bélyegkép|A pun Tanit istennő díszes szobra, Kr. e. 5-3. század, a Puig des Molins nekropoliszból, Ibiza (Spanyolország). Ma a Katalán Régészeti Múzeumban (Barcelona) található. A pun vallás (más megnevezéssel karthágói vallás vagy nyugat-föníciai vallás) a Földközi-tenger nyugati részén a politeista ókori kánaáni vallás föníciai változatának közvetlen folytatása volt. Karthágó és más pun közösségek megalapítását követően Észak-Afrikában, Dél-Spanyolországban, Szardínián, Nyugat-Szicíliában és Máltán az i. e. 9. századtól kezdve jelentős helyi különbségek alakultak ki az évszázadok során. Miután a Római Köztársaság az i. e. 3. és 2. században meghódította ezeket a régiókat, a pun vallási gyakorlatok folytatódtak, egyes esetekben egészen az i. sz. 4. századig fennmaradtak. Az ókori Mediterráneum legtöbb kultúrájához hasonlóan a pun vallás áthatotta a társadalmat, és nem volt éles különbség a vallási és a világi élet között.Paolo Xella (2019). "Religion". Carolina López-Ruiz, Brian Doak. The Oxford Handbook of the Phoenician and Punic Mediterranean. 273–292 oldal. A pun vallásról szóló források szegényesek, nincsenek fennmaradt irodalmi források, a vallást elsősorban feliratok és régészeti bizonyítékok alapján rekonstruálják. A pun vallás fontos szent helye a modern tudományban tófetnek nevezett nagy méretű, szabadtéri szentélyek voltak, amelyekben csecsemők és állatok elhamvasztott csontjait tartalmazó urnákat temettek el. Régóta folyik a tudományos vita arról, hogy vajon tényleg történt-e gyermekáldozat ezeken a helyeken, ahogyan azt a görög-római és a bibliai források is sugallják.
A panteon alt=A Szalammbó tophet területén álló sztélé Karthágóban, Tanit jelével.|bélyegkép|A Szalammbó tophet területén álló sztélé Karthágóban, Tanit jelével. A punok a vallásuk magját Föníciából merítették, de kialakították saját panteonjukat.Christian, Mark A. (2013). "Phoenician Maritime Religion: Sailors, Goddess Worship, and the Grotta Regina". Die Welt des Orients. 43 (2): 179–205. A nem megfelelő bizonyítékok miatt ezekről az istenekről csak feltételes következtetéseket lehet levonni.Clifford, Richard J. (1990). "Phoenician Religion". Bulletin of the American Schools of Oriental Research. 279 (279): 55–64. Nem maradtak fenn himnuszok, imák vagy istenek listái, bár számos feliratot feltártak, ezek nagyon sablonosak és általában csak az istenek nevét említik.Bärbel Morstadt (2017). "Die Götterwelt Karthagos". Antike Welt. 1 (1): 22–29. Az istenek neveit gyakran beépítették teoforikus nevekbe, egyes istenek csak ilyen bizonyítékból ismertek.Dexter Hoyos (2021). Carthage: A Biography. Routledge.
Nehéz rekonstruálni a karthágói istenek hierarchiáját. A föníciai városok panteonjának élén általában egy istenpár állt, akiket csak Baal (úr) és „Baalat” („úrnő”) neveken emlegettek. Úgy tűnik, Karthágőban ezt a szerepet Baal Hammón isten és Tanit istennő töltötte be, akik gyakran megjelennek a Salammbô tophetjéből származó feliratokban, amelyekhez különösen szorosan kapcsolódtak. Az i. e. 5. századtól kezdve Tanitot Baal Hammón előtt említik a feliratokban, és a „Baál arca” (pene Baal) címet viseli, ami talán arra utal, hogy őt tekintették a hívők és Baal Hammón közötti közvetítőnek.Warmington, B. H. (1995). "The Carthaginian Period". In Mokhtar, G. (ed.). General history of Africa. (2 kiadás), Ancient civilizations of Africa. London: Heinemann. 441–464 oldal. A karthágói sztéléken gyakran előforduló, kör alakú „fejből”, vízszintes „karokból” és háromszög alakú „testből” álló antropomorf szimbólumot a modern tudósok Tanit jelképének nevezik, de nem világos, hogy maguk a karthágóiak is Tanithoz kapcsolták-e a szimbólunot. Baal Hammón és Tanit kapcsolata a föníciai panteonnal vitatott: Tanit valószínűleg líbiai eredetű, de egyes tudósok a föníciai istennőkhöz, Anathez, Astértehoz vagy Aseráhhoz kapcsolják; Baal Hammón néha Melkárthoz vagy Élhez kapcsolódik. Esmun és Melkart isteneknek is voltak saját templomaik Karthágóban. Más istenek papjai epigráfiai bizonyítékokból ismertek, köztük Astart (Astarté), Resef, Sakon és Samas. alt=Római érme (Kr. e. 59), amelyen Szid Babi (Sardus Pater), egy Szardínián tisztelt isten látható.|bélyegkép|Római érme (Kr. e. 59), amelyen Szid Babi (Sardus Pater), egy Szardínián tisztelt isten látható. A különböző pun központok saját panteonokkal rendelkeztek. A Szardíniai punok istene Szid vagy Szid Babi (a rómaiak számára Sardus Pater néven ismert, és nyilvánvalóan őshonos istenség volt) a sziget védőistene és Melkart fia volt.Richard Miles (2010). Carthage Must Be Destroyed: The Rise and Fall of an Ancient Civilization. Penguin. Maktarban, Karthágó délnyugati részén, Hoter Miszkár („Miszár jogar”) volt egy fontos isten.Whitehouse, John; Harize, Sami (2023). "Local Communities and Archaeological Sites in Tunisia: A Case Study at Dougga (Ancient Thugga) about Cultural Memory and Cultural Markers in the Longue Durée", Journal of African Archaeology. 21 (1): 63–80. Leptis Magnában számos egyedi istenről tanúskodnak a kétnyelvű pun-latin feliratok, például El-qone-eres („Isten, a Föld teremtője”), Milkashtart (Herkules) és Sadrafa (Liber Pater). A nyugat-szicíliai Motya tophetben található feliratok, akárcsak Karthágóban, gyakran utalnak Baal Hammónra, de egyáltalán nem említik Tanitot.
Az interpretatio graeca általános gyakorlatát követve a görög-római források következetesen görög és latin neveket használnak a pun istenek megnevezésére, a pun nevek helyett. Baál Hammónt általában Kronosz/Szaturnusszal, Tanitot Héra/Juno Caelestisszel, Melkart-ot Héraklésszel, Astartét pedig Vénusz/Aphroditével azonosítják, bár az i. e. 500 körül készült etruszk-pun Pyrgi-táblák az istennőt az etruszk Uni-val (Héra/Juno) azonosítják. Reshef és Esmun egyaránt lehetett Apolló, de Esmunt Aszklépiosszal is azonosították. Sok ilyen római isten, különösen Saturnus, Caelestis, Hercules és Asclepius, a római hódítás után is nagyon népszerű maradt Észak-Afrikában, és valószínűleg a pun istenek adaptációját és folytatását képviselik.
A karthágói panteon fontos forrása a karthágói Hamilkar és a makedón III. Philipposz között kötött szerződés, amelyet a Kr. e. 2. századi görög történetíró, Polübiosz őrzött meg, és amely a karthágói isteneket görög nevekkel, három triádban sorolja fel. A közös formulák és megfogalmazások azt mutatják, hogy a szerződés a közel-keleti szerződéses hagyományhoz tartozik, amelynek párhuzamai a hettita, akkád és arámi nyelvekben is megtalálhatók. A görög-római szerzők azonosításainak következetlenségei miatt nem egyértelmű, hogy mely karthágói isteneket kell értelmezni. Paolo Xella és Michael Barré (majd Clifford) különböző azonosításokat javasoltak. Barré az általa azonosított isteneket a tiriai és ugariti elődökkel is összekapcsolta.Michael Barré (1983). The God-list in the treaty between Hannibal and Philip V of Macedonia : a study in light of the ancient near eastern treaty tradition. Baltimore: Johns Hopkins egyetem. +A karthágói istenek azonosítása Hamilkár és III. Fülöp közötti szerződésbenGörög istenKarthágói istenTüroszbanUgaritbanPaolo XellaMichaël Barré és Richard CliffordZeuszBaál HammónBaál HammónBayt-ilÉlHéraTanitTanitAnat-Bayt-ilAnátApollónEsmunReshefNem ismertReshef "A karthágóiak Daimonja" GádAstartéAstartéAttartHéraklészMelkartMelkartMilkartMilkIolászBizonytalanEsmunEsmunBizonytalanÁrészReshefBaál SamemBaál SamemHadduTritónEgy tengeristenKushorBaal MalakeKotaruPoszeidónEgy tengeristenBaal SzefónBaál SzapunBalu-Szapani (azonos Hadduval) A karthágóiak 396-ban a görög Perszephoné (Kore) és Demeter kultuszát is átvették, miután egy pestisjárványt a karthágóiak ezeknek az istennőknek a Szürakuszai szentélyeinek meggyalázásáért járó isteni büntetésnek tekintettek. A karthágói vallás azonban nem ment keresztül jelentős hellenizáción. Egyiptomi isteneket, mint Bész, Básztet, Ízisz, Ozirisz és Ré is tiszteltek.M'Hamed Hasszine Fantar (2001). "Le fait religieux à Carthage". Pallas. 56 (56): 59–66.
A pun mitológiáról nagyon kevés bizonyíték áll rendelkezésre, de egyes tudósok a görög és latin források, különösen Josephus és Vergilius által közölt karthágói alapítás története mögött eredeti karthágói mítoszt látnak. Ebben a történetben Elissza (vagy Dido) elmenekül Tíruszból, miután bátyja, Pygmalion király meggyilkolja férjét, Melkart papját, és megalapítja Karthágó városát. Végül Elissza/Dido máglyán égeti el magát. Egyes tudósok ezt és más, karthágói tábornokokról szóló történelmi beszámolókban szereplő önégetési eseteket a tófet rituálékhoz kapcsolják. Josephine Crawley Quinn azt állította, hogy a líbiai Philaeni testvérek mítosza a pun mítoszban gyökerezik, Carolina López-Ruiz pedig hasonló érveket hozott fel a tartessoszi Gargorisz és Habisz történetével kapcsolatban.Josephine Crawley Quinn (2014). "A Carthaginian Perspective on the Altars of the Philaeni".Josephine Crawley Quinn; Nicholas Vella. The Punic Mediterranean : Identities and Identification from Phoenician Settlement to Roman Rule. Cambridge: Cambridge egyetem.Carolina López-Ruiz (2017). "Gargoris and Habis: An Iberian Myth and Phoenician Euhemerism". Phoenix. 71 (3–4): 265–287.
Gyakorlatok
Papság alt=Baál-Hammónt ábrázoló terrakotta füstölő, Kr. e. 2. század, Karthágói Nemzeti Múzeum.|bélyegkép|Baál-Hammónt ábrázoló terrakotta füstölő, Kr. e. 2. század, Karthágói Nemzeti Múzeum. Úgy tűnik, hogy a karthágóiaknak voltak részmunkaidős és teljes munkaidős papjaik is, utóbbiakat khnm-nek (egyes számban khn, rokon a héber kohen kifejezéssel) nevezték, felettük a rb khnm nevű főpapok álltak.DeGuglielmo, Antonine A. (1955). "Sacrifice in the Ugaritic Texts". The Catholic Biblical Quarterly. 17 (2): 76–96. Az alacsonyabb rangú vallási tisztviselők, akik meghatározott szentélyekhez tartoztak, között voltak a „kapuőrök főnökei”, a szentély „szolgái” vagy „rabszolgái” (férfiak: ˤbd, nők: ˤbdt vagy mt), valamint olyan funkcionáriusok, mint a szakácsok, hentesek, énekesek és borbélyok. Lehetséges, hogy az istennőket közösen tisztelték, és ugyanazok a papok szolgálták őket. Az mqm ˤlm (rekonstruált kiejtése mikim elim, általában „az isten felébresztője” formában fordítják le) néven ismert kultikus tisztviselők osztálya volt felelős azért, hogy a meghalt és feltámadt Melkart isten minden évben visszatérjen, hogy őrködjön a város felett.Zamora, José Á. (2017). "The miqim elim: Epigraphic Evidence for a Specialist in the Phoenician-Punic Cult". Revista di Studi Fenici. 45: 65–85. A szentélyeknek voltak társulataik, amelyeket a pun és újpun nyelvű feliratokban mrzḥ néven említenek, és amelyek rituális banketteket tartottak. M'Hamed Hassine Fantar szerint a polgári hatóságok által valamilyen módon kinevezett részmunkaidős papok irányították a vallási ügyeket, míg a teljes munkaidős papok elsősorban a szertartásokért és a mítoszok értelmezéséért voltak felelősek. Karthágóban például egy harminc fős tanács szabályozta az áldozatokat. Néhány föníciai közösség szent prostitúciót gyakorolt; a pun területeken ez a mai Tunézia nyugati részén található Sicca Veneria-ban (El Kef) és a Szicília nyugati részén található Eryx-ben, az Erikina Vénusz számára emelt szentélyben bizonyított.
Temetkezési szokások alt=Kerámia maszk, amelyet egy karthágói sírban találtak, Bardo Nemzeti Múzeum.|bélyegkép|Kerámia maszk, amelyet egy karthágói sírban találtak, Bardo Nemzeti Múzeum. A karthágóiak temetkezési szokásai nagyon hasonlítottak a Levantéban élő föníciaiakéhoz. Ide tartoznak a maradványok elhelyezésével kapcsolatos rituálék, a temetési lakomák és az ősök tisztelete. A sírokban különféle ajándékok találhatók, amelyek a halál utáni életbe vetett hitet jelzik.López-Bertran, Mirela (2019). "Funerary Ritual". In López-Ruiz, Carolina; Doak, Brian R. (eds.). The Oxford Handbook of the Phoenician and Punic Mediterranean. Oxford egyetem, 293–309 oldal.