Erdei Henrik (Holczer, ? – Budapest, 1885. július 27. előtt) magyar tisztviselő, Budapest fővárosi törvényhatóságának első főlevéltárosa.
Élete Budai származású német család gyermekeként született, eredetileg Holczer családnéven. Fiatal koráról jelenleg semmi biztos adat nem ismert, de feltehető, hogy történelmet hosszabb időn keresztül tanult, legalábbis egyik búcsúztatója szerint „[k]ellő történelmi képzettsége képesítette őt” arra, hogy az egyesített Budapest születését követően az új főváros főlevéltárnoka lehessen.
A 19. század derekán hosszabb időn át volt a szegedi törvényhatóság tisztviselője, a beosztása szerint mint „wirklicher protokollist” – hiszen a szabad királyi város elöljáróságán akkor még német volt az ügyintézés hivatalos nyelve. Ő azonban már 1857-1858 körül kitűnt hivatalnoktársai közül azzal, hogy a nyelvhasználatot diktáló rendeleteket és előírásokat figyelmen kívül hagyva magyarul végezte az iktatást, „mintha a Bach-korszak ránézve nem is létezett volna” [idézet egyik nekrológjából]. Rendszeresen hordott viseletével – zsinóros magyar öltözetekkel, magával tartott fokossal – is igyekezett kimutatni magyar érzelmeit, emellett mint jeles énekes és fúvószenész, nem riadt vissza akkor tiltottnak számító, „rebellis” dalok nyilvános éneklésétől, előadásától sem.
Később visszatért Budára, ahol a város hivatalnokaként helyezkedett el. 1873 őszén, Buda, Pest és Óbuda egyesítését követően egyhangúlag főlevéltárossá, az új főváros levéltára első vezetőjének választották, egyúttal a tisztségénél fogva tagja lett az egyesített főváros első törvényhatósági bizottságának is. A bizottság részben az összes választók sorából választott törvényhatósági bizottsági tagokból (rendes és póttagokból), részben a virilistákból – az 1200 legtöbb egyenes államadót fizetők sorából választott értékképviselőkből (200 rendes és 50 póttagból) – állt, de az 1872. évi XXXVI. törvénycikk 66. paragrafusa alapján a közgyűlésen részvételi és szavazati joggal bírt (több más főtisztviselő mellett) a városi főlevéltáros is.Wildner Ödön: Budapest törvényhatósági bizottságának keresztmetszete a legutóbbi 30 év alatt. Az 1872: XXXVI. tc. és az alapján létrejött törvényhatósági bizottságok Városi Szemle, 17. évfolyam (1931), 510. oldal.
Hivatalát a megválasztásától fogva tizenkét esztendőn át becsülettel és tisztességgel, közmegelégedésre viselte; fizetéséből ő tartotta el két nővérét, akiknek kedvéért lemondott a családi élet örömeiről is. 1885 nyarán, váratlanul halt meg, szélhűdés következtében, utolsó útjára a tisztelői a budai városrész valamelyik – azóta megszüntetett – temetőjébe kísérték. Egyik nekrológjának szerzője – Erdei hivatali utódjára célozva – ezzel a mondattal zárta búcsúztatóját: „Szívünkből óhajtjuk, hogy rája szálljanak azok a jeles erények, melyek elődjét közbecsülésre méltó emberré és köztiszteletben álló tisztviselővé tették.”
Lehetséges az azonossága azzal az Erdei Henrikkel, akit 1882 tavaszán igazgatósági taggá választottak az I. magyar általános tisztviselő egyletben.Kivonat a magyarországi kereskedelmi cégjegyzékekből – Társas czégek Központi Értesítő, 7. évfolyam 35. szám (1882. május 4.) 5. oldal
Jegyzetek
Források Barta László: Erdei Henrik Budapesti Hírlap, 5. évfolyam, 204. szám (1885. július 27.), 3. oldal; online hozzáférés (Arcanum): 2026. január 29. Halálozások – Erdei Henrik Pesti Hírlap, 7. évfolyam, 204. szám (1885. július 27.), 5. oldal; online hozzáférés (Arcanum): 2026. január 29.
Kategória:Budaiak Kategória:Nevet változtatott személyek Kategória:Szegediek Kategória:1885-ben elhunyt személyek Kategória:Budapest Főváros Levéltára levéltárosai