Nizza ostroma 1543-ban történt, és az 1542–46-os itáliai háború része volt, amelyben I. Ferenc francia király és Szulejmán török szultán együttműködött a francia–oszmán szövetség részeként V. Károly német-római császár és VIII. Henrik angol király ellen. Nizza városa ekkoriban III. Károly savoyai herceg, V. Károly szövetségesének az uralma alatt állt.

Az ostrom Hajreddin Barbarossa 1543–1544-es földközi-tengeri hadjáratának része volt. Egy francia-oszmán hadsereg ostrom alá vette Nizzát, áttörte a falakat és meghódította a város egyes részeit, de végül visszavonult, mielőtt elfoglalta volna az erős fellegvárat, mivel közben az Andrea Doria vezette császári-savoyai felmentő flotta megérkezett a városba. Nizza így savoyai kézen maradt.

Előzmények

A Földközi-tengeren aktív tengeri együttműködés folyt Franciaország és az Oszmán Birodalom között a spanyol erők elleni harcban. I. Ferenc és Szulejmán megállapodását követően, Antoine Escalin des Aimars, ismertebb nevén Capitan Polin, konstantinápolyi francia nagykövet közbenjárására 1543 májusának közepén egy 110 gályából és 50 galiotából álló flotta indult el Hajreddin Barbarossa vezetésével a Márvány-tengerről.Fernández Duro, p. 263. Ezután június hónapban portyázott Szicília és Dél-Olaszország partjain, június 29-én Róma előtt, a Tiberis torkolatánál horgonyozva, míg Polin biztosítékokat írt arról, hogy Róma ellen nem fognak támadást indítani.

Barbarossa flottájával, Polin kíséretében július 5-én érkezett Île Saint-Honorat-ra. Mivel a francia oldalon szinte semmi sem készült az oszmán flotta megsegítésére, Polint küldték, hogy találkozzon I. Ferenccel Marolles-ban, és kérjen tőle támogatást. Eközben Barbarossa július 10-én Toulon kikötőjébe ment, majd július 21-én Marseille kikötőjében kitüntetéssel fogadták, ahol csatlakozott a Marseille kormányzója, Bourbon Ferenc, Enghien grófja alatt álló francia erőkhöz. Barbarossa eredetileg Spanyolországban akart partra szállni, de ezt megakadályozta Perpignan ostromának kudarca és Andrea Doria vezette császári flotta jelenléte a Rózsa-öbölben. V. Károly korábban 57 gályát és 40 lavínt gyűjtött össze Genovában Barbarossa ellen.Fernández Duro, p. 263-264.

A francia–oszmán figyelem a Savoyai Hercegség felé fordult, amelynek Nizza is része volt. Bár Savoya egy évszázadon át francia protektorátus volt, I. Ferenc azért döntött a támadása mellett, mert III. Károly savoyai herceg feldühítette azzal, hogy feleségül vette Portugália Beatrixét, és így a Habsburgok szövetségese lett. Barbarossa érkezése előtt Bourbon Ferenc már megkísérelt egy meglepetésszerű támadást indítani Nizza ellen tíz Marseille-ből érkező gályával, de Doria 44 saját gályájával visszaverte a támadást, négy francia hajót pedig elfogtak. A város ostroma érdekében Bourbon 1543. augusztusában csatlakozott Barbarossához Marseille-nél. Bourbon 26 gályával és 18 kocsival, valamint 7000 katonával erősítette meg Barbarossa flottáját. Az egyesített flotta augusztus 5-én hajózott ki Marseille-ből.

Az ostrom

Az oszmán erők először Villefranche-ban szálltak partra, Nizzától 6 kilométerre keletre, amelyet elfoglaltak és leromboltak. A francia és az oszmán erők ezután együttműködve támadták meg Nizza városát 1543. augusztus 6-án.

A francia–oszmán csapatok heves ellenállásba ütköztek. Az ostrom augusztus 15-én egy nagyobb csatával tetőzött, és a város augusztus 22-én megadta magát. A franciák megakadályozták az oszmánokat a város polgárainak kifosztásában. A várat, a „Château de Cimiez”-t azonban nem tudták bevenni, nyilvánvalóan azért, mert a franciák nem tudtak elegendő puskaport szállítani oszmán szövetségeseiknek. A hadjárat során Barbarossa panaszkodott a francia hajók állapotára, valamint felszerelésük és készleteik nem megfelelő voltára.

Szeptember 8-án újabb fontos csata zajlott a vár ellen, de a sereg végül visszavonult, miután megtudták, hogy egy császári sereg indult szembe velük: III. Károly herceg, a Savoyai Hercegség uralkodója sereget toborzott Piemontban a város felszabadítására.McCabe, p. 43.

A felmentő erők érkezése

Barbarossa néhány órával az Andrea Doria vezette spanyol–olasz felmentő flotta megérkezése előtt visszavonta flottáját, amely Alfonso D'Avalos és III. Károly Savoyai Károly seregének vezetésével egy elit tercius kontingenst szállított az oszmánok ellen. Bár a partraszállás előtt négy gályát veszített egy viharban,Fernandez Duro 265. p.Doria bombázta a francia állásokat Villefranche-ban, mielőtt partra szállt volna D'Avalos-szal, aki sikeresen eljutott a nizzai fellegvárba.

Barbarossa nagy vonakodást mutatott Doria megtámadásával kapcsolatban, bár utóbbit az időjárás nehéz helyzetbe hozta.  Felmerült, hogy valamilyen hallgatólagos megállapodás volt Barbarossa és Doria között, különösen mivel Barbarossa már régóta tárgyalásokat folytatott a német-római császárral az esetleges átállásról. Doria veszteségei azonban csekélyek voltak a vihar alatt, és flottája még mindig veszélyes volt Barbarossa visszavonulásának pillanatában..Fernandez Duto 265-267 p

Egyes források szerint a távozása előtti utolsó éjszaka Barbarossa kifosztotta a várost, felégette annak egyes részeit, és 5000 foglyot ejtett. A spanyol beszámolók azonban egyöntetűen állítják, hogy a franciák gyújtották fel a várost, Sir Godfrey Fisher pedig Vieilleville francia marsallt idézi, aki ezt mondta: „Nizza városát a kapitulációs feltételek ellenére kifosztották, majd felégették. De ezért nem szabad Barbarossát és csapatait hibáztatni, mert már messze voltak, amikor ez történt... Ezt a szerencsétlen Barbarossára hárították, hogy megvédjék Franciaország, sőt maga a kereszténység becsületét és hírnevét.”

Következmények

A francia–Habsburg-békeszerződést végül 1544. szeptember 18-án írták alá Crépyben, majd 1545. november 10-én fegyverszünetet kötöttek a Habsburgok és az oszmánok. V. Károly Habsburg-császár beleegyezett, hogy elismeri az új oszmán hódításokat. A hivatalos békeszerződést 1547. június 13-án, I. Ferenc halála után írták alá.

Az ostrom következménye a helyi partvidék megerősítése volt védelmi erődítményekkel, különösen a nizzai várral és a Du mont Alban erőddel, valamint a Saint-Elme de Villefranche erőddel.

Jegyzetek

Fordítás

Szakirodalom Cesáreo Fernández Duro, Armada Española, desde la unión de los reinos de Castilla y Aragón, tomo I, 1903, Instituto de Historia Naval. William Miller, The Ottoman Empire and Its Successors, 1801–1927 Routledge, 1966 Peter Malcolm Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis, The Cambridge History of Islam Cambridge University Press, 1977 Roger Crowley, Empire of the sea, 2008 Faber & Faber Mark Fissel, The Military Revolution and Revolutions in Military Affairs, 2022 De Gruyter Baghdiantz McAbe, Ina 2008 Orientalism in Early Modern France, , Berg Publishing, Oxford

Kategória:Nizza Kategória:1543 Kategória:Az Oszmán Birodalom csatái Kategória:A Német-római Birodalom csatái