A BA–3 (cirill betűkkel: БА-3 – Бронеавтомобиль, magyarul: páncélautó) szovjet nehéz páncélozott jármű, amelyet az 1930-as évek első felében fejlesztettek ki. Fegyverzete egy 45 mm-es harckocsiágyú volt. 1936-1937-ben folyt a sorozatgyártása, összesen 221 darabot készítettek. A gyártás kezdeti szakaszában a Ford Timken 6×4-es hajtásképletű alvázára építették, később ennek a Szovjetunióban gyártott változatát, a GAZ-AA tehergépkocsi alvázát használták. Kissé módosított változata a BA–6 páncélgépkocsi volt.
Történet A Vörös Hadsereg érdeklődése a cári Oroszország érdekeiből indult az orosz forradalom előtt. Amikor az autóipar az 1920-as években újjáéledt, a hadsereg két járműkategóriát szeretett volna a hadserege számára, hasonlóan a Reichswehrhez, amelyeket könnyű géppuskával felszerelt könnyű páncélautókra és nehéz fegyverek szállítására alkalmas páncélkocsikra osztottak szét. Ennek a járműcsoportnak a neve Broneawtomobil, páncélozott autók, vagyis BA.
Az első világháború során készült harckocsik nagyon lassúak voltak. Napóleon óta tudjuk hogy a szovjet városok közötti hatalmas távolságok fontos védelmitaktikai elemei voltak az orosz hadviselésnek. A rossz kiépítettlen utakon, erdökön, szteppéken azaz Oroszország hatalmas területén a lovasságnak és gyalogosoknak kezdetben elképzelhetőbb volt a haderő mozgatása. A szovjet katonai vezetés számára az 1920-as és 1930-as években ezért nem élvezett prioritást a sokkal gyorsabb kerekes páncélozott járművek kifejlesztése. Ez az 1930-as évek végén azonban megváltozott a lánctalpas járművek technikai fejlődésével, így a páncélozott kerekes járművek mint elsődleges harci járművek jelentősége nőt. 1927-ben ötéves tervet dolgoztak ki, amely magában foglalta a nehéz páncélozott autók kifejlesztését és gyártását. Az első modell a BA-27 volt, majd hamarosan a BA-I (BAI), BA-3, majd a BA-6 követte. A BA-3 közvetlen fejlesztése volt, és ugyanazon a gyártósoron készült 1936-tól.
A BA-3 () egy nehéz páncélautó volt, amelyet a Szovjetunió fejlesztett ki 1933-ban, majd egy kissé módosított BA-6 modell következett 1936-ban. Mindkettő nagyrészt a BA-I-en alapult, a legfontosabb fejlesztés az új torony volt, amely megegyezett a T-26 m 1933 és a BT-5 tankokban találhatóval, valamint a 45 mm-es főágyúval is felszerelték. 221 BA-3 páncélautót gyártottak az Izhorszkij és a Viksunszkij gyárakban egészen 1935-ös befejezésig. Azután BA-6-ból 386 egységet gyártottak 1936 és 1938 között az Izhorszkij gyárban.
Harcászati és műszaki jellemzői A szovjet páncélautók különleges kialakítása tükrözte a Szovjetunió domborzata és úthálózata miatti technikai kihívásokat. Bár viszonylag könnyű páncéljuk volt, a járművek meglehetősen nehezek voltak, ami egy 6×4-es kerékképletű járműhöz is elfogadhatatlanul nehezen mozgott terepen. Volt, hogy amint letértek a kiépített utakról elakadtak a járművek a sárban. A szovjet mérnökök ugyanazzal a kihívással néztek szembe, mint a német mérnökök a 6×4 Sd.Kfz. 231 típusú járművekkel.
A szovjet megoldás a hátsó duplatengely nyomtávjának kiszélesítése és a gumikerekekre felszerelhető lánctalpak voltak, ami lehetővé tette a talajnyomás javítását és a féllánc tapadásának elérését. A láncok 25 lágyacél elemből (80 × 35 cm) álltak, és mindegyik súlya 75 kg volt. A járművek oldalán vitték őket, és körülbelül 10 percbe telt a felszerelése.
A GAZ-AAA alváz bebizonyította hogy nagy erőhatásokat is kibír ezért továbbra is használatban maradt. A BA-3 és BA-6 főként a hátsó ajtó alapján lehet egyértelműen megkülönböztetni, amelyet a BA-6-ból kihagytak. A motoron változtatásokat végeztek a túlmelegedés megelőzése érdekében, és a toronygyűrűt a BT torony használatához igazították. További változtatások lehetővé tették, hogy a súlyt visszahozzák a BA-I szintjére, annak ellenére, hogy általában nehéz torony volt, ami ismét javította az terepjáró képességeket.
Az új GK gumik, amelyeket habállagú gumival töltöttek meg, szintén segítettek, ami csökkentette a golyók okozta sérülékenységet. Az új gumik azonban kissé lomhábbá tették a BA-6-ot, ez csökkentette a hatótávolságát.
A torony általában a T-26-é volt, 45 mm-es Kampfwagenkanone (20-K) és koaxiális géppuskával volt felszerelve. További fegyverzetként a nehéz BA-k egy előre tűzelő géppuskát szereltek fel a vezető melletti résznél. A BA-3/6 autókat a BA-10 modell váltotta fel. A sorozat összes autója nagyon erősen felfegyverzett volt a korához képest; könnyedén ki tudtak lőni más járműveket, beleértve a tankokat is. Vékony páncélzatuk azonban sebezhetővé tette őket a nehézgéppuskatűzzel és a kis kaliberű ágyútűzzel szemben.
Egy BA-3ZhD vasúti prototípus változatot 1936-ban készítettek, de nem fogadták el gyártásra. A BA-6ZhD-t korlátozott számban gyártották.
Alkalmazása
A spanyol polgárháború kezdete előtt gyártották, a köztársasági erők 1937-ben szovjet szállítmányokat kaptak, amelyek között nyolcvan BA-6 is volt. Itt az 1. páncélos dandárban harcoltak Madrid védelmében és Teruelnél.
A Khalkhyn Gol-i csatában a szovjet fél BA járműveket használt a japán erők ellen.
Lengyelország keleti részének 1939 szeptemberi megszállása során BA-6-osokat és egységeiket használták.
1939-ben állítólag 60 BA-6-ot szállítottak Törökországnak.
A szovjet–finn téli háborúban szinte az összes meglévő szovjet fegyverrendszert alkalmazták, beleértve a BA járműveket is. Itt a hátsó tengelyek nyomtávjai bizonyították értéküket a hóban.
1941 júniusában a Wehrmacht támadása a Szovjetunió ellen minden elérhető BA-6-os harcba kényszerítette. Számos lerobbant és megsemmisült.
Amikor a szovjet vezetés átszervezte a fegyveripart az ország nagy részeinek elvesztése után, a nehéz páncélozott autók nem voltak meggyőzőek. Gyártásukat megszüntették, és feladataikat átvették a T-60 és T-70 könnyű harckocsik.
Változatok
BA-6 sch-d – 1936-ban a Vörös Hadsereg egy vasúton is használható jármű igényelt, amelyet kis léptékben vezettek be. A speciális járművek 30 percen belül átalakíthatók voltak vasúti közlekedésre. BA-6M – 1937-ben és 1938-ban gyártott BA-6 modernizált változata. Egy új, kúpos alakú, hegesztett és 10 mm vastag torony, egy 71-TK-1 rádió és az új, 50 lóerős GAZ-M motor, amely a GAZ-M1 személyautóból származik, lehetővé tette a tömeg 4,8 tonnára csökkentését, ami lehetővé tette a BA-6M teljesítményének javítását. BAZ – Érdekes prototípus volt a BA-6 amfíbia változata (Amfibi). Egy hatalmas törzs GAZ-AAA futóművel és egy 37 mm-es torony. Géppuskát helyeztek el a vezetői fülke fölött és hátul lévő felépítményekben. A 7 tonnás nehézjárművet két légcsavarral hajtották a vízben, kormánylapáttal volt irányítható. A kialakítás ugyanolyan sikertelen volt, mint a legtöbb amfíbia kerekes jármű, mivel a csúszós töltéseket alig tudta kezelni a kerékmeghajtás. BAF B – A téli háború alatt a finn erők BA-6-os páncélkocsikat zsákmányoltak. Mivel saját fegyveriparuk nem volt így a szerzett a járműveket azonnal felhasználták, és harcba küldték az előző tulajdonosaik ellen. Például a BA-6-osokat a Finn Hadseregben BAF B néven jelölték. Panzerspähwagen 203 (r) – A BA sorozat lefoglalt 6×4 páncélkocsijait használták 203-as felszerelésazonosító számmal.
Galéria
Irodalom Milsom, John F.: Russian Armoured Cars (to 1945). AFV Weapons Profile No. 60, Profile Publications Ltd, Windsor, Berkshire 1973. Zaloga, Steven J., James Grandsen: Soviet Tanks and Combat Vehicles of World War Two. London: Arms and Armour Press 1984, . Spielberger, Walter J.: Beute-Kfz und Panzer der Wehrmacht – Spezialauflage. 1. Auflage. Motorbuch Verlag, Stuttgart 2015, . Forty, George: World War Two Armoured Fighting Vehicles & Self Probelled Artillery. 1. Auflage. Osprey, London 1996, . Kolomiez, Maksim: Bronja na kolesach. Istorija sowetskowo broneawtomobilja 1925–1945. Iauza Verlag, 2007, ISBN 978-5-699-* 21870-7. (In russischer Sprache.) Ness, Leland (2002). Jane's-World War II Tanks And Fighting Vehicles-The Complete Guide. London: HarperCollinsPublishers. стр. 158—159. . Weboldal
Tank Encyclopedia (angol)
Kategória:Második világháborús szovjet harci járművek Kategória:Második világháborús gumikerekes harci járművek