bélyegkép|upright=1.15|A néma segélykiáltás kézjele: a hüvelykujj behajtása, majd a négy ujj ráhajtása. A jel nem helyettesíti a hatósági vagy szakmai segítségkérést, de veszélyhelyzetben diszkrét figyelemfelhívásra használható.

A családon belüli erőszak () Magyarországon családtagok, házastársak, élettársak, volt partnerek, közös háztartásban élők, gondozási vagy függőségi viszonyban álló személyek közötti fizikai, pszichológiai, szexuális, gazdasági, elhanyagoló vagy kontrolláló bántalmazás magyarországi jogi, kriminológiai és társadalmi összefüggéseinek gyűjtőfogalma. A köznyelvben a kifejezést gyakran tágabban használják, mint a büntetőjog: ide sorolják a párkapcsolati erőszakot, a gyermekbántalmazást, az idősek és fogyatékossággal élők bántalmazását, a családtagok közötti elhanyagolást, valamint egyes esetekben a volt partnerrel vagy közös gyermekkel összefüggő zaklató, fenyegető vagy kényszerítő magatartásokat is.

A jelenség nem azonosítható kizárólag egyetlen társadalmi csoporttal vagy nemmel: nők, férfiak, gyermekek, idősek és más kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek egyaránt lehetnek sértettek, és az elkövetők köre is változatos. A magyar rendőrségi és európai adatgyűjtésekben ugyanakkor a regisztrált intimpartner-erőszak és a súlyos, sérüléssel, szexuális erőszakkal, félelemkeltéssel vagy halállal járó párkapcsolati esetek áldozatai között a nők aránya magasabb. Más típusú, különösen önbevallásos kérdőíves kutatások a párkapcsolati konfliktusok és a kevésbé súlyos fizikai agresszió területén nagyobb nemi szimmetriát vagy kölcsönösséget is kimutathatnak; ezért a magyarországi adatok értelmezésénél külön kell kezelni a rendőrségi, bírósági, gyermekvédelmi, egészségügyi és lakossági felmérési forrásokat.

Magyarországon a családon belüli erőszak nem egyetlen, minden esetet lefedő büntetőjogi kategória. A Büntető Törvénykönyv 212/A. §-a 2013 óta kapcsolati erőszak címen önálló bűncselekményként szabályoz bizonyos, meghatározott személyi kör sérelmére, rendszeresen elkövetett megalázó, erőszakos vagy súlyos nélkülözést okozó magatartásokat. A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartást külön törvény szabályozza.

Fogalma és terminológiája

A családon belüli erőszak több tudományterület metszéspontjában áll. A kriminológia, a szociológia, a pszichológia, a gyermekvédelem, a családjog, a büntetőjog és a közpolitika nem mindig azonos hangsúllyal használja a kifejezést. A köznyelvben gyakran minden olyan bántalmazó magatartást ide sorolnak, amely családi, párkapcsolati vagy háztartási közegben történik. A büntetőjog ezzel szemben pontos tényállási elemekhez köti a felelősséget: az elkövető és a sértett közötti kapcsolathoz, a rendszerességhez, a magatartás jellegéhez, valamint ahhoz, hogy a cselekmény más bűncselekményként is minősül-e.

A magyar közbeszédben és szakirodalomban több rokon kifejezés használatos:

családon belüli erőszak: társadalmi, kriminológiai és köznyelvi gyűjtőfogalom; kapcsolati erőszak: a Btk. 212/A. § szerinti büntetőjogi tényállás; hozzátartozók közötti erőszak: a távoltartási törvényben használt jogi fogalom; párkapcsolati erőszak: jelenlegi vagy volt intim partnerek közötti erőszak; nők elleni erőszak: olyan megközelítés, amely a nőket nemük miatt vagy aránytalanul érintő erőszakot emeli ki; gyermekbántalmazás: gyermek sérelmére elkövetett fizikai, lelki, szexuális bántalmazás vagy elhanyagolás.

A nemzetközi szakirodalomban a domestic violence vagy domestic abuse általában háztartási, családi vagy intim kapcsolaton belüli bántalmazást jelent. Az intimate partner violence kifejezetten jelenlegi vagy volt partner által elkövetett erőszakra utal. A gender-based violence olyan erőszakot jelöl, amelyet az áldozat neme miatt követnek el, vagy amely egy adott nemet aránytalanul érint. Ez utóbbi keret különösen a nők elleni erőszak kutatásában és nemzetközi dokumentumokban elterjedt, de nem fedi le a családon belüli erőszak minden magyarországi formáját, például a férfi áldozatok, idősek, fogyatékossággal élők vagy gyermekek elleni családon belüli bántalmazás teljes körét.

A bántalmazás főbb formái

A családon belüli erőszak többféle magatartást foglalhat magában. Ezek gyakran együtt, egymást erősítve jelennek meg, de önállóan is előfordulhatnak.

Fizikai erőszak

A fizikai erőszak minden olyan szándékos testi bántalmazás vagy erőkifejtés, amely fájdalmat, sérülést, félelmet vagy testi integritás elleni támadást okoz. Ide tartozhat az ütés, rúgás, lökés, fojtogatás, lefogás, hajhúzás, tárggyal dobás, fegyverrel fenyegetés, bezárás, a sértett mozgásának fizikai korlátozása vagy az orvosi ellátástól való elzárás.

Magyarországon az ilyen cselekmények az eset körülményeitől függően testi sértésként, kapcsolati erőszakként, személyi szabadság megsértéseként, kényszerítésként, kiskorú veszélyeztetéseként vagy más bűncselekményként is minősülhetnek. A fizikai bántalmazás különösen súlyos következményekkel járhat gyermekek, várandós nők, idősek, fogyatékossággal élők vagy egészségi okból kiszolgáltatott személyek esetében.

Pszichológiai és verbális erőszak

A pszichológiai vagy lelki bántalmazás olyan ismétlődő vagy súlyos magatartás, amely a sértett önértékelését, biztonságérzetét, döntési szabadságát vagy társas kapcsolatait rombolja. Ide tartozhat a tartós megalázás, fenyegetés, megfélemlítés, sértegetés, elszigetelés, érzelmi zsarolás, féltékenységi kontroll, a gyermekek felhasználása a másik fél ellen, illetve öngyilkossággal, gyermekelvitellel, feljelentéssel vagy anyagi ellehetetlenítéssel való fenyegetés.

A pszichológiai bántalmazás nehezebben bizonyítható, mint a látható testi sérülés, de hatása tartós lehet. A rendszeres megalázás, fenyegetés és kontroll összefügghet szorongással, depresszióval, poszttraumás tünetekkel, alvászavarral, önértékelési problémákkal és társas izolációval.

Szexuális erőszak

A családon vagy párkapcsolaton belüli szexuális erőszak magában foglalja a beleegyezés nélküli szexuális cselekményt, a kényszerítést, fenyegetést, megalázó vagy fájdalmas szexuális magatartást, a nem kívánt érintést, valamint bizonyos esetekben a reproduktív döntések feletti kényszerítő kontrollt. A házasság vagy párkapcsolat nem zárja ki a szexuális önrendelkezés sérelmét.

Gyermekek esetében a családon belüli szexuális bántalmazás különösen nagy látenciájú. Az elkövető gyakran bizalmi vagy tekintélyhelyzetben van, az áldozat pedig függőségi viszonyban állhat vele. A családi lojalitás, szégyen, félelem, fenyegetés, a környezet hitetlenkedése vagy az intézményi bizalom hiánya miatt sok eset nem jut el a hatóságokhoz.

Gazdasági erőszak

Gazdasági erőszakról akkor beszélnek, amikor az egyik fél a másik anyagi önállóságát, jövedelemhez, vagyonhoz, munkához, tanuláshoz vagy alapvető szükségletekhez való hozzáférését korlátozza. Ilyen lehet a kereset elvétele, a bankszámlához való hozzáférés megakadályozása, a munkavállalás tiltása, az adósságba kényszerítés, a közös vagyon elvonása, a lakhatással való zsarolás vagy a gyermekek ellátásához szükséges pénz visszatartása.

A Btk. 212/A. § kifejezetten nevesíti azt a magatartást, amikor az elkövető a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el, és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek teszi ki.

Elhanyagolás

Az elhanyagolás elsősorban gyermekek, idősek, betegek vagy fogyatékossággal élők esetében értelmezhető. Ide tartozhat az alapvető gondozás, élelmezés, higiéné, orvosi ellátás, gyógyszerelés, felügyelet, oktatás vagy érzelmi támogatás tartós elmulasztása. Az elhanyagolás nem mindig jár látványos fizikai erőszakkal, de súlyos fejlődési, egészségügyi és pszichés következményei lehetnek.

Kontrolláló és zaklató magatartások

A kontrolláló magatartások közé tartozhat a sértett kapcsolatrendszerének, mozgásának, kommunikációjának, öltözködésének, pénzügyeinek, munkájának vagy társadalmi életének folyamatos ellenőrzése. A modern technológia új formákat is lehetővé tett: telefon, helymeghatározás, közösségi média, e-mail, jelszavak, banki hozzáférések vagy okoseszközök ellenőrzését.

A volt partnerrel szembeni zaklatás, követés, fenyegető üzenetek küldése, munkahelyi vagy lakóhelyi megjelenés, gyermekláthatás körüli visszaélésszerű kommunikáció vagy jogi fenyegetés szintén kapcsolódhat családon belüli vagy párkapcsolati erőszakhoz. Ezek büntetőjogi minősítése az adott magatartástól függően zaklatás, kényszerítés, kapcsolati erőszak vagy más bűncselekmény lehet.

Magyar jogtörténeti háttér

A családon belüli erőszak társadalmi és jogi megítélése Magyarországon jelentősen változott a 20. század folyamán. Korábban a házastársi konfliktusokat, gyermeknevelési fegyelmezést és családi tekintélyviszonyokat (patriarchális normák, a férfiak dominanciája, családi hierarchia) gyakran a magánszféra részének tekintették. A rendőrségi és igazságügyi beavatkozás elsősorban akkor történt, ha a cselekmény súlyos testi sértést, emberölést, kiskorú veszélyeztetését vagy más nyilvánvaló bűncselekményt valósított meg. Az 1950-es években a sajtó elsősorban az alkoholhoz kapcsolódó családi konfliktusokat emelte ki, és a nőverés problémáját csak alkalmanként tárgyalta, gyakran a férfi alkoholfogyasztására hárítva az okot.https://24.hu/belfold/2024/07/08/fortepan-asszonyveres-csaladon-beluli-eroszak-modernizacio/

A rendszerváltás után a téma fokozatosan láthatóbbá vált. Ebben szerepet játszottak civil szervezetek, nőjogi és áldozatvédelmi kezdeményezések, kriminológiai kutatások, nemzetközi emberi jogi normák, valamint a bántalmazásról szóló médiamegjelenések. A magyar szakirodalomban Tóth Olga, Ranschburg Jenő, Morvai Krisztina, Virág György, Tamási Erzsébet, Kerezsi Klára, Garai Renáta, Domokos Andrea és más szerzők különböző nézőpontokból tárgyalták a jelenséget.

A jogi szabályozás egyik fontos állomása a 2009. évi LXXII. törvény volt, amely a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartást vezette be. A kapcsolati erőszak önálló büntetőjogi tényállása 2013-ban került be a Btk.-ba. László Balázs büntetőjogi elemzése szerint a tényállás bevezetésének célja a családon belüli erőszakkal szembeni hatékonyabb fellépés, a speciális sértetti kör és a rendszeres elkövetés figyelembevétele volt.

Jogi szabályozás Magyarországon

A kapcsolati erőszak büntetőjogi tényállása

A Btk. 212/A. §-a szerint kapcsolati erőszakot az követ el, aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen meghatározott bántalmazó vagy nélkülözést okozó magatartást tanúsít.

A tényállás két fő szerkezeti elemet tartalmaz. Az egyik a rendszeresen tanúsított, emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartás, illetve a közös gazdálkodás vagy közös vagyon körébe tartozó anyagi javak elvonása útján okozott súlyos nélkülözés. A másik a rendszeresen elkövetett testi sértés, becsületsértés, személyi szabadság megsértése vagy kényszerítés, ha azokat a törvényben meghatározott kapcsolati körben követik el.

Az alapeset csak magánindítványra büntethető, míg a súlyosabb alakzatok hivatalból üldözendők. A tényállás fontos eleme a rendszeresség, amely megkülönbözteti a kapcsolati erőszakot az egyszeri, alkalmi konfliktustól vagy más, önállóan büntetendő cselekménytől. Garai Renáta jogalkalmazási elemzése szerint a kapcsolati erőszak önálló tényállása a korábbi klasszikus bűncselekményekre épül, de az együttélésből, rokoni vagy párkapcsolati viszonyból fakadó kiszolgáltatottságot és a rendszeres elkövetést külön is figyelembe veszi.

Garai Renáta doktori értekezése a kapcsolati erőszak „szövődményeit”, vagyis a tényállás bevezetésének joggyakorlatra gyakorolt hatásait is vizsgálta.

Távoltartás és rendőrségi eljárás