Paul Helwig (Lübeck, 1893. május 27. – München, 1963. augusztus 7.) német pszichológus, filozófus, színházi rendező és forgatókönyvíró.
Pszichológiai körökben Helwig különösen az értéknégyzet modelljével vált ismertté, amely Arisztotelész „helyes közép” megfontolásain alapult, és amelyet Karakterológia című művében mutatott be, és amely doktori témavezetője, Nicolai Hartmann gondolatainak továbbfejlesztését képviseli. Ezt a fogalmi eszközt később Friedemann Schulz von Thun tette elérhetővé a szélesebb közönség számára érték- és fejlődésnégyzet néven.
Élete Paul Helwig, August Helwig kereskedő fia volt. Zenei tanulmányait a lipcsei és a müncheni konzervatóriumokban végezte. Színházi pályafutása után Kölniben folytatta korábban megkezdett filozófiai tanulmányait, és 1934-ben doktorált Nicolai Hartman irányítása alatt.
Utolsó éveit szabadúszó íróként töltötte Münchenben, 1963. augusztus 7-én bekövetkezett haláláig.
Színházi és filmes munkája A konzervatórium elvégzése után több éven át vezető pozíciókat töltött be eisenachi, heidelbergi, düsseldorfi, breslaui és berlini színházakban. Ez idő alatt és utána is számos darabot írt, köztük a „Nászút” című vígjátékot, amelyet a mai napig időnként előadnak. Több forgatókönyvet is írt, és két John Priestley-darabot fordított, amelyeket rendezett is. Ez a színházi munka hozzájárult későbbi elhivatottsága az emberi „önmagában való cselekvés” mint a lét egy redukálhatatlan „ősi kategóriája” iránt.
Filozófiai megfontolások 1936-ban publikálta „A lélek mint kifejezés” című művét, amelyben megpróbálta leküzdeni a dualizmust azáltal, hogy a szervezet és a környezete közötti kölcsönhatást helyezte a középpontba, és a spirituális-anyagi dimenziót a belső-külső dimenzióval helyettesítette (ami tapasztalati és nem objektív-térbeli dimenzió). Ez az értekezés, amely már önmagában is a pszichológiai elemzés jellemzőit mutatja, 38 oldalas disszertációját követi, és tisztázza az abban található néhány elvont gondolatot.
Pszichológia A „Karakterológia” első változata 1936-ban jelent meg (a Teubner kiadásában Lipcsében), egy teljesen más jellegű könyv, amelyben kritikusan tárgyalja a pszichológiai típusokat és a klinikai képeket. Egy átdolgozott második kiadás követte 1951-ben. Ebben bevezette az „érték négyzetet ”, egy magyarázó sémát az értékekkel terhelt fogalmak rendezésére: Minden erényt egy megfelelő erény ellensúlyoz, azzal a feltételezéssel, hogy mindkettő elfajulhat, ha az egyiket nem ellensúlyozza kellőképpen a másik. Például a világban a stabilitásra való törekvést bizonyos fokú bizalom és kiegyensúlyozottság ellensúlyozza, mivel különben a stabilitásra való törekvés megszállottsággá és kényszeressé, vagy a bizalom gyermeki függőséggé fajul.
Helwignek a környezetünkkel és másokkal való interakciónk redukálhatatlan jelenségének feltárása vezetett végül a „dramaturgiai pszichológia” gondolatához: A viselkedési jelenségek magyarázatát nem a mélylélektanhoz hasonlóan a „belső énben” (a tévesen megosztó „psziché” kifejezésben) kell keresni, hanem magának a cselekvésnek a jellemzőiben. Ez nem – opportunista módon – a módszertani behaviorizmuson alapul, hanem alapvető érveken, mert végső soron minden, ami a pszichológia számára fontos, „odakint” történik, a cselekvő egyén és környezete közötti interakcióban. És ezzel az emberi cselekvést és átalakulást egy dramaturg távolságtartó szemszögéből figyeljük meg.
Helwig behaviorizmusa Azzal, hogy Helwig – Skinnerhez hasonlóan – az emberek külső viselkedését tekinti a pszichológia tulajdonképpeni tárgyának, radikális, azaz ő alapvetően behaviorista. Abban azonban különbözik, hogy az emberi viselkedést egy rendező szemszögéből szemléli, sokkal nagyobb viselkedési egységek (inger-válasz) szempontjából vizsgálva azt. Úgy véli, hogy az egyén és környezete közötti interakciót olyan mértékben kell elemezni, hogy elegendő „anyag” (események, következmények, reakciók) keletkezzen ahhoz, hogy hosszabb ideig tartó cselekvések (interakciók) történhessenek – ahogyan az a színházban történik, s elengedhetetlen egy jó drámához, és ahogyan az lehetővé teszi az élet „folytatását”. Ahhoz, hogy ez fontos legyen, nemcsak az egyén cselekedeteinek természete döntő fontosságú, hanem az ellenállás mértéke is, amellyel szembesülnek. Helwig megközelítésének egyik korlátja, hogy keveset mond azokról a körülményekről, amelyek arra késztetik az embert, hogy hatástalan, a további életet nem segítő viselkedésmódokhoz folyamodjon.
Ez idő alatt Helwig saját pszichoterápiás módszerét is gyakorolta, a heidelbergi pszichoszomatikus intézetben.
Nem tört át Helwig a mai napig elszigetelt és csak mérsékelten ismert személyiség a pszichológiában, mivel nem tartozott egyetlen gondolkodási iskolához sem, és nem alapított saját iskolát (követőkkel), mert:
Először is, szakított a Németországban akkoriban erős mélypszichológiai/pszichoanalitikus hagyománnyal. Másodszor, munkássága teljesen különbözött a fenomenológiailag orientált pszichológusok, például Viktor Emil von Gebsattel és Erwin W. Straus munkásságától. Harmadszor, a Skinnerrel való rokonsága ellenére a viselkedést másképp elemezte, mint a behavioristák. Negyedszer, egzisztenciális pszichológiát gyakorolt, de ismét másképp, mint annak tényleges teoretikusai. Ötödször, szerepet játszott az is, hogy Helwig absztrakt szinten írt, saját terminológiát vezetett be, és ezért nehezen érthető volt. Emellett nem törekedett arra, hogy valamelyik pszichológiai iskolához igazodjon.
Művei Szépirodalom Jerika. Regény. Alfred Ibach Kiadó, Bécs, 1941 Pan-Pan-Potiphar. Unokatestvérem, Alois Zeitvogel absztrakt költészete; versek. Glock & Lutz Verlag, Nürnberg, 1962 ( Julius Nestillusztrációival)
Forgatókönyvek Fritz Peter Buch (rendező): A könnyű lány, 1940 (Fritz P. Buchhal közösen). Erich Engel (rendező): Szerelem illúziók nélkül, Párbeszédek, 1955 Erich Engel (rendező): Életem embere, 1954 (irodalmi mű filmadaptációja) Thomas Engel (rendező): Svéd lány(„Sommarflickan”). 1955 (Ursula Bloy-val közösen). Paul Heidemann (rendező): A férjemnek nem szabad tudnia, 1939 (Helwig „Nászút” című darabjának filmadaptációja) Rudolf Jugert (rendező): Egy darabka mennyország, 1957 (Juliane Kay-jel közösen) Franz W. Koebner (rendező): Lilian Hawley regénye, 1924 Thomas Engel (rendező): Boldog utazás, 1954 Thomas Engel (rendező): Csak baj a szerelemmel, 1956 (forgatókönyv Heinz Oskar Wuttigggal közösen).
Ismeretterjesztő könyvek Karakterológia. Teubner, Lipcse, 1936. 2., átdolgozott kiadás: Klett, Stuttgart , 1951. 3., átdolgozott kiadás: Klett, Stuttgart, 1965. (Később többször újranyomta a Herder Könyvtár, Freiburg/B.) Az emberi élet dramaturgiája, Klett, Stuttgart, 1958. A vágyott és az akart világ. A hisztérikus és a kényszeres neurotikus pszichológiai jellemzéséről . In: Psyche ; 6. kötet (1953), 10. szám, 561–576. o. Szerelem és ellenségeskedés, Reinhardt, München, 1964 Pszichológia varázslat nélkül. Az ember az élet drámáinak feszültséggel teli hálójában. Reinhardt, München, 1961 Az egyéni viszony. Hozzájárulás az én dialektikájához. Disszertáció. Kölni Egyetem, 1934, 38 o. A lélek mint kifejezésmód. Vizsgálatok a test-lélek problémával kapcsolatban. Teubner, 1936
Eredeti darabok Fényes nappal. Vígjáték három felvonásban. Drei Masken Verlag, Berlin, 1942 „A barbár”. Öt felvonásos történelmi tragikomédia . Három Maszk Kiadó, Berlin, 1941 Az Eichenach-féle tíz szűz darabja. Kahle Verlag, Eisenach, 1922 (új fordításban és színpadi adaptációban Conrad Höferrel közösen az 1921. júliusi előadáshoz) Komolyra fordítva a szót. Vígjáték 3 részletben. „Die Rampe” kiadó, Hamburg,, 1949 Nászút. Vígjáték 3 felvonásban . Meisel, Berlin, 1972 (Az 1939-es berlini kiadás újranyomása) Istenek vakáción. Vígjáték prológusban és három felvonásban. Three Masks Kiadó, Berlin, 1940 A vágyak vándorlásai. Komoly vígjáték ,„Die Rampe”, Berlin, 1940 Krampus és Angelika. Vígjáték 3 felvonásban és 1 prológusban. Meisel, Berlin, 1964 (a berlini 1943-as kiadás újranyomása) Lucile és Orleans. Drámai romantika 5 felvonásban . Drei Masken Verlag, Berlin, 1942 A hírnév és a szerelem kardja: Drámai romantikus történet 5 felvonásban . Three Masks Kiadó, Berlin, 1942 A szép Mária. Történelmi vígjáték 5 felvonásban, Three Masks Kiadó, Berlin, 1942 Fekete mágia. Vígjáték 3 részletben. Three Masks Kiadó, Berlin, 1942
Színdarabok adaptációi Robert Boissy: Jupiter: Vígjáték 3 felvonásban („Jupiter”). Drei Masken Verlag, Berlin, 1947 John Boynton Priestley: Hársfa professzor családja. Kétfelvonásos színdarab (négy jelenet). Drei Masken Verlag, Berlin, 1948 John Boynton Priestley: Jártam már itt korábban. Háromfelvonásos színdarab. Drei Masken Verlag, Berlin, 1948 John Boynton Priestley: A különös város. Három felvonásos darab ("Egy városba jöttek"). Német Amatőr Színházi Kiadó, Weinheim 1958 (korábbi cím: Az új város )
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom PCH Prudon: Egzisztenciális pszichológia és mágia. Elmélet az emberi funkciókról, pszichopatológiai vonatkozásokkal . FZP-press, Amszterdam, 2007 (szinopszis (hollandul))
További információk Irodalom Paul Helwigtől és róla a Deutscher Nationalbibliothek katalógusában Foto (1940 k.)
Foto von 1960
Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1963-ban elhunyt személyek Kategória:Lübeckiek Kategória:Színházrendezők Kategória:Német pszichológusok Kategória:Német filozófusok