A kaminai rádióadó egy nagy teljesítményű német szikratávíró-állomás volt Német Togo területén, ami közvetlenül az első világháború előtt, 1914 júliusában készült el. A togói Atakpamé város melletti Kamina falu közelében állították fel. A német kormányzat megbízásából a Telefunken hírközlési vállalat építette meg 1911 és 1914 között. A méretét és elhelyezését úgy határozták meg, hogy csomópontként szolgálhasson a többi afrikai német gyarmat rádióállomásai számára. Röviddel az első világháború kitörés után saját kezelőszemélyzete semmisítette meg a gyarmatot megszálló antant csapatok érkezése előtt.

Tervezése A „Szikratávírás területén folytatandó közös munkáért bizottságban” (Ausschuss für gemeinsame Arbeit auf dem Gebiet der Funktelegraphie) a német kormányzatnak a hadsereg, a haditengerészet, és a gyarmatok képviselői 1910. december 9-én azt tanácsolták, hogy kezdjenek szikratávíró-kísérletekbe Német Togóban. Ezt megelőzően Német Kamerun partjai előtt már végeztek hasonló kísérleteket hajók fedélzetén, melyek nem hozták meg a várt eredményt.Ki kellene egészíteni azzal az információval, hogy milyen eredményt kívántak elérni. A Telefunken vállalat szakértői ugyanakkor Atakpamé régióját Togóban ígéretesnek vélték a kísérletekhez. A vevőállomás felállításának helyszínéül először az Atakpamétól északra lévő Anae települést nézték ki. A terv kivitelezésével Anton von Codelli bárót bízták meg, aki két katonatiszttel és három szerelővel érkezett meg Togóba 1911. február 15-én. A kísérleti állomás felállításához áprilisban érkezett meg a felszerelés. A helyi kormányzóság segítségével 120 afrikai munkást és 150 hordárt kényszertoboroztak a Telefunken számára. A napi bérezésük 50-75 Pfennig volt, ami akkori összehasonlításban is csekély összegnek számított. (A szomszédos Aranypart brit gyarmaton hasonló munkáért 2 aranymárkának megfelelő összeg járt a helyieknek.)Reinhard Klein-Arendt: "Kamina ruft Nauen!" Die Funkstellen in den deutschen Kolonien 1904-1918. Köln: Wilhelm Herbst Verlag, 1995, S. 113f. A munkaerő helyi hatalmi viszonyok által fennálló kizsákmányolását így a Telefunken is igénybe vette.Michael Friedewald: Funkentelegrafie und deutsche Kolonien: Technik als Mittel imperialistischer Politik, 59. o. (pdf; 267 kB)

Miután 1911 első felében viharkárok miatt az építkezés jelentős késedelmet szenvedett, 1911. június 7-re sikerült kapcsolatot létesíteni a Berlin melletti Nauen rádióállomásával. Az antennát ekkor még átmeneti megoldásként rögzített hőlégballonnal hozták pozícióba. Codelli ezt követően egy állandó rádióállomás felállítására kapott megbízást.

Helyszínválasztás és megépítés A kedvezőbb domborzati és megközelíthetőségi viszonyok, valamint a megfelelő vízellátottság miatt Anae helyett egy másik Atakpamé melletti területet választottak ki az építkezés helyszínéül. Az eredeti tervek szerint egy nagyjából 1600×300 méter nagyságú területet jelöltek ki Auju és Kamina falvak között, ahol Berlin irányába (északnak) nem voltak magaslatok a közelben. Az építkezési területet egy 600 mm nyomtávú kisvasúttal kötötték össze a Lomé–Blitta-vasútvonallal. A kisvasúton egy a Deutz AG által gyártott, benzollal működtetett mozdony közlekedett, és a 3,5 km távolságra lévő Agbonunál érte el a „Hinterlandbahn” néven ismert vasútvonalat.Helmut Schroeter, Roel Ramaer: Die Eisenbahnen in den einst deutschen Schutzgebieten/German Colonial Railways. Röhr-Verlag, Krefeld 1993, S. 116, A gépek hűtéséhez és a gőzképzéshez a vizet egy közelben futó patakból nyerték. Az építési területen berendeztek egy faszénégető telepet, egy asztalosműhelyt, egy téglaégető telepet és egy kovácsműhelyt. A munkálatokhoz a gyarmat északi részéről származó kabre (kabije) népcsoportból szereztek munkaerőt. Elsőként három 75 m magas rácsos árbócú tornyot állítottak fel, melyekhez kilenc alapzatot öntöttek ki, mivel mindegyik torony rögzítéséhez három drótkötél kellett. Ehhez jött még a föld alatt futó cinkelt vasdrótok hálózata, és 300 távírópózna irányított elektromos ellensúlyként.Der Bau der Telefunken-Station Kamina (Togo), in: Telefunken-Zeitung, 2. Jg., Nr. 12, Juni 1913, S. 166ff. (gesamtes Heft als PDF; 3,45 MB)

Mivel az üzemeléshez szén helyett már fát használtak, a fában amúgy is szegényes Kamina környékén jelentős fakitermelést végeztek

Próbaüzem és végső kialakítás bélyegkép|jobb|300px|A rádióadó egyik tornya és épülete (1914) A próbaüzem elindítását is késleltették viharkárok, de ezúttal nem Kaminában, hanem Nauenben. Az légkör zavaró tényezői miatt csak éjjelente vagy délelőttönként lehetett megfelelően fogni a jeleket. Végül azonban sikerült a kívánt eredményeket elérni, így 1913-ban a birodalmi kormányzat úgy döntött, hogy Kaminát nagy szikratávíró-állomássá (Großfunkstelle) építi ki. A már meglévő három torony mellé további hat 120 méter magasságút kellett ehhez megépíteni. 1913. október 7-én Wilhelm Solf államtitkár és Togo kormányzója, Adolf Friedrich zu Mecklenburg herceg látogatást tettek a rádióállomásnál. Ebből az alkalomból az állomást ünnepélyesen feldíszítették, a tornyokat megvilágították, mozielőadásként pedig az építkezési munkálatokról készült felvételeket mutattak be. Solf államtitkár később a Kaminába tett látogatását az útja fénypontjának nevezte.Besuch des Staatssekretärs des Reichskolonialamtes, Exe. Solf, auf der Telefunkenstation Kamina (Togo), in: Telefunken-Zeitung, 3. Jg., Nr. 13, S. 40f. (gesamtes Heft als PDF; 2,13 MB)

A végső állapotában az állomáshely egy 4000×3000 méter nagyságú alapterületen kilenc toronnyal és a következő épületekkel rendelkezett:Reinhard Klein-Arendt: "Kamina ruft Nauen!" Die Funkstellen in den deutschen Kolonien 1904-1918. Köln: Wilhelm Herbst Verlag, 1995, 206f. Vevőépület és tisztviselői lakóépületek Adóépület víztartállyal és hűtőtoronnyal Kazánház víztisztítással Gépcsarnok Vízduzzasztó és pumpaház Üzemvezetői ház Az állomás 1914 júniusának közepére lényegében elkészült, a hivatalos üzembevételre 1914 július végén került sor.

A rádióadó építését és üzembehelyezésének kezdetét eleinte titokban tartották. A Kaminába küldött és onnan sugárzott üzeneteket viszont foghatták más gyarmattartó nemzetek vevőállomásai is. Az első világháború kezdetéig a külföldi távírászoknak nehézséget okozott ezeknek az üzeneteknek az azonosítása.E. R. Macpherson: Radio-Telegraphy on the West Coast of Africa 1914, in: Royal United Services Institute, Journal, 68, Feb./Nov. 1923, 487–491. o.

Háborús alkalmazása és elpusztítása Az első világháború kezdetén Dr. Abraham Esau főmérnök és Carl W. H. Doetsch mérnök a kaminai rádióállomáson tartózkodott. 1914 júliusának utolsó napjaiban vételezték a „havaube” kódszót, amit a német kereskedelmi hajók számára háborús veszélyre való figyelmeztetésként értelmeztek. Az üzenetet továbbították minden szárazföldi állomásnak és hajónak. A mozgósítási parancsot tartalmazó üzenet 1914. augusztus 2-én érkezett meg. Esau vezetésével a rádióállomást felkészítették a várható csúcsforgalomra. Esau később az első háborús napok fő feladatait a következő prioritási sorrendben határozta meg:Reinhard Klein-Arendt: "Kamina ruft Nauen!" Die Funkstellen in den deutschen Kolonien 1904-1918. Köln: Wilhelm Herbst Verlag, 1995, S. 266ff. Német hajók felszólítása semleges kikötők felkeresésére Parancsok és üzenetek továbbítása a német védnökség alatt álló afrikai területeknek, valamint afrikai vizeken tartózkodó német hadihajóknak A gyarmatokról beérkező hírek továbbítása Berlinnek Kapcsolat fenntartása Dél-Amerikával a még használható tengeri kábelek révén Kapcsolatfelvétel a semleges országok rádióállomásaival Ellenséges rádióüzenetek lehallgatása Ellenséges rádióforgalom zavarása

1914 augusztusának elejétől intenzívvé vált a kormányzati és sajtótáviratok forgalma, ami megmutatta Kamina jelentős közvetítő szerepét. Kamerun, Német Délnyugat-Afrika és Német Kelet-Afrika nem rendelkezett megfelelő teljesítményű rádióadóval ahhoz, hogy rendszeresen kapcsolatba tudjanak lépni Németországgal. Kelet-Afrikából még Kaminát sem tudták elérni, mivel az ottani rádióadók csak regionális hatótávolsággal rendelkeztek, így ide gyakorlatilag csak „vakon” küldték az üzeneteket. A Kaminából küldött üzeneteket viszont fogni tudták Daressalamban, és onnan továbbítani tudták többek között az Indiai-óceánon tevékenykedő Königsberg könnyűcirkálónak. Az első visszajelzések Dél-Amerikából érkeztek a tengerfenéken futó kábeleken keresztül. Kamina rádióállomásának személyzete így már tudta, hogy a délatlanti vizeken lévő német hajók fogták az üzeneteit, és biztonságos dél-amerikai kikötőkbe futottak be.

Esau azt jelentette, hogy a párizsi Eiffel-torony rádióadójából sugárzott ellenséges jelzavarás akadályozta a tevékenységüket.

A togói gyarmati adminisztráció a kormányzattól azt az utasítást kapta, hogy ameddig csak lehetséges igyekezzen megvédeni a rádióállomást a brit és francia támadásoktól. Emiatt Atakpamé körzete volt az egyetlen olyan része Togónak, amit a németek nem önkéntesen ürítettek ki. Mivel azonban katonaság (Schutztruppe) nem állomásozott Togóban, hanem csak kisebb rendőri csapatok voltak jelen, a gyors megszállás előrelátható volt. A rádióállomást ezért előkészítették a megsemmisítéshez, hogy ne kerülhessen épségben ellenséges kézre. Az állomás lerombolására 1914. augusztus 20-án adták ki a parancsot, és augusztus 24-25-ike éjszakáján hajtották végre, mindössze pár nappal Togo kapitulációja előtt. A rádiótornyokat lerombolták, a technikai felszereléseket pedig összezúzták.

Mérleg A sokoldalú használatra tervezett rádióadó alig egy hónapot volt hivatalosan üzemben, azonban ez egy nagyon intenzív időszak volt a háború kitörése miatt. 1914. augusztus 1-22. között 229 táviratot vételezett vagy küldött el. A becslések szerint az építési költsége 4-5 millió márkát tett ki, ezzel szemben 80 millió márkányi érték állt, amit sikerült megóvni a figyelmeztető üzenetek révén attól, hogy az antant kezére jusson. A Kamina által figyelmeztetett kereskedelmi hajó hajótere mintegy BRT-t tett ki.Reinhard Klein-Arendt: "Kamina ruft Nauen!" Die Funkstellen in den deutschen Kolonien 1904-1918. Köln: Wilhelm Herbst Verlag, 1995, S. 273f.

A rádióállomás személyzetét a brit megszállók Loméba szállították, és ott a franciáknak adták át. A személyzet utolsó tagjai a francia gyarmatok, majd Franciaország nélkülözésekkel teli hadifogolytáborain keresztül vezető odüsszeia után 1919-ben térhettek haza.Carl W. H. Doetsch: Kamina und das Los der Togogefangenen, in: Telefunken-Zeitung, 4. Jg., Nr. 19, Feb. 1920, S. 29–41. (gesamtes Heft als PDF; 4,83 MB)

Felvetődött a rádióállomás újjáépítésének ötlete, de ezt az alapos önmegsemmisítés miatt elvetették. Manapság a tartókábelek betonalapzatai emlékeztetnek még a rádióállomásra. Emellett a technikai személyzet egyik hivatali és lakóépülete, valamint az időközben átépített vevő- és hivatalnoki lakóépület maradt fenn.Wolfgang Lauber (Hrsg.): Deutsche Architektur in Togo 1884-1914/L'Architecture allemande au Togo 1884-1914. Karl Krämer Verlag, Stuttgart 1993, 130–136. o.,

Rekonstrukció Peter Sebald történész megépítette az állomás makettjét, amit Reinhard Klein-Arendt a könyv- és fotóprojektjének keretében bemutatott a loméi Goethe Intézetben 2009-ben.Kamina – Die transkontinentale Funkstation des Kaiserreiches in Togo 1911 – 1914.

A rádióállomás maradványai fotókon

Megjegyzések

Jegyzetek

Fordítás

Források Abraham Esau: Die Großstation Kamina und der Beginn des Weltkrieges, in: Telefunken-Zeitung, III. Jahrg, Nr. 16, Juli 1919, 31–36. o. (gesamtes Heft als PDF; 4,7 MB) Reinhard Klein-Arendt: "Kamina ruft Nauen!" Die Funkstellen in den deutschen Kolonien 1904–1918. Köln 1995, Wilhelm Herbst Verlag, . Reinhard Klein-Arendt, Peter Sebald: Kamina: Des Kaisers Großfunkstation in Afrika – Telefunken in der deutschen Kolonie Togo 1911-1914. Maisach 2013, Margret Kopp, Togo-Contact, .

Linkek