Pale () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 27, közúton 49 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 10 km-re északra, 360–550 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-1 Pale a Drina-folyó völgyétől nyugatra eső robusztus hegyvidéki területen fekszik, ahol a magasságok jellemzően az alsó völgyterületek mintegy 400 méterétől a környező dombokon és csúcsokon több mint 1000 méterig terjednek. Ez a topográfia hozzájárul a meredek lejtők, keskeny völgyek és fennsíkok jellemezte változatos tájhoz, amely az északkelet-boszniai felföldre jellemző.
A területet sűrű, vegyes erdők borítják, amelyeket a tölgy és a lucfenyő fajok mellett a bükk (Fagus sylvatica) és a fenyő (Abies alba) ural, amelyek Bosznia-Hercegovina kiterjedt mérsékelt erdei ökoszisztémájának részét képezik, és amelyek jelentős biodiverzitást támogatnak, beleértve a változatos növény- és állatvilágot. A helyi vízforrások, mint például az erdős dombokról származó patakok és mellékfolyók, a Drina folyóba ömlenek, növelve a régió hidrológiai hálózatát.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb335Bosnyák28088Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen31393
Története A Srebrenica községben található Palét magában foglaló terület a korai emberi élőhelyek nyomait őrzi, amelyek az őskorig nyúlnak vissza. A régió kulcsfontosságú bányászati központként szolgált már a római korban is, ahol ezüstöt és ólmot bányásztak.A Balkánon, köztük Bosznia északkeleti részén, a 6. és 7. században, az avarokkal együtt érkezeő szláv törzsek telepedtek le. A középkorban a srebrenicai régió, beleértve a környező falvakat is, mint Pale, az Osat nevű térség részeként a boszniai államba integrálódott. Osat autonóm gazdasági egységet képezett, amely a Drina folyó mentén bányászatra és kereskedelemre összpontosított.
Bosznia 1463-as oszmán meghódítását követően a srebrenicai területet, amely Palét is magában foglalta, a Zvorniki szandzsákhoz csatolták, amelyet az 1470-es évek körül hoztak létre az újonnan megszerzett Drina menti területek irányítására. A szandzsákban lévő falvak, beleértve a Srebrenica közelében lévőket is, az oszmán timar rendszeren belül mezőgazdasági területek voltak, ahol a szpáhiknak a katonai szolgálatért cserébe földeket osztottak, támogatva a gabonatermelést, az állattenyésztést és az erdőgazdálkodást. Folytatódtak a bányászati tevékenységek is, de ezek az erőforrások kimerülése miatt csökkentek.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 24 háztartást, 119 muszlim és 11 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 112. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. A különböző fegyveres csoportok által elkövetett atrocitások közepette aktivizálódott az ellenállási mozgalom. Srebrenicát és a környező falvakat, köztük a Palét, a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A boszniai háború A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő városok, Vlasenica, Rogatica, Bratunac, Višegrad, Zvornik és Foča esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
A boszniai háború 1992-es kezdeti szakaszában Pale falu ideiglenes menedékként szolgált a szomszédos területeken zajló etnikai tisztogatási akciók által lakóhelyüket elhagyni kényszerült bosnyákok számára. A boszniai szerb támadást követően 1992. május 9-én a bratunaci Glogova ellen, amely több mint 80 civil halálát és a falu lerombolását eredményezte, a túlélők áttörték a szerb vonalakat és Paléba menekültek. Pale az önkormányzat más falvaival együtt a boszniai szerb erők által a területi ellenőrzés alá vont tágabb Podrinje régióba esett, a bosnyák közösségeket elszigetelő fokozódó konfliktus részeként szórványos bombázásokat és betöréseket elszenvedve.
1993 márciusában Pale beépült a srebrenicai enklávéba, az ENSZ által kijelölt biztonsági területbe, amely magában foglalja Srebrenica városát és a környező falvakat, ahol 1995 közepére körülbelül negyvenezer lakóhelyét elhagyni kényszerült bosnyák volt található. Az enklávé a Szerb Köztársaság Hadseregének (VRS) elhúzódó ostromát viselte, Pale és a közeli települések a környező Drina-völgyi dombok a VRS időszakos tüzérségi bombázásának voltak kitéve, súlyosbítva az élelmiszerhiányt, a betegséget és egyéb nehézségeket. A humanitárius konvojokat gyakran blokkolták vagy megtámadták, így a lakosok csak a korlátozott ENSZ-segélyre támaszkodhattak. 1995 júliusában a Ratko Mladić tábornok vezette VRS erők elindították a Krivaja 95 hadműveletet és július 11-én lerohanták az enklávét. Más falvakkal együtt elfoglalták Palét is. Ez mintegy 25 ezer bosnyák civil tömeges kivándorlását váltotta ki a területről, akiket az ENSZ felügyelete alatt szállítottak, illetve gyalogosan meneteltek a bosnyákok által ellenőrzött területre, Tuzla közelébe. Az enklávéból menekülő több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút, köztük Pale lakóit, szisztematikusan elválasztották a többi menekülőtől, őrizetbe vették, majd kivégezték őket, melyet a korábbi Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (ICTY) később népirtásnak minősített. A palei lakosok pontos veszteségi adatai nem kivehetők a nyilvántartásokból.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A háború utáni újjáépítés a vidéki falvakban, így Paléban is jelentős akadályokkal szembesült, főként a szerb hatóságok részéről. 2001-ig gyakorlatilag egyetlen bosnyák sem tért vissza korábbi lakóhelyére. Az olyan nemzetközi szervezetek, mint az UNHCR, lakásépítések, az aknamentesítés és a jövedelemtermelő projektek révén, megkönnyítették ugyan a szerény fellendülést, de Pale és hasonló falvak továbbra is ritkán lakottak maradtak.
Gazdaság Pale helyi gazdasága hagyományosan a mezőgazdaságon és az erdőgazdálkodáson alapszik, amelyet nagyban befolyásol a hegyvidéki jelleg. A mezőgazdaság főként az állattenyésztésre összpontosít, beleértve a juhokat a gyapjú, a tej és a sajttermeléshez, valamint a tápanyagban gazdag, de kihívást jelentő talajhoz megfelelő növények termesztését, mint például a gyümölcsök (szilva, alma, körte), bogyósok (málna, eper) és az otthoni üvegházakban termesztett zöldségek. Az erdészet szintén kulcsszerepet játszik, mivel a település határának több mint a felét olyan erdők képezik, amelyek lehetővé teszik a fafeldolgozást.
Közlekedés A falu megközelítése elsősorban a Bratunac és Srebrenica közötti fő regionális útvonalhoz csatlakozó, nem burkolt, romló minőségű földutakon keresztül történik, amelyek viszonylag jó állapotban maradtak, és támogatják a napi forgalmat a kereskedelem és a dolgozók ingázása érdekében. Azonban számos útja a rossz karbantartás, a nem megfelelő vízelvezetés és a szezonális járhatatlanság miatt szenved a téli hó vagy a heves esőzések során, elszigetelve a lakosokat és bonyolítva az olyan áruk szállítását, mint a helyi erdészeti tevékenységekből származó fa. A tömegközlekedési lehetőségek minimálisak, a rendszeres buszjáratok nem terjednek ki a távoli falvakra, mint például a Pale, ehelyett a lakosok az informális taxihálózatoktól függenek az önkormányzaton belüli utazáshoz, amelyek alacsony viteldíjakkal működnek és rugalmas szolgáltatást nyújtanak még kedvezőtlen időjárás esetén is. Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által végrehajtott Srebrenica Regional Recovery Program (SRRP) prioritásként kezeli a vidéki területek útjainak rehabilitációját.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései