Kosján László (1955–2005) magyar néprajzkutató, történész, muzeológus, levéltáros.
Élete Középiskoláit Kisterenyén végezte, érdeklődése már akkor a történelem és a társadalomtudományok iránt fordult; ennek ellenére érettségi után nem tanult tovább, hanem munkába állt. Három évnyi fizikai munkával eltöltött időszak kellett hozzá, hogy rájöjjön: ha megszerzett ismereteit hasznosítani, esetleg fejleszteni, mélyíteni is akarja, be kell lépnie a felsőoktatás intézményesített keretei közé.
1976-ban ennek megfelelően felvételizett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakára, ahol tanulmányait – egy év Hódmezővásárhelyen töltött katonai szolgálatot követően – 1977-ben, 22 évesen kezdte meg. Legnagyobb hatással a néprajzi intézetben Gunda Béla kutatás- és publikálás-módszertani szemináriumai voltak rá, a történelem szakon pedig Ránki György történeti előadásai – melyek sosem nélkülözték a kitekintést az egyetemes történeti összefüggések irányába –, illetve Irinyi Károly gyakorlati foglalkozásai, melyek a régmúlt események árnyalt megközelítésére, a mindennapi történések feltárásának jelentőségére hívták fel a figyelmét.
Ezek eredményeként a néprajzi tanszéken elsajátított módszertant jól tudta hasznosítani a történelmi kurzusokon, a társadalomtörténeti megközelítésű történetszemléletet pedig a néprajzi kutatásban. Nem meglepő így, hogy mindkét szakon társadalomtörténeti vonatkozású témát választott szakdolgozati kimunkálásra. A néprajzi tanszékre írt tanulmányában a gömöri kisnemesi falvak hagyományait dolgozta fel, a történelem tanszékre pedig a dualizmus kori újságírók társadalmi helyét-helyzetét elemezte.
Egyetemi éveit követően 1982-ben visszatért szülőföldjére; előbb a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban kezdett dolgozni, majd áthelyezték a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága salgótarjáni központjába. Alig másfél év ottani muzeológusi működését követően elfogadta levéltáros barátainak invitálását és 1984. április 1-jétől a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa lett. Még ugyanabban az évben eredményesen felvételizett az ELTE BTK levéltári kiegészítő szakára, hogy az új beosztásához szükséges szakismereteket is megszerezze.
A levéltárban a kezdetektől fogva aktívan bekapcsolódott az intézmény gyűjtőterületi munkájába: ekkoriban zajlott az 1948 előtti iskolai, kataszteri, telekkönyvi, illetve az 1950 utáni községi iratok, sőt az 1983-ban megszűnt járási hivatalok és a jogelőd járási tanácsok iratainak levéltári beszállítása és feldolgozása, amiből mind kivette a részét. Az előbbiekkel párhuzamosan nekilátott doktori disszertációja megírásának is, amihez témaként Nógrád vármegye gazdasági elitjének 1867 és 1918 közötti szerkezetváltását választotta.
Levéltárosi diplomáját 1987 júniusában, a Nógrád vármegye legnagyobb adófizetői a dualizmus korában című értekezéséért megítélt doktori oklevelét pedig ugyanazon év júliusában vehette át. Addig végzett munkáját azonban a felettesei már az előző évben elismerték, és – elkötelezettségére is tekintettel – 1986. szeptember 1-jével az intézmény igazgatóhelyettesévé léptették elő, e minőségében pedig jelentős beleszólási lehetőséget kapott az intézmény tudományos stratégiájának kialakításába.
Már ilyen beosztásban vett részt a Salgótarjánban rendezett első hazai, a hagyományos történetírás bebetonozottnak hitt alapjait feszegető társadalomtörténeti konferencia szervezésében és lebonyolításában, amely rendezvény sikere néhány éven belül a Hajnal István Kör megalakulásához vezetett. Ambícióit azonban nem elégítette ki a meglévő státusza: már 1987-ben belekezdett ugyanis a legnagyobb adófizetők kutatásának térbeli kiterjesztésébe. Feiszt Györggyel, a Vas Megyei Levéltár levéltárosával közösen megpályáztak egy ösztöndíjat a Soros Alapítványnál, melynek támogatása segítségével összegyűjtötték az észak-magyarországi és a dél-dunántúli megyék virilis jegyzékeit, majd azokat számítógépes adatbázisba rendezték; e kutatás azokban az években az egyik legnagyobb reményekre jogosító társadalomtörténeti vállalkozásának számított hazánkban.
Közben, már a rendszerváltás évében — amikor fellángolt a megyeszékhely elhelyezése kapcsán Balassagyarmat és Salgótarján vitája — megírta egyik legjobb, bár befejezetlenül maradt tanulmányát Balassagyarmat és Losonc hasonló tárgyú küzdelméről, a 20. század első évtizedéből. Az 1990-es évek elején, az ország legtöbb más levéltárosához hasonlóan az ő idejét is főként a kárpótlással járó teendők kötötték le, amikhez folyamatosan társultak a megszűnő szocialista vállalatok felszámolásával kapcsolatos, egyre sűrűsödő napi levéltárosi feladatok.
Ezen a téren nagyon jól érzékkel ismerte fel, hogy nincs összeférhetetlenség a csődhullámtól sújtott szocialista üzemek által keletkeztetett maradandó értékű iratok piaci alapú megmentése és a selejtezés hasonlóan üzleti alapon történő végzése között. Így többlet pénzforráshoz jutott maga a levéltár és tisztességes plusz jövedelemre tehettek szert az iratelőkészítést (jellemzően munkaidőn kívül) végző levéltárosok is. Ami pedig ennek az időszaknak a legfőbb eredménye volt, az az, hogy ma országosan egyedüliként a Nógrád Megyei Levéltár mondhatja el magáról, hogy megmentette a megyéje területén minden felszámolt vagy végelszámolt, volt szocialista kori nagy- és kisüzem maradandó értékű iratait (beleértve a brigádnaplókat, a vállalati mecenatúra dokumentumait, a volt vezetők és alkalmazottak legfontosabb személyzeti dossziéit is).
A 2000-es évek elején kezdett betegeskedni, de kollégái sokáig remélhették, hogy betegségeit orvosi segítséggel leküzdötte és vissza tud térni a levéltári munkákhoz. Alig fél évvel az 50. születésnapja alkalmából szervezett ünneplés és egy sikeresnek hitt második műtét után azonban elhunyt; temetése 2005. november 1-jén zajlott bányászősei egykori lakhelyén, Rákóczibányán.
Magánélete Egy fia született, aki követte a pályáján.
Jegyzetek
Források Á. Varga László: Kosján László (1955-2005) Levéltári Szemle, 55. évf. 4. szám (2005) 98–100. o.; online hozzáférés (Arcanum): 2026. február 6. "Vedd ezeket az iratokat…" Jubileumi kötet az ELTE levéltár szak alapításának hatvanadik évfordulójára. Szerk. Mihalik Béla, Zarnóczki Áron. Bp., ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék–ELTE Egyetemi Levéltár. 410 o.
Kategória:A Nógrád (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Magyar történészek Kategória:1955-ben született személyek Kategória:2005-ben elhunyt személyek