bélyegkép|400x400px|Iráni ney. Perzsa hagyomány szerinti fém fúvókavédővel A ney (ejtsd: nej) egy peremfurulya, amely kiemelkedő szerepet játszik a hagyományos perzsa, török, arab, zsidó és kurd zenében. Ezen zenei hagyományok némelyikében ez az egyetlen használt fúvós hangszer. A neyt valamilyen formájában már több mint 4500 éve ismerik, egészen az ókori Egyiptomig nyúlik vissza, így ez az egyik legrégebbi, ma is használatban lévő hangszer.
A ney egy üreges náddarabból vagy olasznádból áll, Iránban öt vagy hat játszó lyukkal és egy hüvelykujjlyukkal. A hagyományos arab neyt fúvóka nélkül használják. A török neynek néha réz, szarv vagy műanyag fúvókája van amelyet a tetejére helyeznek, hogy megvédje a fát, testesebb hangzást produkáljon, és megvédje a sérülésektől, valamint jobb éllel rendelkezzen a fújáshoz. A perzsa ney szintén réz vagy műanyag védővel készül, az eltérő játéktechnika miatt azonban itt különösen fontos a fogaktól védeni a fát.
A modern neyek már fémből vagy műanyag csövekből is készülhetnek. A ney hangmagassága a régiótól és az ujjelrendezéstől függően változik. Egy magasan képzett zenész több mint három oktávot is ki tud fújni, bár gyakoribb, hogy több „segítő” neyje van a különböző lágék lefedésére, vagy a technikailag nehéz részek lejátszásának megkönnyítésére.
Románul ezt a hangszert „fluier”-nek hívják. A nai szót az ívelt pánsípra használják, míg a perzsa neyre emlékeztető, végfúvott fuvolát cavalnak nevezik.
Ney a Közel-Keleten bélyegkép|Neyzen Tevfik Kolaylı népszerű török neyművész Egy tipikus perzsa neynek hat lyuka van, amelyek közül egy hátul, a hüvelykujjnál található. Az arab és török neyeknek általában eggyel több, hét lyukuk van, hat elöl és egy a hüvelykujjnak hátul.
A ney megszólaltatása általában kétféleképpen történhet. Mindkét módszer nagy kihívást jelent gyakran képzett fuvolisták számára is:
Az elterjedtebb, arab-török megoldás szerint a játékos hangszer egyik végét oldalasan a szájához tartja (a talajjal szinte párhuzamosan) majd megpróba megtalálni azt a pontot, ahol stabil hangot képez a hangszer. Európában kevésbé ismert perzsa felfogás szerint a ney peremét két középső fogunk közé beillesztjük (itt a testtel szinte párhuzamos a hangszer), és a játékos a nyelve és ajka segítségével képzi a hangot.
A lyukak közötti hangközök kis- és nagyszekund, valamint a kettő közé eső mikrotonális hangköz, „semleges szekund" is lehet. A mikronalitást és egyéb hajlításokat ezen felül gyakran részleges lyuktakarással, az anzac változtatásával, fújási szög változtatásával érik el. A mikrotonalitás elengedhetetlen, hiszen az arab és török makám- valamint a perzsa dastgah-rendszer előszeretettel használ ilyen hangközöket. bélyegkép|359x359px|Török ney. A fúvókán török hagyomány szerint kalapos védőrész található. A neyeket változatos alaphangokra készítik el. Az arab rendszerben hét gyakori alaphang létezik, a legmélyebb képzett hang egy nagyszekunddal helyezkedik el a megnevezett hang alatt (D esetében C).
Rast a temperált rendszerben nagyjából a C-nek felel meg. Dukah D-ben. Ez a legnépszerűbb változat. Busalik E-ben Jaharka F-ben Nawa G-ben Hussayni A-ban Ajam H-ban (vagy B-ben)
A perzsa rendszer szerint a harmadik regiszter legmélyebb hangjáról nevezik el a neyt, ez a legmélyebb hang fölött egy duodecimával (oktáv+kvint) szól. Egy „C-kuk” neynek a legmélyebb hangja F.
A haladó játékosok jellemzően több neykészlettel rendelkeznek, hogy folyékonyan játszhassanak hangnemekben. Elvileg lehetséges teljesen kromatikusan játszani bármelyik hangszeren, viszont az kifejezetten kényelmetlen a játékosoknak, főleg a hangszer legmélyebb tartományában, az első és második oktáv közti váltásnál.
Más, hasonló nevű hangszerek bélyegkép|Orosz-turkesztáni ney, 1872 körül készült harántfuvola A pamír nay (tádzsikul: най) egy fából (Kelet-Badakhsánban sascsontból) készült harántfuvola. Bár a név hasonló az arab végfúvott ney névhez, valószínűbb, hogy ez az oldalfúvott fuvola inkább a kínai fuvolákkal, például a dizivel, áll rokonságban, talán mongol kapcsolaton keresztül.
Az egyéb tádzsikisztáni, üzbegisztáni és karakalpakszi neyek szintén harántfuvolák, amelyek különböző anyagokból készülhetnek, gyakran a nevében szereplő előtaggal jelezve.
Az agach-nai egy fafuvola A garau-nai egy bambuszfuvola A misnai egy lemezből készült fuvola A brindgzhi-nai pedig egy rézfuvola.
A román pánsíp nai legalább 20, de több mint 30, alul zárt sípból áll, amelyek enyhe ívben kapcsolódnak egymáshoz.
A név helyesírása A fordítások, helyi variációk és különböző írásrendszerek (például arab vagy cirill) használata miatt a hangszer nevének helyesírását illetően nem alakult ki egységes elképzelés. A legelterjedtebb helyesírás a ney, főleg a közel-keleti hangszerek körében, de előfordulhat a nay és a nai alakzat is.
Jegyzetek
Fordítás
További irodalom Effat, Mahmoud (2005). Beginner's Guide to the Nay. Angolra fordította: Jon Friesen. Eredetileg arabul jelent meg 1968-ban. Pitchphork Music. ISBN 0-9770192-0-9 . Marwan Hassan (2010). Kawala & Nay: Die Ur-Flöten der Menschheit: Bauen, stimmen, pflegen und spielen . [Német: Elmagyarázzuk, hogyan kell megépíteni és használni a kawala, saluang vagy ghab és ney fuvolát ]
Kategória:Ajaksípos hangszerek