Vörös Károly magyar történész, társadalom- és kultúrtörténeti kutató, az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, valamint az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója.
Élete Budapesti minisztériumi tisztviselő családban született 1926-ban. Gimnáziumi tanulmányait a második világháború idején végezte, majd 1949-ben szerzett történelem–latin szakos tanári diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán. Pályafutását a Magyar Országos Levéltár alkalmazottjaként kezdte, majd 16 éven át dolgozott különböző levéltári szervezeteknél (LOK, LIG). 1963-ban a Budapesti Történeti Múzeumba került, ahol Budapest 1849–1918 közötti történetének kutatásával bízták meg. Tudósi státuszát 1970-től az Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet munkatársaként biztosították. Az 1980-as években egyetemi oktatóként is tevékenykedett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Későn, 1972-ben szerzett kandidátusi fokozatot, majd 1979-ben akadémiai doktori címet. Ezt követően rövid, de rendkívül termékeny történészi pályát futott be: tanulmányai elsősorban a budapesti nagypolgárság, a virilis elit és a társadalmi struktúrák vizsgálatára koncentráltak. Fontosabb művei közé tartozik a Budapest legnagyobb adófizetői 1873–1917 (1979) és a Budapest története IV. kötet (1978), valamint a tízkötetes Magyarország története társadalom- és művelődéstörténeti fejezetei.
Kutatói munkásságát a társadalomtörténet és a kultúrtörténet, különösen a tömegkultúra történetének feldolgozása jellemezte. Munkássága során jelentős empirikus forráskutatásra támaszkodott, különösen a levéltári iratanyagokat (virilis- és választói névjegyzékek). Írásai és előadásai révén az 1970-es–1980-as évek történésznemzedékei körében nagy hatást gyakorolt. Személyes jelenléte és közvetlen stílusa is ismertté és népszerűvé tette szakmai körökben: gyakran vett részt konferenciákon, helytörténeti rendezvényeken, és aktívan kapcsolódott társtudományi közösségekhez.
1996-ban hunyt el, alig több mint egy hónappal 70. születésnapja után. Halálával a magyar történetírás egy kivételes forrás- és társadalomtörténeti szakértőt veszített el, munkássága azonban ma is aktuális, és jelentős hatást gyakorol a társadalom- és kultúrtörténeti kutatásokra Magyarországon.
Művei Adalékok Pálóczi Horváth Ádám életéhez. Irodalomtörténeti füzetek (17). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958 Budapest legnagyobb adófizetői, 1873-1917. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979 Magyarország története : tíz kötetben : 1790 - 1848. szerk. Mérei Gyulával, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980
Jegyzetek
Források https://acta.bibl.u-szeged.hu/49487/1/aetas_1996_001_194-195.pdf https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1996_4/voros.bibl.pdf https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10022648 https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarNemzet_1996_10/?query=%22V%C3%B6r%C3%B6s+K%C3%A1roly%22&pg=198&layout=s
Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1926-ban született személyek Kategória:1996-ban elhunyt személyek