Uuno Taavi Sirelius (Jääski, 1872. május 5. – Helsinki, 1929. augusztus 24.) finn néprajzkutató és a finnugor etnológia első professzora a Helsinki Egyetemen. Elsősorban a halászati módszerek kutatójaként ismert.
Életrajz Sirelius szülei David Sirelius káplán és Anna Elisabet Cajander voltak. 1891-ben végzett a viborgi líceumban, 1895-ben filozófiai alapdiplomát, 1897-ben mesterdiplomát, 1906-ban licenciátust, végül ugyanebben az évben doktorátust szerzett. Sirelius doktori disszertációja, az Über die Sperfischerei bei den finnisch-ugrischen Völkern, a gáthalászat fejlődésével és a finnugor népek halászati módszereinek különbségeivel foglalkozott.
Sirelius 1896-ban Jankó János magyar néprajzkutatóval közösen tette meg első oroszországi expedícióját, az obi-ugor népek lakta területeket. 1898–1900 között újabb utat tett a hanti, manysi és szamojéd népekhez az Ob és mellékfolyói mentén. 1907-ben Sirelius a Kazany–Permi régió komi és votják népeihez, majd 1911-ben egy második utat tett Arhangelszk környékére.
Sirelius 1894-től az Állami Történeti Múzeum alkalmazásában állt. 1917-ben a Finn Nemzeti Múzeum kurátora, 1920 és 1921 között finn nemzeti régészeti bizottság néprajzi osztályának vezetője, 1921 és 1929 között megbízott igazgató volt. 1906 és 1921 között a Helsinki Egyetem finnugor etnológia docense, 1921 és 1929 között pedig professzora volt. Sirelius emellett a Finnugor Társaság könyvtárosa is volt 1900 és 1919 között, a Finn Régészeti Társaság elnöke 1922 és 1923 között, 1925-től pedig témavezető. 1921-ben pedig a Hamburgi Egyetem díszdoktori címet adományozott számára.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1929-ben elhunyt személyek Kategória:Finn néprajzkutatók Kategória:Finn egyetemi, főiskolai oktatók