Az egérfélék (Muridae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a rágcsálók (Rodentia) rendjébe legfajgazdagabb családja 817 fajjal.
Származásuk, élőhelyük
bélyegkép|jobbra|250px|A vándorpatkány (Rattus norvegicus) elterjedési területe
Evolúciójuk sok más kis termetű emlőséhöz hasonlóan a leletek hiánya miatt kevéssé ismert. Valószínűleg hörcsögszerű emlősökből fejlődtek ki Ázsiában a miocén kezdetén. A holocén alatt a hűvösebb éghajlatú területek felé terjeszkedve mindenütt gyakorivá váltak, ami az ember vándorlásaihoz köthető.
Majdnem minden szárazföldön megtalálhatók, még a Déli-sarkvidéken is megtalálhatók. Az óceáni szigetekre és magára az Antarktiszre nem települtek be. Néhány fajt, mint a házi egeret és a házi patkányt az ember terjesztette el, ezek helyrehozhatatlan csapásokat mértek több sziget sérülékeny élővilágára.
Magyarországon kilenc fajuk él: pirók erdeiegér (Apodemus agrarius) sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavivollis) közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) kislábú erdeiegér (Apodemus uralicus) törpeegér (Mycromis minutus) házi egér (Mus musculus) güzüegér (Mus spicilegus) vándorpatkány (Rattus norvegicus) házi patkány (Rattus rattus)
Megjelenésük, felépítésük
Kis termetűek: a legtöbb faj farok nélkül vett testhossza 10 cm körüli. Legkisebb közülük a 4,5–8 cm-s afrikai törpeegér, a legnagyobb a Phloeomys cumingi (44–48 cm, 1,45-2,1 kg).
Rendszerint karcsúak, a testüknél hosszabb farokkal, jól fejlett tapogatószőrökkel, de ezek erősen változhatnak. Egyes fajok hosszú lábaikkal ugrálnak, mások széles talpa és fogófarka inkább a mászáshoz idomult, más fajoknak nem specializálódtak így.
A legtöbbjük barna, de vannak szürkék, feketék, és fehér foltjaik is lehetnek. Általában kiválóan hallanak és szagolnak.
Állkapocsizmaik erősek. Fogképletük:
Életmódjuk, élőhelyük
Sok faj a sivatagi körülményekhez alkalmazkodott, például az ugróegerek (Dipodidae). Ezek kevés vízzel sokáig bírják. Gyakran szaporodnak, almaik általában nagyok. Vemhességi idejük többnyire 20-40 nap. A kölykök általában szőrtelenül és vakon születnek, habár vannak kivételek, például az Acomys.
Sokféle biotópot elfoglalnak, a trópusi esőerdőktől a tundrákig. Bár a legtöbbjük szárazföldi, vannak félig vízi életmódú és fán élő fajok is.
Táplálkozásuk
Az egérfélék sokféle táplálkozási típust képviselnek a mindenevő (a csokit és a cipőtalpat is felfaló) generalistáktól a csak egyféle táplálékon, például földigilisztán, gombán vagy vízi gerincteleneken élő specialistákig. A legtöbb faj inkább növényeket és gerincteleneket eszik. Gyakran tárolnak magvakat és más növényi anyagokat a szűkösebb időkre.
Állkapcsuk sciurognathous típusú, és diasztémájuk is van. Nincs szemfoguk, és előőrlőik sincsenek. A legtöbb fajnak három őrlője van, ezek természete fajonként változó.
Szaporodásuk
Egyes fajok társasak, mások magányosak. A nőstények évente rendszerint több almot szülnek úgy, hogy a melegebb területeken egész évben szaporodnak. Bár a legtöbb faj várható élettartama nem éri el a két évet, gyors ciklusuk miatt hamar elszaporodhatnak, és számuk ugyanilyen hamar visszaesik, ha elfogy az élelem. Ez gyakran három-négyéves ciklusokban következik be.
Gazdasági jelentőségük
Több fajuk intenzív mezőgazdasági kártevő; a raktárakban, magtárakban tetemes károkat okozhatnak.
A méhészetben több faj is problémás, mert amikor a méhek elülnek, akkor behatolnak a kaptárba, és fészket raknak ott. Szagukkal, rágcsálásukkal zavarják a méheket, rongálják a lépeket. Az enyhébb idő elérkeztével elhagyják a kaptárat, vagy a méhek agyonszurkálják őket.
Zambiában és Malawin az egérhús csemegének számít.1001 Unbelievable Facts, p 40
Rendszertani helyzetük
A családba az alábbi 5 alcsalád tartozik:
Deomyinae Thomas, 1888 - 44 faj Versenyegérformák (Gerbillinae) Gray, 1825 - 103 faj Leimacomyinae Musser & Carleton, 2005 - 1 faj Egérformák (Murinae) Illiger, 1811 - 639 faj Szélesfülűegér-formák (Otomyinae) Thomas, 1897 - 30 faj
Korábban a következő családok és alcsaládok fajait is az egérfélék családjába sorolták: pocokformák (Arvicolinae), hörcsögformák (Cricetinae), sörényespatkány-formák (Lophiomyinae), betűfogúformák (Sigmodontinae), hörcsögpatkányformák (Cricetomyinae), kúszóegérformák (Dendromurinae), madagaszkáriegér-formák (Nesomyinae), petromyscinae, mystromyinae, calomyscidae, tüskéspelefélék (Platacanthomyinae), földikutyaformák (Spalacinae), gyökérrágóformák (Tachyoryctinae) és zokorformák (Myospalacinae).
Az irodalomban
thumb|Aesopus meséinek 1501-es német kiadása macskával és egerekkel
Az egérfélék szerepelnek az irodalomban, köztük népmesékben és tündérmesékben is. A Hamelni patkányfogó című mesében a patkányfogó magával csalja a patkányokat, de nem fizetik ki a bérét, így a gyerekeket is elviszi. Bővebben lásd itt: A hamelni patkányfogó. Egerek szerepelnek Beatrix Potter könyvecskéiben, többek között a ikövetkezőkben: The Tale of Two Bad Mice (1904), The Tale of Mrs Tittlemouse (1910), The Tale of Johnny Town-Mouse (1918), and The Tailor of Gloucester (1903). Ezek közül a legutóbbit J. R. R. Tolkien írta, és talán a legközelebb áll a tündérmeséhez, a többi állatmese. Aesopus meséi között is van, amiben egerek szerepelnek, mint A macska és az egér, és A béka és az egér. James Herbert regényében, a The Ratsben (1974), egy csapat óriáspatkány megeszik egy csavargót.
Jegyzetek
Források
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Pocokformák ITIS szerinti rendszer besorolása Örösi Pál Zoltán: Méhek között (1957).
Fordítás
Kapcsolódó cikkek
Egérfogó
Kategória:Emlőscsaládok