Zapolje () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bratunac községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 38, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 11, közúton 14 km-re délkeletre, a Drina bal partjának közelében, a Zapoljska-patak partján, 200-520 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-4
Zapolje és környéke növényzetét túlnyomórészt vegyes lombhullató erdők alkotják, beleértve a tölgyet, bükköt és gyertyánt, valamint a patakok mentén fűz-, éger- és nyírfákkal tarkított alluviális parti zónák. Ezek az erdők változatos vadvilágot rejtenek. Az erdőkkel tarkított mezőgazdasági területeken olyan növényeket termesztenek, mint a gyümölcsök és a gabonafélék, amelyek alkalmazkodtak a mérsékelt kontinentális éghajlathoz. Zapolje környékének környezeti kihívásai közé tartozik az 1990-es évekbeli boszniai háború óta tartó makacs aknaszennyezés, Bratunac és a közeli Srebrenica a leginkább érintett területek közé tartozik, 2023-ban Bosznia-Hercegovina területének körülbelül 1,6%-át szennyezve, és akadályozva a biztonságos földhasználatot. A háborús erdőirtás jelentős erdőpusztuláshoz vezetett, súlyosbítva a talajeróziót és csökkentve az élőhelyek összekapcsolódását. A folyamatos erőfeszítések az aknamentesítésre és az erdőtelepítésre összpontosulnak ezen örökölt hatások enyhítése érdekében.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10Bosnyák67872Horvát00Jugoszláv30Egyéb260Összesen70872
Története A tágabb Drina-medencében található neolitikus nyomok, mint például a kőeszközök, a cserépedények és a Goražde közelében található Lug és Popov Do lelőhelyekről (az i. e. 4. évezred végére és a 3. évezred elejére datálhatók) a Vinča-Tordos kultúra által befolyásolt mezőgazdasági közösségekre utalnak, bár magában Zapoljében nem dokumentáltak konkrét leleteket. A római korban Bratunac területe Dalmácia tartomány része volt, jelentős bányászati tevékenységgel Domavia (a mai Srebrenica, mely körülbelül 15 km-re található Bratunactól) központtal. A Bratunachoz közelebb fekvő Argentaria bányászati körzetben található római építészeti töredékek lehetséges templomokra vagy középületekre utalnak, míg olyan helyszíneken, mint Skelani (Municipium Malvesiatium), korai keresztény bazilikák, mozaikok és olyan istenségek oltárai láthatók, mint Jupiter és Mithrász. A katonai, kereskedelmi és vallási funkciójú létesítmények valószínűleg kiterjedtek olyan periférikus falvakra, mint például a mai Zapolje előzménye. Ezek a mezőgazdaságra és az erőforrások szállítására összpontosító kisméretű településekre utalnak, ahol a Drina létfontosságú folyosóként szolgált az árukereskedelem és a kultúrák terjedése számára.
A régió, beleértve Zapoljét is, Bosznia független királyságának idején (kb. 1180–1463) tűnik fel a forrásokban, amikor a terület a Boszniát Szerbiával és Dubrovnikkal összekötő bányászati és kereskedelmi csomópontként virágzott. Zapolje, bár a fennmaradt oklevelekben kifejezetten név szerint nem említik, egyike volt a mezőgazdasági telkek és a folyami kereskedelmi állomások körül kialakuló kis falvaknak (jellemzően 5-10 háztartással), amint azt a stećak sírkövek, a boszniai egyházhoz kapcsolódó egyedi középkori temetkezési emlékművek (12–16. század) elterjedése is sugallja. Csak Bratunac község 33 ilyen középkori nekropolisznak ad otthont, több mint 1065 stećakkal.
Kelet-Bosznia régiója, beleértve a mai Zapolje környékét is, II. Mehmed oszmán szultán 1463-as hódítását követően került oszmán ellenőrzés alá, ami a Boszniai Királyság gyors beolvasztását jelentette a birodalomba. Ez a beolvasztás katonai-közigazgatási körzetekre, úgynevezett szandzsákokra osztotta a területet, a helyi kormányzás pedig náhijéknak nevezett járások hálózatán keresztül valósult meg, amelyek az alapvető iszlám közigazgatást, az adóbeszedést és a timarokon keresztüli feudális földosztást biztosították. Ebben a rendszerben a vidéki területek, mint például Zapolje, valószínűleg mezőgazdasági előőrsként szolgáltak, paraszti munkával támogatva a birodalom gazdaságát, és hozzájárulva a lakosság fokozatos iszlamizálódásához, mivel a Drina-völgyben az ortodox keresztény közösségek a feltörekvő muszlim települések mellett fennmaradtak.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Ez a változás modernizációs erőfeszítéseket indított el, utak, vasutak és bányák építésével a regionális erőforrások kiaknázása érdekében, különösen a Drina-völgy közelében található ásványkincsekben gazdag keleti területeken. A Bratunac környékén a fémekre összpontosító bányászati tevékenységek korlátozott népességbeáramlást és gazdasági aktivitást váltottak ki, az elszigetelt falvakat szerény külvárosokká alakítva át olyan alapvető létesítményekkel, mint a gabonafeldolgozó malmok. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Srebrenicai járáshoz és Faković községhez tartozó településnek 61 háztartása, 302 muszlim és 39 egyéb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 94. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 95 háztartást, 425 muszlim és 39 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 112. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború alatt a környező Bratunac környéki falvak a tengelyhatalmak megszállása alatt álltak. A terület többször gazdát cserélt az 1945-ös végső partizán felszabadításig. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (később Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság) korszakában, 1945-től 1991-ig Zapolje, Bratunac község részeként egy kis mezőgazdasági faluként működött. A helyi gazdaság a mezőgazdaságra épült, a lakosok részt vettek Jugoszlávia mezőgazdasági szövetkezeti rendszerében, amelyet az 1950-es évek kollektivizálási kampánya során hoztak létre, és amelynek célja a vidéki termelés modernizálása volt az önigazgatás és a kollektív munka révén. Az alapfokú oktatást regionális iskolákban biztosították, támogatva az írástudás fokozatos javulását és a közösségfejlesztést a vidéki területeken. Ahogy az etnikai feszültségek az 1980-as évek végén Jugoszláviában fokozódtak, a régió közvetett nyomást érzett a politikai széttöredezettség miatt.
A boszniai háború során 1992. május 19-én ölték meg az első bosnyák áldozatokat ezen a településen. Május 28-án szerb félkatonai alakulatok az egész falut kifosztották és felgyújtották. A Bosznia-Hercegovina-i bosnyákok elleni agresszió során több mint 150 zapoljei lakos halt meg. A legfiatalabb áldozat az ötéves Nukić Rešida, míg a legidősebbek Rahmić Jusuf és Isaković Hakija voltak, mindketten 75 évesek. A háború előtt ez a település – a Bratunaci Iszlám Közösség Majlisának egyik legrégebbi gyülekezete – két mecsettel rendelkezett, amelyeket az agresszió során szintén elpusztítottak. A környék többi bosnyák falujához hasonlóan Zapolje lakosai is a srebrenicai enklávé felé menekültek, amely az ENSZ által kijelölt biztonsági övezetté vált. A helyzet tovább romlott a boszniai szerbek 1995 júliusi srebrenicai offenzívája során, amikor több mint 25 ezer civilt, köztük zapoljeiakat is kitelepítettek Potočariból; több zapoljei lakos, mint például Izam Omanović (született 1972-ben), Ramo Masić (született 1957-ben) és Ohran Masić (született 1959-ben) is a csoporttól elkülönített és eltűntként nyilvántartott férfiak és fiúk között volt, akiket a későbbi népirtás feltételezett áldozataiként tartottak nyilván. A tüzérségi és szárazföldi harcok okozta infrastrukturális károk tovább elszigetelték a falut, súlyosbítva a humanitárius válságot a régióban.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került. Az ezt követő években a nemzetközi erőfeszítések az újjáépítésre és a kisebbségek visszatérésének elősegítésére összpontosítottak; a 2000-es évek elejére az UNHCR és más ügynökségek a daytoni békemegállapodás 7. melléklete értelmében támogatták a visszatelepítési programokat Kelet-Boszniában, lehetővé téve a bratunaci bosnyák falvak korlátozott újranépesedését lakásfelújítások és ingatlan-visszaszolgáltatások révén. Ezen kezdeményezések ellenére a Zapoljéba való tartós visszatérés továbbra is kihívást jelentett a folyamatos biztonsági aggályok és a háború okozta demográfiai változások miatt.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései