Branczeiz János (Budapest, 1897. – Bronx, 1981.) magyar szobrászművész.
Élete és pályája Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, azonban művészi pályáját megszakította az első világháború, amely során katonai szolgálatra hívták be, és zászlósként hadifogságba esett.
Az 1920-as évek elején tért vissza Vecsésre, ahol szülei házában élt, miközben Budapesten, a Tavaszmező utcában működött műterme. Ebben az időszakban több jelentős egyházi és köztéri alkotást készített.
Az 1920-as évek végén külföldre költözött: előbb Bécsben, majd Linzben dolgozott. Az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és Bronxban telepedett le. Itt elsősorban portrészobrászként tevékenykedett, munkáival kiállításokon szerepelt és megrendeléseket kapott.
1981-ben, 84 éves korában hunyt el. Élete utolsó időszakában vissza kívánt térni Magyarországra, erre azonban halála miatt már nem kerülhetett sor.
Munkássága Legfontosabb alkotásai közé tartoznak:
a felsőtelepi templom főoltára, mellékoltára és keresztelőmedencéje Vecsésen, a vecsési hősi halottak emlékműve (1922), a Róder Imre emlékoszlopának portrédomborműve, számos síremlék.
Több műve – köztük a „Táncosnő” című szobra, valamint egyes egyházi alkotásai – a második világháború során megsemmisült.
Jegyzetek
Források Vecsés varázsa: egy különleges város kincsei - BÁKK https://vecsesitajekoztato.hu/2018/10/31/hosi-emlekhelyek-felujitasa-temetoben/ Branczeiz János – Köztérkép https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=32308 https://www.daibau.hu/cikk/615/vecses_varazsa_egy_kulonleges_varos_kincsei
Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar szobrászok