A kongói pigmeusok és nyelveik elterjedése (2006). A déli tvá népeket nem jelöli.A bajakák vagy biakák (más néven akák, babenzelék) egy nomád mbenga pigmeus nép. A Közép-afrikai Köztársaság délnyugati részén és a Kongói Köztársaság északi részén élnek. Rokonságban állnak a kameruni, gaboni, észak-kongói és délnyugat-közép-afrikai baka népcsoporttal.
A kelet-Kongói mbuti pigmeusokkal ellentétben (akik csak saját törzseik nyelvét beszélik), a bajakák a saját nyelvük mellett annak a körülbelül 15 bantu népnek a nyelvét is ismerik, amelyhez tartoznak.
2003-ban a bajakák szájhagyományait az UNESCO az emberiség szóbeli és szellemi örökségének egyik remekművévé nyilvánította. 1995 júliusában a National Geographic magazin „Ndoki: a Föld utolsó helye” című cikkében, valamint egy háromrészes tévésorozatban is.
Társadalom bélyegkép|290x290px|Egy ba aka pigmeus család egy faluban (Kongói Demokratikus Köztársaság, 2006). A bajakák hagyományosan vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak, étrendjük változatos: 63 növény, 28 vadállat és 20 rovarfaj mellett diót, gyümölcsöt, mézet, gombát és gyökereket is fogyasztanak.Barry Hewlett (1991). Intimate Fathers: The Nature and Context of Aka Pygmy Paternal Infant Care. Michigani egyetem. Néhányuk nemrégiben elkezdett szezonális növényeket termeszteni saját, kicsi gazdaságokban, de a mezőgazdasági terményeket általában a szomszédos falvakkal való kereskedelem útján szerzik be, amelyeket a bajakák együttesen ngandu néven emlegetnek.
Nganduból maniókát, banánt, jamgyökeret, tarót, kukoricát, uborkát, tököt, okrát, papaját, mangót, ananászt, pálmaolajat és rizst kapnak cserébe az akák által szolgáltatott húsért, mézért és egyéb erdei termékekért. Több mint 15 különböző falusi törzs létezik, amelyekkel a mintegy 30 000 bajaka társul.
Vadászó-gyűjtögető életmódjuk következtében gyakran érintkeznek az őserdő állatainak vérével, az ebola-vírus szeropozitivitásának aránya a bajakák körében az egyik legmagasabb a világon.Johnson ED, Gonzalez JP, Georges A (1993). "Filovirus activity among selected ethnic groups inhabiting the tropical forest of equatorial Africa". Transactions of the Royal Society of Tropical Medicine and Hygiene. 87 (5): 536–538.
Nemek közötti szerepek Annak ellenére, hogy a munkamegosztás nemek szerint történik, és a nők elsősorban a gyermekekkel foglalkoznak, a férfiak és nők szerepei rendkívül rugalmasak és akár fel is cserélődhetnek. A nők vadásznak, míg a férfiak gondoskodnak a gyermekekről, és fordítva. Ez megbélyegzés vagy státuszvesztés nélkül lehetséges. A nők nemcsak ugyanúgy vadásznak, mint a férfiak, de akár még ügyesebb vadászok is lehetnek. Megfigyelték, hogy a bajaka nők még a terhesség késői szakaszában is vadásznak, és röviddel a szülés után visszatérnek a vadászatra, néha még újszülöttjüket is magukkal viszik vadászni.
Míg a feladatok és a döntéshozatal nagyrészt megosztott tevékenységek, a vezetői szerepeket, mint például a kombeti (vezér), tuma (elefántvadász) és nganga (legfőbb gyógyító) férfiak töltötték be a Barry Hewlett antropológus által vizsgált közösségben."Are the men of the African Aka tribe the best fathers in the world? Society". The Guardian, 2005.
Szülői szerepek bélyegkép|290x290px|Nő kisbabával a Közép-afrikai Köztársaság déli részén 2014-ben.Az aka közösségben a kisgyermekek nevelésében nagy értéket tulajdonítanak a fizikai közelségnek. Körülbelül három hónapos kortól kezdve a csecsemőket szinte folyamatosan az egyik szülő vagy valaki más tartja a karjában. Az aka táborokban ritkán találni kiságyat, mert a szülők soha nem hagyják felügyelet nélkül a csecsemőket; ehelyett folyamatosan a karjukban tartják. A bajaka apák több időt töltenek szoros kapcsolatban csecsemőikkel, mint bármely más ismert társadalom. 47%-ban tartják karjukon csecsemőiket, és naponta ötször gyakrabban érintkeznek velük fizikailag, mint az apák más társadalmakban. Az is ismert a bajaka apákról, hogy magukkal viszik csecsemőiket a társasági összejövetelekre, például az olyan helyekre, amely hasonló a nyugati pub-hoz. Itt a kisbabát a mellkasukhoz szorítják, miközben a többi férfival pálmabort isznak. A férfiak segítenek a nőknek a gyermekek etetésében. Úgy gondolják, hogy ez a bajaka férjek és feleségek közötti erős kötelékhez kapcsolódik. A nap folyamán a párok együtt vadásznak, ételt készítenek, és együtt vesznek részt társasági és szabadidős tevékenységekben.
Történelem bélyegkép|290x290px|Egy nő vadászik a Közép-afrikai Köztársaság déli részén 2014-ben.A bajakák hagyományos életmódját az európai gyarmatosítás jelentősen befolyásolta. A 18. századi rabszolga-kereskedelem következtében több törzs elvánodorolt az akák területeire, ezek a törzsek később csatlakoztak hozzájuk.
A 19. század végére a bajakák lettek azok az elefántvadászok, akik az elefántcsont-kereskedelem számára biztosították az agyarakat. A csatlakozott törzsek közvetítőként működtek ezekben a tranzakciókban.
1910 és 1940 között a bajakák területei Francia Egyenlítői-Afrika részét képezték, a közeli szövetséges törzseket a gyarmatosítók gumitermelésre kényszerítették. Ezek a munkások időnként az akák által lakott erdőkbe menekültek, ami növelte a vadhús iránti keresletet. Hogy kielégítsék ezt, a bajakák a hagyományos lándzsavadászat helyett hatékonyabb módszert fejlesztettek ki, a hálót. Ez változást okozott az akák társadalmában: a hálóval való vadászat fizikailag kevésbé megterhelő volt, mint a lándzsa, ezért a nőket is ösztönözték a vadászatban való részvételre.
Az 1930-as években a franciák nyomást gyakoroltak a bajakákra, hogy költözzenek az út menti falvakba. Az Ituri esőerdőben élő efékhez hasonlóan azonban a legtöbb aka nem engedelmeskedett a gyarmatosítóknak, és visszavonult a dzsungelbe, csak kevesen csatlakoztak az új településekhez (kivéve néhány falut a kongói köztársaságban).
Ma a gazdasági nyomás arra kényszeríti a bajakákat, hogy még jobban eltávolodjanak hagyományos szokásaiktól. Sokuk ma már a száraz évszakban a szomszédos törzsek kávéültetvényein dolgozik, ahelyett, hogy vadászna, mint egykoron, mások pedig az elefántcsont- és fakereskedelemben találtak munkát."AKA (BAYAKA/BaAKA)) PEOPLE: AN EGALITARIAN PYGMY SOCIETY WITH THE WORLD BEST DADS".
Természetvédelmi erőfeszítések A természetvédelmi világalap (WWF, World Wildlife Fund) az 1980-as évek óta együttműködik a bajakákkal a gorillák élőhelyeinek védelme, az erdőirtás minimalizálása és más természetvédelmi erőfeszítések előmozdítása érdekében, miközben az akák és más őslakos népek jogait is erősítik."Congo Basin: Protecting Africa's Tropical Forests: People". Természetvédelmi világalap.
A 2021-es amerikai kongresszusi meghallgatáson John Knox tanúskodott arról, hogy a WWF pénzügyi és anyagi támogatást nyújtott afrikai védett területeknek, annak ellenére, hogy gyakran évek óta tudta, hogy ott emberi jogi visszaélések történtek."Professor John Knox Testifies before Members of U.S. House Natural Resources Committee on Human Rights and International Conservation".
Zene Komplex polifonikus zenéjüket számos népzenekutató tanulmányozta. Simha Arom történelmi terepi felvételeket készített a bajakák zenei repertoárjának egy részéről. Michelle Kisliuk részletes előadási etnográfiát írt a témában."Michelle Kisliuk and Justin Mongosso: The BaAka of Central Africa". 2014-02-21. Mauro Campagnoli mélyrehatóan tanulmányozta hangszereiket, összehasonlítva azokat a szomszédos pigmeus csoportok hangszereivel, például a baka pigmeusokéval.
Bajaka zenészek szerepelnek az African Rhythms (Ligeti György, Steve Reich és Pierre-Laurent Aimard, 2003), az erdő viszhangjai, a közép-Afrikai pigmeusok zenéje (Echoes of the Forest: Music of the Central African Pygmies, Ellipsis Arts, 1995), a BOYOBI: Ritual Music of the Rainforest Pygmies (Louis Sarno, 2000) és a Bayaka: The Extraordinary Music of the BaBenzele Pygmies (Louis Sarno, 1996) című albumokon.
Filmek A 2013-as ének az erdőből (Song from the Forest) című film az amerikai Louis Sarno történetét meséli el, aki 25 évig a közép-afrikai esőerdőben élt a bajaka pigmeusok között, majd 13 éves fiával, Szamedivel New Yorkba utazik.Neil Young (2013). "Song From the Forest: IDFA Review". The Hollywood Reporter.Eric Kohn (2015). "Review: In 'Song From the Forest,' Louis Sarno Joins a Py - Indiewire". Indiewire.
Ismert bajakák
Simon Szamba, közép-afrikai politikus.
Megjegyzések
Jegyzetek
Források (angolul)
Song from the Forest -- My Life Among the Ba-Benjellé Pygmies by Louis Sarno (Houghton Mifflin 1993). Seize the Dance! BaAka Musical Life and the Ethnography of Performance by Michelle Kisliuk (Oxford egyetem, 2000).
További információk (angol)
Article: "Are the men of the African Aka tribe the best fathers in the world?" Fieldwork about Baka, Aka and other pygmy groups African pygmies Song from the forest (hivatalos oldal) Countries and Their Cultures: Aka.
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Kategória:Modernkori nomádok