Ross grófja a skót főrendben többször létrehozott, jelenleg nem létező cím. Ross grófjai Észak-Skócia egyik legfontosabb középkori hatalmi központját birtokolták. Ross a Beauly Firthtől északra, a Moray-öböl és a Minch közé eső nagy tartomány volt. Keleti rész sűrűbben lakott és politikailag fontosabb vidéknek számított, míg a hegyes, fjordszerű partokkal tagolt nyugati rész ritkábban lakott maradt. A térség a korai középkorban a pikt világ északi magterületéhez, tágabban Fortriu köréhez kapcsolódott, majd hosszú ideig Moray befolyási övezetébe tartozott. A fordulóján, amikor a skót királyság északon megszilárdította hatalmát, a régi tartományi vezetőrétegből formálódtak ki azok az új grófi méltóságok, amelyek közé Ross is tartozott. Eközben a nyugati és északi szigetvilágban még erős volt a norvég befolyás, amely csak a közepére szorult vissza döntően. Ross grófsága később a Stewartok házasságpolitikájának és hatalmi terjeszkedésének is áldozatává vált, a grófi ház öröksége királyi rokonságokba és új dinasztikus kapcsolatokba olvadt bele, majd fokozatosan elvesztette önálló politikai jellegét.
A Ross hercege cím a skót főnemességben kétszer jött létre, és mindkét alkalommal királyi hercegek viselték. Először 1488-ban hozták létre III. Jakab skót király második fia, James Stewart számára, majd 1514-ben ismét létrehívták IV. Jakab legkisebb fia, az alig másfél évet élt Alexander Stewartszámára, de egyik cím sem maradt fenn. Elvileg a brit uralkodó a jövőben valamelyik királyi herceg számára újra adományozhatná, de erre jelenleg nincs ismert terv vagy hivatalos jelzés. A királyi családban a férfiak közül a walesi herceg fiai és a sussexi herceg fia nem rendelkezik önálló címmel, ugyanakkor a Korona nem törekszik címek kiadására. Ha követik az elmúlt évtizedek gyakorlatát, akkor cím adományozásra a nagykorúság elérésekor kerülhet sor.
Ross korai mormaerjei, grófjai 130px|bélyegkép|A Ross grófság a sötétkék terület közepét és jobb részén terült el, megközelítőleg. Később a bal rész felé terjeszkedett, harcban és családi kapcsolatban szerezve meg számos szigetet Ross nem volt Skócia ősi tartományainak vagy grófságainak egyike, Moray része volt, közös uralkodói, grófjai, jarljai voltak.
Malcolm MacHeth, Ross grófja Malcolm MacHeth (–1168) életéről kevés ismerettel rendelkezünk, leginkább feltételezések és következtetések bizonyítják létét. Számos esetben, mint királyi oklevél hitelesítője, szerepelt. Részt vett egy I. Dávid skót király elleni felkelésben, amiért Roxburgh várában raboskodott. De 1154-ben Somerled követői megszállták Skóciát, polgárháború tört ki, amely addig tartott, amíg a király 1157-ben szabadon nem engedte Malcolmot, és egy angol krónikás szerint „egy bizonyos tartományt adott neki”. Több kutató szerint ez volt Ross, Moray területének egy része – de vélelmükre nincs bizonyíték. IV. Malcolm skót király 1160 novembere és 1162 szeptembere között kelt okiratában azonban Malcolm, Ross grófja védelme alá helyezi a dunfermline-i szerzeteseket. Ha, ahogy valószínű, 1157-ben Ross grófjává nevezték ki, akkor ő lehetett egyike annak a hat grófnak, akik a Toulouse-ból visszatérő politikáját ellenezte. Malcolm feleségül vette Somerled, Argyll urának egyik nővérét (nem bizonyított), és gyermekei születtek. A források egyetlen lányt hitelesítenek, a Harald Maddadson, Orkney jarlja feleségét, Gormlath-ot (Hvarfleda-t). Ha született is fia, akkor vélhetően apja előtt meghalt, mert a cím nem öröklődött.
Miután Floris III, Holland grófjaelvette Ada of Huntingdont, I. Dávid skót király unokáját 1161-ben, Ross grófjává nevezték ki. Már az adományozás is kérdéses, hiszen Malcolm MacHeth még hét évig élt és nincs információ arról, hogy elveték volna tőle a címet. Floris leszármazottja 1291-ben panaszkodott, hogy ok nélkül megfosztották a grófi címtől, ez az egyetlen tény, ami erősíti a feltételezett adományozást.
260px|bélyegkép| A Fearn apátság – más néven „Észak lámpása” – Skócia egyik legrégebbi reformáció előtti templomépülete. Az eredeti Fearn apátságot II. Sándor uralkodása alatt alapították a Whithorn Prioryból származó premontreiek, akik az első apátot is adták. Az apátságot Fearchar, Ross első grófja alapította az 1220-as években, de 1238-ban, a második apát, Malcolm idejében tíz mérfölddel délkeletebbre költöztették. A költözést az északi klánok által keltett viszályok miatt tartották szükségesnek, de a mezőgazdaság számára gazdagabb talaj is áldásos volt. Az apátság Ross grófjainak birtokán volt, akik az évek során fenntartották és védték Fearchar mac an tSagairt, Ross 1. grófja Fearchar mac an tSagairt (angolosan Farquhar MacTaggart, 1170–1249), Ross első ismert grófja volt. Rosst első ízben vonta be tartósan a skót királyok hatalmi körébe, vélhetően ezért kapta meg királyi adományként Ross földjeit és a mormaeri, illetve grófi címet. Származása bizonytalan. A hagyomány az nemzetséghez kapcsolja. A kutatások szerint inkább Kelet-Rossból származó helyi előkelő lehetett, a név arra utalhat, hogy kapcsolatban állt a taini Szent DuthacSzent Duthac (más néven Duthus vagy Duthak; 1000–1065) skót keresztény prelátus volt, Ross püspöke. Tain védőszentje Skóciában. Ünnepnapja március 8-án van. Tain királyi város és plébánia Ross megyében, a Skót-felföldön.-kegyhellyel.
Először 1215-ben szerepel forrásokban, amikor II. Sándor skót király mellett lépett fel, leverte a király elleni felkelést, a krónika szerint az elesett ellenfelek fejét ajándékként vitte az új királynak, aki ezért lovaggá ütötte. Hatalma nyilvánvalóan már ekkor jelentős volt, mert nagy katonai erőt tudott mozgósítani Rossban. Valószínűleg 1221 és 1230 között emelték Ross mormaerévé, és 1232-re már bizonyosan viselte a „comes de Ross“ (kb. Comes ispánja) címet. Valószínű, hogy nem bevándorolt, hanem olyan helyi gael hatalmasság, akinek addigi tényleges tartományi vezető szerepét a skót király immár hivatalos grófi ranggal ismerte el.
Fearchar nemcsak Rossban játszott fontos szerepet. 1235-ben a gallowayi felkelés leverésében is részt vett, amikor Ross embereivel a király segítségére sietett. 1237-ben jelen volt a yorki szerződéshez vezető tárgyalásokon is. Családi kapcsolatait tudatosan építette. Euphemia lányát Walter de Moraviához adta, másik lányát, Christinát pedig Óláfr Guðrøðarson-hoz, Man és a Szigetek királyához. Ezek a házasságok mutatják, hogy nem csupán helyi főúr volt, hanem a gael és északi-tengeri térség tágabb politikai viszonyaiban is gondolkodó nagyúr.
Egyházi alapításai is jelentősek voltak. Az 1220-as években a premontrei rend számára kolostort alapított Fearnben, amelyet később áthelyeztek New Fearnbe, a felemelkedő nagyurak saját monostorral is igyekeztek megszilárdítani hatalmukat és tekintélyüket. Halálának pontos éve nem ismert; a hagyomány 1251-et ad meg, de ez bizonytalan. Annyi biztos, hogy az 1250-es években halt meg, mert fia, Uilleam ekkor már saját jogán szerepel Ross mormaerjeként.
130px|bélyegkép|Ross grófjainak ősi címere: vörös mezőben három ágaskodó ezüstoroszlán Uilleam I, Ross 2. grófja Uilleam (William, –1274) már 1232-ben apja fiaként oklevelet tanúsított. Fontos szerepet játszott a Hebridák skót visszahódításában. IV. Haakon norvég király sagája szerint 1262 nyarán arról érkeztek hírek Norvégiába, hogy Ross grófja és más skótok Skye szigetére törtek, településeket és templomokat égettek fel, és sok embert megöltek. A szöveg alapján Uilleam volt a skót terjeszkedés egyik kezdeményezője a norvég fennhatóság alatt álló szigeteken. Fellépése kiváltotta a norvég király haragját, aki hadjáratot tervezett ellene, de Uilleam elkerülte ezt az expedíciót. Valószínűleg Skye és Lewis birtokával jutalmazták a Hebridák visszahódítása után, amit az 1266-os perthi megállapodás erősített meg. Felesége Jean Comyn volt, Buchan grófjának lánya.
130px|bélyegkép|Uilleam pecsétje Uilleam II, Ross 3. grófja Uilleam II (William II, –1323) 1284-ben azon skót főurak közé tartozott, akik elismerték Margit norvég hercegnőt III. Sándor skót király örökösének. Margit halála után hol a skót, hol az angol érdekeket támogatta. 1291-ben Berwickben hódolt I. Eduárd angol királynak, részt vett John Balliol és Robert Bruce trónigényének elbírálásában is.
Az 1296-os Dunbari csatában a skót sereg egyik vezetője volt, az angol győzelem után fogságba esett, és a londoni Towerbe vitték. Csak 1303-ban térhetett vissza Skóciába. 1304-ben király kegyét is élvezte, aki lovat, fegyverzetet és más ajándékokat adott neki, valamint a Spey folyón túli terület őrzésével bízta meg. De súlyos politikai hibát követett el. Amikor 1306-ban Robert Bruce felesége, Elizabeth de Burgh, leánya, Marjorie Bruce és más Bruce-pártiak a taini Szent Duthac-kápolnában kerestek menedéket, megsértette a szentélyjogot, fegyveresen behatolt és elfogta őket, majd átadta az angoloknak. Robert Bruce katonai előretörése miatt nehéz helyzetbe került. Délen maga a király, nyugaton Lachlann Mac Ruaidhrí fenyegette. 1307 végén Urquhart váránál, majd 1308-ban Auldearnnél is alávetette magát Bruce-nak, bár közben még levelet írt II. Eduárdnak, mentegetve magát és segítséget kérve Ross megvédésére. Később mégis azon a nyolc grófAz Arborathi nyilatkozatot nyolc gróf – Donnchadh IV, Fife 8. grófja, Thomas Randolph, Moray 1. grófja, Patrick Dunbar, March grófja, Malise, Strathearn 4. grófja, Maol Choluim II, Lennox 5. grófja, Uilleam, Ross 3. grófja, Magnús Jónsson, Orkney jarlja, William de Moravia, Sutherland 3. grófja – és harmincegy báró írta alá. közé tartozott, akik 1320-ban aláírták az Arborathi nyilatkozatot, amelyet a pápához küldtek, hogy ismerje el, illetve erősítse meg Skócia függetlenségét.
Aodh, Ross 4. grófja Aodh (Hugh, 1290–1333) még a grófi cím örököseként megkapta I. Róbert skót királytól Cromartyshire seriffségét és városát, Kirkcudbrightshire jövedelmeinek egyharmadát, továbbá különféle királyi adománylevelekkel Skye, Strathglass, Strathconan és más birtokok ura lett. Aodh bizalmasa volt, 1308-ban feleségül vette a király nővérét, Maud Bruce-t, közös gyerekük, William, követte apját a grófságban. A királyi családhoz való közelségét jelzni, hogy Dávid skót királyfi és az angol Johanna hercegnő 1324-es házassági megállapodásának egyik kezese volt. Második felesége Margaret Graham volt. A házassághoz szükséges egyházi felmentést XXII. János pápa adta meg. E házasságból származott Euphemia, aki előbb John Randolphnak, Moray , majd Robert Stewartnak, a későbbi II. Róbert skót királynak lett a felesége. Hugh 1333. július 19-én, a Berwick melletti Halidon Hill-i csatában esett el. A tartalékot vezette Balliol szárnya ellen, de embereit visszaverték, ő maga pedig a harcban meghalt. Az angolok a holttestén megtalálták Szent Duthac ingét, amelynek csodatévő erőt tulajdonítottak, és visszajuttatták a taini szentélybe.
Uilleam III, Ross 5. grófja Uilleam III / William III (–1372) I. Róbert skót király unokaöccse és II. Dávid elsőfokú unokatestvére volt. Amikor apja a Halidon Hill-i csatában elesett, de Uilleam Norvégiában tartózkodott, és csak 1336-ban tért vissza, amikor ténylegesen birtokba vette a grófságot. Nem sokkal ezután hozzáfogott a még Fearchar által alapított fearni apátság újjáépítéséhez.
Pályafutása szorosan összefonódott korának háborúival. 1339-ben fontos szerepet játszott Perth visszafoglalásában. Embereivel elterelte a várost védő vízfolyást, és feltöltötte az árkot, ami megkönnyítette a skótok támadását és az angol helyőrség megadását. 1342-ben Kintailben adott földet Raghnall MacRuaidhrínak. 1346-ban azonban súlyos konfliktusba keveredett ezzel a vazallusával, és az elchói perjelségben megölte őt. A következményektől tartva visszavonult északra, és sok más északi főúr is követte, miközben délre vonult, ahol a Neville’s crossi csatában angol fogságba esett. A király távollétében Uilleam még egy ideig megőrizte tekintélyét. II. Dávid továbbra is számított rá mint a Forthtól északra fekvő területek főbírájára, de 1355-re a király bizalma megrendült benne, és leváltották e tisztségből.