A brüsszeli városháza , ) a híres brüsszeli Grand Place-on áll. Európa egyik legismertebb középülete, amelyet a brabanti gótikus stílus remekművének tartanak.
Története és leírása A palotát 1402 és 1455 között többen építették. Az alapterv kidolgozója valószínűleg a burgundi Jean Bornoy volt Jacob van Tienen közreműködésével. Ez utóbbi volt az, aki kezdeményezte és vállalta az első telek beépítését. Az épület legrégebbi része a bal (keleti) szárny. Ezt az "L" alakú részt, amely a bal oldali homlokzatból, a Rue Charles Buls mentén lévő szárnyból és egy kis harangtoronyból (a jelenlegi torony alsó része) áll, ő építtette 1402 és 1420 között. A harangtorony funkciója legfeljebb néhány évtizedig tartott. 1444-ben Merész Károly, a burgundi hercegi cím és így Flandria későbbi trónjának örököse úgy döntött, hogy kibővítteti az épületet, és letette az új jobb (nyugati) homlokzat alapkövét. Az építész ismeretlen, de feltehetően Willem de Voghel, Brüsszel 1452-es városépítésze, aki ebben az időszakban tervezte Jó Fülöp palotájának nagytermét, amely mára beleolvadt a Coudenbergbe (akkoriban Brüsszel „urak negyede”). A rövidebb nyugati oldal építése öt évvel később fejeződött be. A városháza teljes homlokzatát pazar szobrászati díszítés jellemzi, ormokkal, baldachinokkal és szobrokkal. Ez utóbbiak, amelyek a brabanti hercegeket, szenteket, allegorikus alakokat és prófétákat ábrázolják, az 1840-es átfogó restaurálás során készült másolatok. Az eredeti szobrok, amelyek 1390-ből származnak és Claus Sluter iskolája alkotta meg őket, a Brüsszeli Városi Múzeumban találhatók, a Maison du Roi-ban. A főbejárat szobrai azonban eredetiek, szintén Sluter iskolájából származnak. A közreműködő szobrászok közül Paul Bouré említhető még meg.
Brüsszel 1695-ös heves ágyúzása és az azt követő tűzvész során, amelyet a Villeroy marsall vezette francia csapatok követtek el, a városháza súlyos károkat szenvedett, elvesztette összes belső terét, levéltárát és művészeti gyűjteményét. Csak a homlokzat és a torony maradt fenn. Az elveszett részeket azonnal újjáépítették, és két hátsó szárnyat emeltek hozzá, hogy az addig L-alakú építményt egy központi udvarral ellátott négyszögben körülzárják. Az építkezést Corneille van Nerven fejezte be 1712-ben.
A városháza a községi hatóságok mellett otthont adott a Staten van Brabant (Brabant államai) gyűléseinek is, amelyek egyfajta Hollandia parlamentjét alkották. Brabant és Hollandia tizenhét tartományának Burgundi Hercegséghez csatolását követően Hollandia parlamentje is a brüsszeli városházán ülésezett, ez 1795-ig tartott. 1830-tól, a belga forradalom alatt az ideiglenes kormány is ezen a helyen ülésezett.
Az utánozhatatlan torony A brüsszeli harangtorony a brabanti gótikus stílus egyik abszolút remekműve, a világ legszebb polgári tornyai közé tartozik.
1449 és 1454 között Jan van Ruysbroeck, Jó Fülöp udvari építésze emelte a korábbi, kisebb harangtorony helyére. 96 méter magas, erős, négyzet alakú toronyként jelenik meg, egy magasodó nyolcszögletű, perforált guglia koronázza, amelyet négy saroktorony vesz körül. Lendülete, formáinak kecsessége és tömegeinek rendkívüli egyensúlya kezdettől fogva az „Utánozhatatlan torony” becenevet kapta. A torony tetején Szent Mihály és az Ördög csoportja, a város jelképe található; egy körülbelül 5 méter magas aranyozott rézszobor, Marten van Rode alkotása 1454-ből.
Képgaléria
Fordítás
További információk
Kapcsolódó szócikk Brüsszeli Városi Múzeum
Kategória:Belgium világörökségi helyszínei Kategória:Brüsszel építményei