A berni székesegyház svájci református székesegyház (vagy dóm, vagy katedrális) Bern óvárosában, Svájcban. Gótikus stílusban épült, 1421-től kezdődően. 100,6 méter magas harangtornya csak 1893-ban készült el. Ez Svájc legmagasabb katedrálisa, és nemzeti jelentőségű kulturális öröksége.
Az épület bélyegkép|A székesegyház alaprajza, építése fázisai A berni dóm az Aare-félsziget déli oldalán található. Az óváros többi részéhez hasonlóan keletre és nyugatra néz. Északon a Münstergasse fut az épület oldalán. Nyugati homlokzata uralja a Münsterplatz nevű teret. Déli oldalán épült a Münsterplattform.
Háromhajós bazilika kereszthajó nélkül. A teljes katedrális hosszú és széles. A központi hajó hosszú széles és magas. A két oldalsó hajó méretei nagyon hasonlóak, az északi hajó hosszú, míg a déli valamivel hosszabb, . Mindkettő széles és magas. Az oltárház és a kórus együttes magassága hosszú, széles és magas. A székesegyháznak egyetlen tornya van nyugaton, amely magas. A torony alatt egy D toronycsarnok van.
Az épületben összesen tíz oltáröböl található, a központi hajóban öt, az oldalsó hajók mindegyikében kettő, a külső falakhoz oldalkápolnák épültek. Az utolsó öböl a kóruson található.
A központi hajó falait tizennégy támpillér tartja. Mindegyikük egy díszes oszloppal kezdődik, amely az oldalhajók és az oldalkápolnák teteje fölé emelkedik. A támpillérek 43° 30'-es szögben emelkednek. Alsó oldalukat tojásdad alakú kivágások díszítik, vesemedence és parapet mintákkal.
Az épület nagy része helyi homokkőből, a boltozatok téglából épültek. A 18. században mészkőburkolatot kaptak az oszlopok. A homokkő nagy része az ostermundigeni kőbányából származik. További anyagok pedig három másik kőbányából, mindegyik eltérő színű és minőségű. A különböző kőfajtákat többé-kevésbé véletlenszerűen használták fel az egész épületben. Az oszlopalapok, oszlopfők, ablakok és szobrok mind a legmagasabb minőségű, kék homokkőből a Berntől délre fekvő Gurten kőbányából származnak. A 19. és 20. századi rekonstrukciós projektek során számos más homokkőtípust is felhasználtak.
Nyugati homlokzat és harangtorony bélyegkép|Münster 1800-ban, mielőtt a felső torony elkészült volna A dóm három nyugati bejárata három nagy portál mögött található. Mindegyik más magasságú, formájú és díszítésű. A központi portált egy sor szobor díszíti, amelyek a keresztény teológiában az Utolsó Ítéletet jelképezik.
A harangtorony több szakaszban épült. Az alsó, téglalap alakú torony volt az eredeti torony. A nyolcszögletű felső tornyot a 19. században építették hozzá. Az alsó tornyot két kerek torony és nyolc pillér szegélyezi. Északról és délről támpillérek támasztják alá, amelyek az északi és déli főkapuk fölé emelkednek. A torony nyugati oldala a központi, nyugati kapu feletti galéria fölé emelkedik. A keleti oldalt a központi hajó támasztja alá. A torony nyugati oldalának díszítése az évszázadok során többször változott. Az alsó, nyugati ablak meglehetősen rövid, de széles.
A téglalap alakú torony felső része egy második galéria fölé emelkedik. magas, de keskeny ablak közvetlenül a galéria felett. Ennek a résznek a díszítései két kőművesmester, munkái. és Ez a szakasz sokkal kevesebb változatosságot mutat a tervben, mivel teljes egészében e két férfi irányítása alatt épült. Az eredeti tornyot gúla alakú tető fedte, amelynek egyes részei a mai napig fennmaradtak.
A két kis lépcsőtorony a torony részeként épült, de a 17. és 18. században teljesen újjáépítették őket.
Az alsó nyolcszögletű torony a 16. században épült. Nyolc, kerek íves ablakkal rendelkezik. Kívül, az északkeleti és délkeleti ablakok közelében két hatszögletű lépcsőtorony található. A kis tornyok teljesen öntartóak.
A felső nyolcszögletű torony a 19. században épült gótikus stílusban. A díszítés egy része azonban a 15. század eleji terveken alapul, és kiemelkedik a 16. századi alsó nyolcszög letűnt toronnyal szemben.
Története bélyegkép|A torony látképe, amelyen az alsó és a felső nyolcszög látható bélyegkép|A berni székesegyház elölnézete a külső felújítások során Az első templom ezen a helyen valószínűleg egy kis kápolna (Leutkirche) volt, amelyet Bern alapításakor (1191) építettek román stílusban, amelyet valószínűleg 1155 és 1160 között építettek, de először 1224-ben említik. Ez a templom a városfalakon kívül állt, a mai Kreuzgasse közelében. Hajója körülbelül volt. hosszú és széles.
1276-ban Bern elszakadt a Köniz plébániájától, és önálló plébániává vált. Ehhez az új szerephez egy nagyobb templomra lett volna szükség. Valószínűnek tűnik, hogy a második templom építése azonnal megkezdődött. Benvenutus von Eugubio püspök írásai azonban csak 1289-ben említik. Ez az új templom háromhajós volt, hosszú., szélessége amelyből a középső hajó széles. A harangtorony az északi mellékhajó közepén helyezkedett el, és a központi hajó egy részét kitöltötte.
Az 1356-os bázeli földrengés jelentős károkat okozott a templom falaiban, boltíveiben és tornyában. A javítások lassan haladtak. A kórust 1359-ben, a tetőt pedig 1378–80-ban építették újjá. A székesegyház építésének korai szakaszában a templomot még használták. A hajót végül 1449–51 között bontották le, a torony pedig 1493-ig maradt.
A 15. századra Bern kibővült, és az Alpoktól északra fekvő jelentős városállammá vált. Növekvő hatalma és vagyona megünneplésére vezetői terveket készíttettek egy új és nagyobb templom építésére. 1421. március 11-én megkezdődött a székesegyház építése a strasbourgi építőmester irányításával, aki már három másik székesegyházat épített. Az építkezés során az istentiszteleteket a régi kápolnában tartották, miközben az új székesegyházat köré épült.Sacred Destinations.com Az 1440-es években a boltozat nélküli kórust használták szentmksék megtartására, miután egy egyszerű tetőt építettek és ólomüveg ablakokat szereltek fel. Az ó-zürichi háború (1440–1446) után a régi kápolna hajóját elbontották, és megkezdődött a hajó meg a nyugati vége építése Stefan Hurder, majd Niklaus Birenvogt főkőművesek vezetésével.
1483-ban (aki az Utolsó ítélet szobrait faragta) lett a kőművesmester. Az ő irányítása alatt magasították a hajó falait, és felépítették a tornyot az alsó nyolcszögig. Az alsó téglalap alakú torony építése 1481-ben vagy 1483-ban kezdődött, és 1489-ig folytatódott. A felső téglalap alakú rész 1489 és 1518 között épült. Küng 1506-ban bekövetkezett halálát követően vezette az építkezést és fejezte be a kórus boltozatát. Az alsó nyolcszögletű torony és a tető 1518 és 1521 között készült el. 1571-ben mestert kőművesmesterként hívták be a hajó boltozatának és a munkálatok befejezésére. A központi hajó 1575-re készült el, és ekkor az építkezés majdnem három évszázadra leállt. Az orgonát három szakaszban, 1727 és 1783 között telepítették. A harangtorony, amelyben Svájc legnagyobb harangja függ, csak 1893-ban készült el.
A reformáció Bernben bélyegkép|A dóm belső tere a 16. századi képrombolás óta nagyon puritán 1515-ben Thomas Wyttenbach, Ulrich Zwingli tanára, pap lett a berni székesegyházban. Wyttenbach berni tartózkodásának vége felé egy helyi pap, Berchtold Haller élt vele. Körülbelül akkor, amikor Wyttenbach 1520-ban elhagyta Bernt, hogy reformátorként csatlakozzon szülővárosához, Bielhez, Hallert a székesegyház kanonokjává választották. 1521-ben Zürichben összebarátkozott Zwinglivel, és több protestáns prédikációt tartott. 1522 februárjában két Fastnacht- darabot adtak elő Bernben, amelyek a katolikus egyházat támadták. A növekvő protestáns hangulat miatt 1523 júniusában a városi tanács elrendelte a Biblia szavainak prédikálását. Az év november 20-áig az apácák elhagyták a berni kolostort. 1524-ben Meier pap, aki szimpatizált Hallerrel, kénytelen volt szintén elhagyni Bernt. Így Haller maradt az egyetlen protestáns a papok között. 1525. április 7-én a tanács új rendeletet adott ki a katolikus istentisztelet visszaállításáról, bár néhány változtatással.
A következő évben a pestis elérte Bernt. A járvány okozta halálesetek miatt a polgárok közül sokan áttértek a reformációra. 1527-ben a protestáns párt megszerezte a nagytanács irányítását, és elrendelte az új vallás hirdetését. A mise körül továbbra is vita alakult ki, mivel egyes gyülekezetek továbbra is megtartották azt. Úgy döntöttek, hogy 1528. január 6-án vallási vitát tartanak Bernben a kérdések rendezése érdekében.
1528. január 27-én a tanács elrendelte, hogy a városban minden misét le kell állítani, és minden ikont ki kell dobni. Február 7-én ugyanezt rendelte el az egész kantonra vonatkozóan. Áprilisban először tartottak protestáns istentiszteletet a székesegyházban. A mai gyülekezet a Bern-Jura-Solothurn kanton reformált templomainak része.
Az utolsó ítélet balra|bélyegkép|Főbejárat bélyegkép|Az Utolsó ítélet részletei A főbejárat felett található Európa egyik legteljesebb késő gótikus szoborgyűjteménye. Ez a gyűjtemény a keresztény hitet képviseli az utolsó ítéletben, ahol a gonoszokat elválasztják az igazaktól. A szobor a gonoszokat meztelenül ábrázolja jobb oldalon, míg az igazak fehér ruhában állnak a bal oldalon. Középen az Igazságosság áll, körülötte szentekkel, valamint bölcs és balga szüzekkel. Középen Mihály arkangyal áll felemelt karddal.
Az Utolsó ítélet szobrai voltak a székesegyházban található egyetlenek, amelyek túlélték a protestáns reformáció ikonoklazmáját. A 47 nagyméretű, szabadon álló szobor másolata (az eredetiek a Berni Történeti Múzeumban vannak), és a 170 kisebb figura is mind eredeti. Az Utolsó ítélet egyetlen szobrászművész, a vesztfáliai Stadtlohnból származó Erhard Küng alkotása, ami egységes formatervezést kölcsönöz a gyűjteménynek. Az Igazság-szobor az egyetlen, amelyet egy másik művész készített. Daniel Heintz írta alá, aki 1571 után a főépítő volt. A többi szobrot valamikor 1460 és 1501 között, valószínűleg 1460 és 1480 között faragták.
Az ajtók két oldalán és közöttük található trumeau tizenhárom életnagyságú alakot ábrázol. A középső alak és az ajtó két oldalán lévő két alak körülbelül félmagassággal emelkedik a többi alak fölé. Az ajtó bal oldalán lévő alakok az öt Bolond Szüzet, míg a jobb oldalán lévők a Bölcs Szüzeket jelképezik. A külső két Bölcs Szűz és a két Bolond Szűz alatt mindkét oldalon két arc kandikál ki a falból. A bölcs oldalon Sába királynőjét és Salamon királyt jelképezik. A bolond oldalon Sofóniást és talán Ézsaiást is. A két ajtó között középen látható az Igazságosság, akit két angyal fog közre. Az Igazságosság és az angyalok alatt egy tekercs található, amely az 1421-es alapkőletételre emlékeztet.
Az archívumon három sorban alakok láthatók. A belső két sor a falhoz van rögzítve, és a portál ívét követő szögben helyezkednek el. A külső, harmadik sorban különálló emelvényeken álló szobrok láthatók. A belső sorban öt angyal található a passió eszközeivel. A második sorban nyolc ószövetségi próféta látható. A külső sorban Jézus, Mária és az apostolok láthatók, köztük Keresztelő János és Pál, de Iskarióti Júdás nem.
A timpanon 4,75 m széles az aljánál. Tizenhárom különálló részből áll. Az alsó sor három lemezből áll, amelyek körülbelül távolságra helyezkednek el egymástól. a szemöldökfa felett. Ez mély és körülbelül magas. A timpanon bal oldalán két, jobb oldalán pedig három sor alak található. Az alsó alakok szinte teljesen háromdimenziósak, míg a felső alakok többnyire domborművesek, csak a fej és a vállak állnak ki a kőből. E három lemez felett a fennmaradó tíz lemez három sorban helyezkedik el. Az alsó sort négy lemez alkotja, amelyek egy magas talppal. A tányérok nagy domborműves faragványok, mindegyik körülbelül mély és átlagosan körülbelül magas. Az alakokat kőcsákánnyal faragták. A timpanon közepén Mihály arkangyal látható. Egy emelvényen áll, amely előrenyúlik a többi alaktól. Az egész timpanon a mennyet és a poklot jelképezi az utolsó ítéletben.
Templombelső bélyegkép|A boltozatos mennyezet látképe, amely a kiterjedt csipkeszerű szerkezetet mutatja