A Prometheus filmszínház (), () Pripyat városának egyik legjelentősebb kulturális intézménye volt a Szovjetunióban. A mozi az 1970-es évek végén nyílt meg, és a csernobili atomerőmű dolgozóinak, valamint családtagjaiknak biztosított filmvetítéseket, kulturális rendezvényeket és közösségi programokat egészen az 1986-os Csernobili atomerőmű-balesetig.
Története A filmszínház Pripjaty gyors fejlődésének időszakában épült, amikor a várost a Szovjetunió egyik mintatelepülésének szánták. A Prometheus filmszínház a város központi részén, a kulturális negyedben helyezkedett el, közel az Enyergetyik kultúrpalotához, és a főtérhez.
Az épület 1986. április 26-án még működött, de a csernobili balesetet követő kitelepítés napján, április 27-én végleg bezárt.
Építészete és kialakítása
A mozi modern szovjet stílusban épült, jellegzetes beton- és üvegfelületekkel. Legismertebb eleme a homlokzatot díszítő Prométeusz-mozaik, amely a görög mitológiai alakot ábrázolta, a tudomány és a haladás szimbólumaként.
Az épület főbb részei
nagy vetítőterem több száz férőhellyel színpad kulturális előadásokhoz előcsarnok és kiállítótér büfé és kiszolgálóhelyiségek vetítőgépház és technikai szintek
A mozi a korszak egyik legmodernebb vetítéstechnikai felszerelésével rendelkezett. A baleset és a bezárás után a mozigépeket a helyükön hagyták, azonban az 1990-es években fosztogatók szétszerelték, és az értékes részeket értékesítették. Mára már csak a mozigépek talapzata maradt meg.
A mozaik eredete és művészete
bélyegkép|250px|jobra|A filmszínház homlokzatán található Prométeusz-mozaikot Ivan Szemenovics Litovcsenko (Иван Семёнович Литовченко), Valerij Vasziljevics Litovcsenko és Borisz Mihajlovics Priszkar készítette.
A mozaikot szovjet művészek készítették az 1970‑es évek végén, amikor Pripyat kulturális negyede kialakult. A téma — Prométeusz, a tűz elhozója — tökéletesen illett egy atomvároshoz, hiszen a szovjet kultúrában a tudomány, a haladás és az emberiség szolgálatának jelképe volt.
A mozaik üzenete a tudomány ereje, az emberi fejlődés, a fény és energia szimbolikája, a város modern "elit" jellegének hangsúlyozását fejezte ki.
A mozaik színes üveg, és kerámialapokból készült, erősen stilizált, modernista formavilágban, mely dinamikus mozgást sugalló alakot ábrázolt. A korszak szovjet monumentalista művészetének egyik jellegzetes példája. A színek — vörös, arany, kék, fehér — a tűz, az energia és a fény tematikáját erősítették
Az épület oldalfalán Ivan Szmenovics Litovcsenko, és testvére Valerij Vasziljevics, valamint Borisz Mihajlovics Priszkar készítették.
Sokan úgy tartják, hogy a mozaik a város „lelke”, mert egyszerre idézi fel a reményt, a haladást és a tragédiát.
Működése
A filmszínházban szovjet és külföldi filmeket egyaránt vetítettek. A város lakói számára ez volt az egyik legfontosabb szórakozási lehetőség. A mozi gyakran adott helyet iskolai rendezvényeknek, kulturális programoknak, helyi kiállításoknak. A filmszínház a város kulturális életének központi szereplője volt.
Állapota napjainkban
A csernobili baleset óta az épület elhagyatott. A tető beázott, a belső terek jelentősen megrongálódtak, a berendezések szinte teljesen eltűntek. A mozaik azonban sokáig viszonylag jó állapotban maradt, és a turisták egyik leggyakrabban fényképezett látványossága lett.
Ez volt a város egyetlen mozija. 1988 végére egy új kéttermes mozit terveztek a városban megnyitni a Jubilejnyi Kultúrális központ, az Úttörők Palotája, és a nagy Pripyati Zori bevásárlóközpont mellett. A csernobili katasztrófa után a mozi melletti tér leszállóhelyként szolgált a likvidátorokat szállító helikopterek számára. A Prométeusz emlékművet a baleset után a csernobili atomerőműben helyezték el, hogy megvédjék a fosztogatóktól.
Idővonal
**1975–1978** – A pripjatyi kulturális negyed tervezése, benne a későbbi Prométeusz filmszínház helyével. **1978–1979** – Az épület kivitelezése, a homlokzati Prométeusz-mozaik elkészítése. **1979–1980** – A filmszínház megnyitása és a rendszeres vetítések megkezdése. **1980–1986** – A mozi Pripjaty egyik legfontosabb kulturális intézménye; filmvetítések, rendezvények, ünnepségek helyszíne. **1986. április 26.** – A csernobili baleset napján a mozi még működik. **1986. április 27.** – A város kitelepítésével a filmszínház végleg bezár. **1986–2000-es évek** – Az épület állapota folyamatosan romlik, a belső terek pusztulnak. **2010-es évek** – A mozaik és a homlokzat a turisták egyik leggyakrabban fényképezett látványossága. **2020 után** – A beázások és szerkezeti károk miatt a mozaik és az épület állapota tovább romlik.
Filmvetítések Az első filmek
A Prométeusz első vetítéseiről nincs fennmaradt hivatalos lista, de a korszak alapján nagy eséllyel ilyen filmek lehettek az elsők:
Moszkva nem hisz a könnyeknek (Москва слезам не верит, 1980) – romantikus dráma; 1981-ben elnyerte a Legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját. A szerelem szolgái (Служебный роман, 1979) – romantikus vígjáték; a Szovjetunió egyik legsikeresebb könnyed filmje. A fehér nap a sivatagban (Белое солнце пустыни, 1970) – keleti (ostern) kalandfilm; kultikus státuszú alkotás, gyakran újravetítették.
Ezeket a filmeket a Szovjetunió legtöbb új mozijában műsorra tűzték.
Az utolsó film
Az utolsó vetítés 1986. április 26-án, a baleset napján zajlott. A város lakói erről több visszaemlékezésben is beszéltek, de a film címét senki sem tudta biztosan felidézni.
A leggyakrabban említett lehetőségek:
egy szovjet vígjáték (nagyon valószínű) egy családi film vagy ifjúsági film esetleg egy keletnémet vagy lengyel film szinkronnal
A mozi műsorát tartalmazó plakátok nem maradtak fenn, és a városi kulturális központ archívuma is elveszett.
Jegyárak
A szovjet mozijegyárak az 1980-as években egységesek voltak. A jegyek 20 és 50 kopejka körül mozogtak. A gyerekjegyek olcsóbbak voltak általában, és 10-20 kopejka között mozogtak. A premierfilmek drágábbak voltak, 50-60 kopejka. Ez nagyjából egy fagylalt, vagy egy újság árának felelt meg. A mozi egy nagyon olcsó szórakozás volt a város lakóinak, és Pripyat lakói rendszeresen jártak is.
Kulturális és szimbolikus jelentősége
A Prométeusz filmszínház több videojátékban is megjelenik, elsősorban a S.T.A.L.K.E.R.-sorozat Pripjatyban játszódó részeiben.
S.T.A.L.K.E.R.: Call of Pripyat – a mozi bejárható helyszínként szerepel a játék Pripjaty-szintjén. S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl – a filmszínház visszatérő helyszínként jelenik meg, több küldetés és rejtekhely kapcsolódik hozzá.
Irodalom
Brown, Kate: Manual for Survival: A Chernobyl Guide to the Future. W. W. Norton & Company, 2020. Plokhy, Serhii: Chernobyl: History of a Nuclear Catastrophe. Basic Books, 2018. Leatherbarrow, Andrew: Chernobyl 01:23:40. Andrew Leatherbarrow Publishing, 2016. Higginbotham, Adam: Midnight in Chernobyl: The Untold Story of the World's Greatest Nuclear Disaster. Simon & Schuster, 2019. Marples, David R.: The Social Impact of the Chernobyl Disaster. St. Martin’s Press, 1988. Kenney, Padraic: A Carnival of Revolution: Central Europe 1989. Princeton University Press, 2002. (Pripjaty kulturális infrastruktúráját is érinti.)
Külső hivatkozások
Csernobili Atomerőmű – Turizmus Pripjatyban Chernobyl Tour – Pripjaty helyszínei Radioactive Roads – Pripyat építészete Chernobyl 360° – Interaktív bejárás S.T.A.L.K.E.R. Wiki – Prometheus Cinema
Források
Kategória:Pripjaty Kategória:Ukrajna építményei Kategória:Bezárt létesítmények