–1871) Placskó István (1846–1855; 1895–1924) Haviar Dániel (1855–1867) Lányi Gusztáv (1855–1897) Sárkány János (1868–1895) Áchim Ádám (1871–1899) Scholtz Gyula (1900–1909) Kelló Gusztáv (1907–1945) Szelényi János (1924–1948) Székács Sámuel (1947–1982) Bártfay Kelló Gusztáv (1949–1951) Kalavszky Kálmán (1952–1965) Kovács Pál (1965–1980) Nobik Erzsébet (1981–1995) Kondor Péter (1996–1998) Lázár Zsolt (1998–) Domokos Jenő (2004–2006) Benkóczy Péter (2005–2007) Horváth Z. Olivér (2007–) Horváth Anikó (2007–)
Források
Neuman Nádor Jenő: Szarvas nagyközség története. Zsilinszky Mihály: Szarvas város története. Zsilinszky Mihály: Tessedik Sámuel önéletírása (sajtó alá rendezte: Neuman Nádor Jenő). Tamási Mátyás: Szarvas történeti kutatásai. A szarvasi Tessedik-templom orgonájának története (helytörténeti összeállítás). Felszentelték Tessedik megújult templomát (evangelikus.hu, 2009).
Lásd még Tessedik Sámuel Szarvas Magyarországi Evangélikus Egyház
Kategória:Magyarország evangélikus templomai Kategória:Békés megye keresztény templomai, kolostorai Kategória:Szarvas (település)