bélyegkép|350x350px|Gipszbányászat (MacDonnell-tó, Dél-Ausztrália) A kitermelőipar a gazdaság azon ága, amely tevékenysége során a természetben megtalálható ásványi nyersanyagokat, érceket és energiahordozókat közvetlenül a földből (földkéregből vagy a vizekből) kitermelik. A földből kinyert anyagok felhasználási területe nagyrészt a feldolgozóipar számára biztosítja a különböző termékek gyártásához szükséges nyersanyagokat és alapanyagokat. Ezen kívül az energiaipar, az építőipar, a közlekedés és a különböző technológiák számára is biztosítja a szükséges anyagokat, továbbá kisebb mértékben a végső fogyasztókat is kiszolgálja.
A kitermelőipar elsődleges célja, hogy olyan nyersanyagokat biztosítson, amelyek alapvető inputok más iparágaknak, elősegítve a globális ellátási láncokat és a gazdasági növekedést.
A kitermelőipar a primer szektor része, amely magában foglalja a bányászatot, valamint a kőolaj- és földgázkitermelést. A kitermelésen túl a természeti erőforrások feltárása és felkutatása is beletartozik. Elsősorban fosszilis tüzelőanyagok (olaj, földgáz, szén) és különféle ásványok és fémek (pl. vasérc, réz, arany) bányászatával szokták azonosítani. Ezeket természeti erőforrásoknak tekintik. Tágabb értelemben azonban ide sorolható az erdészeti (fakitermelés) és kereskedelmi halászati tevékenység is.
Területei Bányászat: ásványok és ércek kinyerése a földkéregből, ipari és kereskedelmi célokra. A felhasználási terület alapján a bányászat többek között történhet építőanyag kinyerése végett, például kavics, homok, agyag és különböző kőzetek (mészkő, gránit, márvány) fejtése, irányulhat energiahordozók kitermelésére, például kőszénbányászat és a nemesfémek (pl. arany, ezüst) kitermelése is ide tartozik. A bányászat két fő eljárása a külszíni bányászat és a földalatti (mélyművelésű). Olaj- és gázkitermelés: A kőolaj- és földgázkitermelés elsősorban az energiaszektor (közlekedés és villamosenergia termelés) számára, illetve a petrolkémiai (műanyag- és vegyipar) gyártáshoz történik. A fő eljárások: fúrás (föld alatti olaj- és gázlelőhelyekhez való hozzáférés), valamint fracking (amikor a mélyen a föld alatt rekedt földgáz vagy olaj kinyerése érdekében hidraulikus rétegrepesztést/törést alkalmaznak úgy, hogy nagy nyomással vizet, homokot és vegyszereket pumpálnak a kőzetrétegbe, ami által az megreped, a gáz vagy olaj pedig emiatt ki tud áramlani). A tengereken fúrótornyokon keresztül történik a kitermelés. A bányászattól lehet külön kategóriába sorolni, vagy azzal együtt kezelni. Erdészet: a fa és más erdőgazdasági termékek kitermelése az építőipar, a papírgyártás és egyéb célokra. A fakitermelésen túl a nem faanyagú termékek, mint a gyanta és gumi kitermelése is ide sorolandó. Halászat: a tengeri erőforrások, köztük halak, kagylók és tengeri algák vizekből történő kinyerése élelmiszer előállítására és ipari felhasználásra. A kereskedelmi halászat óceánokból, tavakból és folyókból történő nagy léptékű kitermelést jelent.
Statisztikai nyilvántartás Az iparstatisztikai adatokat a KSH 2009-től a tevékenységek 2008. január 1-jétől érvényes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR’08) szerint közli. Ez összhangban van az Európai Unió tevékenységi osztályozásával (NACE Rev.2). Az ipar összességébe a nemzetgazdasági ágak közül a bányászat (B), a feldolgozóipar (C) és az energiaipar (D) tartozik bele. A TEÁOR’08 osztályozási rendszer alapján az ipar részeként a Bányászat, Kőfejtés a „B” betűvel jelölt nemzetgazdasági ág. Az osztályzás alapján a fakitermelés és halászat az „A” betűvel jelölt Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazatba tartozik, ami viszont nem része az ipari ágaknak. +Nemzetgazdasági ágazat: A és BÁgazat, besorolásmegjegyzés, kategóriákA Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat02 Erdőgazdálkodás 02.1 Erdészeti, egyéb erdőgazdálkodási tevékenység 02.2 Fakitermelés03.1 Halászat03.11 Tengeri halászat, 03.12 Édesvízi halászatB Bányászat, Kőfejtés05 Szénbányászat05.10 Feketeszén-bányászat, 05.20 Barnaszén-, lignitbányászat 06 Kőolaj-, földgázkitermelés06.10 Kőolaj-kitermelés, 06.20 Földgázkitermelés07 Fémtartalmú érc bányászata 07.10 Vasércbányászat 07.2 Egyéb fém érc bányászata (a nemvas fémek érceinek bányászata) 07.21 Urán-, tóriumérc-bányászat 07.29 Színesfém érc bányászata (alumínium (bauxit), réz, ólom, cink, ón, mangán, króm, nikkel, kobalt, molibdén, tantál, vanádium stb., továbbá nemesfém: arany, ezüst, platina)08Egyéb bányászat 08.1 Kőfejtés, homok-, agyagbányászat 08.11 Kőfejtés, gipsz, kréta bányászata (építési célú kő (pl. márvány, gránit, homokkő) kitermelése, – az építőkő és díszkő törése és zúzása- a mészkő bányászata, zúzása és őrlése- a gipsz és kalcium-anhidrid bányászata- a kréta és a nem kalcinált dolomit bányászata) 08.12 Kavics-, homok-, agyagbányászat 08.9 M.n.s. bányászat 08.91 Vegyi ásvány bányászata (természetes foszfát, foszfátsó, elemi kén, pirit, pirolit, a természetes báriumszulfát és -karbonát (barit és viterit), a nátriumborát, a magnéziumszulfát (kizerit), a földfesték, folypát és egyéb olyan anyagok bányászata, amelyek elsősorban vegyipari alapanyagok. Továbbá a guano kitermelése. 08.92 Tőzegkitermelés 08.93 Sókitermelés 08.99 Egyéb m.n.s. bányászat (egyéb ásvány, ásványi anyag kitermelése: csiszolóanyag, azbeszt, szilíciumtartalmú kovaföld, természetes grafit, szteatit (talkum), földpát stb., illetve természetes aszfalt, aszfalt tartalmú kő, természetes bitumen, továbbá drágakő, kvarc, csillám stb.) 09 Bányászati szolgáltatás
Története bélyegkép|Tengeri olajfúró (California) A kitermelési tevékenység története évezredekre nyúlik vissza, már az őskorban bányászták a kovakővet, amiből szerszámokat készítettek. Később olyan fémeket fedeztek fel, mint a réz és a vas. A modern kitermelőipar, különösen a fosszilis tüzelőanyagok terén, a 19. század közepén kezdte meg átalakítani a gazdaságot. Az Egyesült Államok első kereskedelmi olajkútjának fúrására Titusville-ben (Pennsylvania) 1859. augusztus 27-én került sor. Ez jelentette a modern kőolajipar születését, amely forradalmasította az energiatermelést. Innentől kezdve a technológia, a szállítás és az olajfinomítás fejlődése átformálta a kitermelőipart. A nyersanyag-felhasználás iránti globális kereslet az 1970-es évektől tartósan növekedett. Az éves globális nyersanyag-kitermelés 1970-ben érte el 30,9 milliárd tonnát, 2020-ra már 95,1 milliárd tonnára nőtt, majd azt követően átlépte a 100 milliárd tonnát.
Jellemzői Erőforrás-függőség: A természeti erőforrásokra támaszkodik, ezek közé tartoznak az ásványok, fosszilis tüzelőanyagok, erdők és a tengeri élővilág. A kitermelőipar irányulhat nem megújuló (ásványok, olaj és földgáz) és a megújuló (fa és hal) erőforrások kitermelésére. Elsődlegesen a nem megújuló erőforrások kitermelésével szokták a kitermelőipart azonosítani. Az erőforrások végessége: A nem megújuló erőforrások esetén figyelemmel kell lenni a fenntarthatóságra. Ezen ponthoz tartozik az erőforrások kimerülése, a környezet romlása (üvegházhatású gázok kibocsátása, élőhelyek pusztulása és szennyezés), valamint a földhasználat és kitelepítés körüli társadalmi konfliktusok is. A fenntarthatóság emiatt nagy kockázatot jelent az ágazat számára, ami viszont kapcsolódik a gazdasági növekedéshez is.
bélyegkép|Szénbányászat, Romániában
Technológiai innovációk A technológiai fejlődés alapvetően megváltoztatja a bányászati szektort, egyrészt növeli a működési hatékonyságot, csökkentik a költségeket, másrészt a környezeti hatásokat és károkat is mérsékeli.
Az automatizálás és robotika segíti a munkaerőt, miközben javítja a biztonságot és a termelési üzemidőt. Az utóbbi években az alábbi két területen történt kiemelt előrelépés.
Mesterséges intelligencia (AI): folyamatoptimalizálást tesznek lehetővé, ami erőforrás-hatékonyságot és termelékenységnövekedést eredményez. Műholdas távérzékelés: a műholdképek lehetővé teszik az érctestek pontos feltérképezését, a környezeti értékelést
Környezeti és társadalmi hatások A kitermelés a környezetre negatív hatást fejthet ki, mind helyben, például vízszennyezésben, mind nemzetközileg, mivel hozzájárul a biodiverzitás csökkenéséhez és a globális felmelegedéshez.
Az erdőkitermelés hozzájárul az élőhelyek elvesztéséhez és a szén-dioxid-kibocsátáshoz. A bányászat talajeróziót és erdőirtást okoz. A túlhalászat hatással van a vízi (tengeri) ökoszisztémákra. Az olajszennyezések és a vegyi lefolyás szennyezi a levegőt, a vizet és a talajt.
Biodiverzitás és földhasználat: A bányászat gyakran érinti a kritikus élőhelyeket, és a vadon élő állatok élőhelyeinek visszaszorításához, vízszennyezéshez, talajerózióhoz és egyéb ökológiai károkhoz vezet. Szennyezés és hulladék: A szennyvíz, a vegyi lefolyás és a kibocsátások károsíthatják a közeli víztesteket, mezőgazdasági területeket és a közösség egészségét. Az atomiparból származó radioaktív hulladékot mélységi tárolókban kell elhelyezni, azonban a végleges lerakók kiépítése továbbra is problémát jelent.
Éghajlati hatás: A szektor továbbra is jelentős üvegházhatású gázkibocsátási forrás, bár sok vállalat most tisztább módszereket alkalmaz.
A kormányok és vállalatok kölcsönös függősége vonatkozásában megjelenik a korrupció. Az erőforrásokban gazdag régiók gyakran tapasztalnak jövedelmi egyenlőtlenséget a rossz gazdálkodás vagy korrupció miatt.
Az OECD szerint a kitermelő iparágak a legnagyobb kockázatú üzleti területek közé tartoznak. A természeti erőforrások kitermelése a vállalatok számára nagy bevételeket és nyereséget jelent, ezért a verseny gyakran erős lobbizáshoz vezet. Példák vannak arra, hogy állami hatóságok szemet hunynak a kitermelő szektorban zajló illegális tevékenységek előtt, vagy a törvényi szabályozással ellentétes tevékenységekkel kapcsolatban. Ennek következménye a környezetet károsítása és végső soron annak tönkretétele.
Az erőforrások kitermelése során fontos szempont az is, hogy fennmaradjon az egyensúly a gazdasági fejlődés és a helyi lakosság szükségletei, jogai között. A vállalatoknak azzal is számolniuk kell, hogy a területek helyreállítása és rehabilitációja a jövőbeli ökoszisztéma helyreállítása érdekében hatalmas összegeket emészt fel.
Gazdasági szerepe A kitermelőipar a gazdaság gerincét képezi, biztosítja a gazdaság működéséhez és fejlődéshez szükséges alapvető anyagokat. A gazdasági tevékenységek többsége és az infrastruktúra a nyersanyagellátáson múlik. Nyersanyagokat biztosít a gyártáshoz, építőiparhoz és energiatermeléshez. Az olyan üzemanyagok, mint a szén, olaj és földgáz, elengedhetetlenek az áramtermeléshez és a szállításhoz. Támogatja a megújuló energia technológiákat olyan anyagokkal, mint a szilícium napelemekhez. Döntő szerepe van a fenntarthatóbb és sokszínűbb energiaforrások bevezetésében. A nukleáris energia szükségleteit az uránbányászat szolgálja ki.
A szektor közvetlenül hozzájárul a GDP-hez, különösen az erőforrásokban gazdag országokban. Egyes államokban a gazdasági növekedés alappillére. A kitermelt és feldolgozott ásványok értéke közvetlenül megjelenhet a GDP adatokban, míg az ipari és szolgáltatói szektorok kapcsolódnak bányászati ellátási láncokhoz, logisztikához és feldolgozáshoz, ezért ezek közvetett módon járulnak hozzá a GDP-hez.
Az országok egy kis részének a gazdasága nagymértékben a természeti erőforrásokon és a kitermelésen alapszik. Líbia vezeti a listát, ahol a természeti erőforrásokból származó jövedelem a GDP 61%-át teszi ki, ami tükrözi az ország erős függőségét az olajexporttól. Irak, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Kongói Köztársaság GDP-nek is több mint egyharmada a természeti erőforrásokból származott 2025-ben. Néhány további példa: Szaúd-Arábia 25.57%, Oroszország 19%, Ausztrália 13%, Brazília 7,9%, Kína 1,7%, Egyesült Államok 1,3%, Magyarország 0,4%, Németország 0.08%, Japán 0,05%, Luxemburg esetén pedig 0% közeli.