Az A7-es autópálya (franciául: Autoroute A7) egy koncessziós autópálya Franciaországban, Lyon és Marseille között. A Párizs és a Földközi-tenger partja közötti gyorsforgalmi útvonal déli része, a fővárosból délkelet felé vezető A6-os autópálya déli folytatása.

Az A6-ost és az A7-est A Nap autópályájának nevezik (Autoroute du Soleil). Az A7-es is díjfizetős autópálya, a két végén – Lyon, illetve Marseille agglomerációjában – vezető rövid díjmentes szakaszok kivételével. Üzemeltetője az Autoroutes du Sud de la France, (ASF) nevű cég.

Az autópálya rendkívül forgalmas, különösen nyáron, hiszen Franciaország keleti részét és a szomszédos országokat összeköti a francia Riviéra és a Languedoc-Roussillon-i tengerpart népszerű üdülőhelyeivel is.

Története A leendő A7-es autópálya legkorábbi szakasza 1951-ben készült el délen, Les Pennes-Mirabeau és La Rose (Marseille egyik északi negyede) között. A francia autópályák építése akkor még a kezdetén járt. 1955-ben a kormány több, részben állami tulajdonú vállalatot hozott létre, hogy azok vegyék át a fizetős autópálya-hálózat kiépítését és üzemeltetését.

1957-ben megalakították a Société de l’Autoroute de la Vallée du Rhône (SAVR) nevű vállalatot, amelynek elsősorban a Rhône-völgyi autópálya – a későbbi A7-es – megépítése és üzemeltetése lett a feladata. Nevét 1973-ban Autoroutes du Sud de la France-ra (ASF) változtatták, ami jelezte kibővített tevékenységi körét: több másik déli autópálya építését és üzemeltetését.

Az A7-es néhány fontos útszakaszának átadása: 1958: A Le Péage-de-Roussillon-t elkerülő út Isère megyében 1959: Vienne déli kijárata és Reventin-Vaugris közötti szakasz 1961: Az Avignont keleten elkerülő Sorgues és Caumont-sur-Durance közötti útszakasz. Ez volt az első alkalom, hogy az autópálya egy részét koncesszóba adták a SAVR-nak. 1966: A Valence és Montélimar közötti szakasz megnyitása Saulce-sur-Rhône mellett 1968: A Montélimar és Orange közötti szakasz megnyitása több részletben 1969: Az Avignon és Sénas közötti szakasz és a Durance hídja 1970: A Sénas és Rognac közötti szakasz.

Az út egyes részeit a jóval korábban épített egykori N7-es országút nyomvonalával megegyezően alakították ki. Az A7-es autópálya teljes hosszában 1974-re készült el, amikor befejezték és felavatták a Vienne-t nyugatról elkerülő útszakaszt. A későbbi években természetesen folytatódott az útpálya korszerűsítése, sok helyen 2x3 sávosra vagy néhol több sávosra bővítették és új csomópontokkal látták el.

Útvonala bélyegkép|180px|Az A7-es nyomvonala 2017-ben az autópályát néhány kilométerrel megrövidítették. Az A7-es északi kezdete ugyanis eredetileg Lyon 2. kerületében, Perrache-ban volt. Ezt a városi szakaszt azonban – Perrache-tól Pierre-Bénite-ig, az A450-es autópályával közös csomópontig – átminősítették, hasonlóan az A6-os autópálya korábbi ki/bevezető szakaszához (Lyon központjától Limonest-ig). A két útszakaszt M6-os, illetve M7-es jelzéssel Lyon metropolisz hatáskörébe utalták, és 2017 óta nem részei az autópályá(k)nak.

Régiók és megyék, melyeken az A7-es áthalad: Auvergne-Rhône-Alpes Lyon metropolisz Rhône megye Isère megye Drôme megye Provence-Alpes-Côte d’Azur Vaucluse megye Bouches-du-Rhône megye Aix-Marseille-Provence metropolisz

Északon az autópálya – a Lyon-ból kivezető M7-es folytatásaként – a Rhône jobb partján lévő Pierre-Bénite csomópontnál kezdődik, ahonnan az A450-es autópálya kiindul Brignais felé.

Az A7-es átvezet a Rhône hídján és egy darabon a folyó bal (keleti) partján halad. A Ternay melletti nagy csomópontban találkozik a Lyont keleten megkerülő (és északon az A6-oshoz kapcsolódó) A46-os, valamint a délnyugatra (Saint-Étienne felé) tartó A47-es autópályával. Lejjebb az útvonal nyugatról – a folyó túlsó partján – megkerüli Vienne-t, azután ismét áttér a bal partra és a Vienne-től délre fekvő nagy fizetőkapuhoz ér, itt van az autópálya díjfizetős részének északi határa.

Roussillon várostól az út továbbra is dél felé tart, Pont-de-l’Isère-nél átvezet az Isère hídján, majd Valence-on halad át, néhol közvetlenül a Rhône partján. A Drôme hídján áthaladva az út keletről megkerüli Montélimart, majd az Orange melletti nagy csomóponthoz ér. Innen indul ki délnyugatra az A9-es autópálya Nîmes, Montpellier és a francia-spanyol határ felé. Az A7-es délkelet felé vezet tovább, Bédarrides mellett átkel az Ouvèze hídján, elhalad Avignon és az Avignon-Provence repülőtér mellett, majd a Durance hídján vezet át és egy darabig a Durance bal partja mentén folytatódik. Cavaillon után elhagyja a folyó völgyét és a déli Salon-de-Provence felé tart. A város melletti csomópontból indul ki nyugat felé az A54-es autópálya. Innen néhány kilométerre van a Lançon-Provence-i fizetőkapu és nagy pihenőhely, az A7-es díjfizetős részének déli határa.

Coudoux-nál az útvonal két ágra bomlik. Az egyik ág, az A8-as autópálya keletre kanyarodva Aix-en-Provence, Nizza felé és a francia-olasz határig (Menton) vezet. A másik ág az A7-es, amely a Berre-tó keleti partja mentén (Rognac-nál) délre tart, elhalad a marignane-i Marseille Provence repülőtér mellett, majd egy csomópontban keresztezi a Martigues-hoz vezető A55-ös autópályát, végül megérkezik Marseille központjába.

- az M6 csatlakozása - az M7 kezdete

- az M7 vége

(Marseille egyik kerülete) (Marseille egyik kerülete) Lásd az fr-cikket: Échangeur des Arnavaux

(Marseille egyik északi kerülete) (Marseille egyik kerülete)

Jegyzetek

Források

A7