Ez a cikk a robbanóanyagról szól. A Dinamit együttessel kapcsolatban lásd a Dinamit (együttes) szócikket. A dinamit egy robbanóanyag, amelyet nitroglicerinből és abszorbensként kovaföldből (szilikagél, infuzóriaföld) készítenek. A görög dynamisz (δύναμις) szóból származik, jelentése: erő.
Története thumb|jobbra|150px|Alfred Nobel
A dinamitot Alfred Nobel svéd mérnök-vegyész találta fel 1866-ban a németországi Hamburg melletti Krümmelben, és 1867-ben szabadalmaztatta.
Kezdete Nobel már 1847 óta kísérletezett nitroglicerinnel. 1864-ben szabadalmaztatta eljárását a nitroglicerin gyártására. Az eljárás lényege, hogy 10% nitroglicerint adott a lőporhoz, ezzel közel megkétszerezte annak hatásfokát. Megkezdődött a gyártás a svédországi Heleneborgban. Az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. 1864-ben egy ilyen balesetben elveszítette Emil nevű testvérét.
Dinamit Nobel kísérletekbe kezdett, hogyan tudná a nitroglicerin előállításának veszélyeit csökkenteni. Arra a megállapításra jutott, hogy 75% nitroglicerin, 0,5% szóda és 24,5% kovaföld keveréke kellően stabil, hogy az előállítás közbeni spontán robbanásokat elkerülje. A gyártást a németországi Krümmelben (ma Geesthacht része), a kovaföldbányák közelében kezdték el, ez volt Nobel első külföldi gyára.
Gyártási használata A dinamit gyártására Nobel egész gyárhálózatot épített ki, főleg Európában. 1885-ben az Egyesült Államokban, Russell S. Penniman kémikus kifejlesztette az ammóniumos dinamitot, vagyis ammónium-nitrátot adott a nitroglicerinhez. Ezzel a hagyományos dinamit energiájához képest 85%-kal erősebb robbanóanyagot hozott létre. Ennek a terméknek a kereskedelmi neve egyszerűen csak „Extra” volt.
Használat thumb|balra|200px|Dinamit előkészítése a Douglas-gát építésekor (1942) A dinamitot túlnyomó részben a bányászatban, kőzetfejtésre használják, de az építőipar is alkalmazza.
Katonai felhasználása ma már nem jellemző, kiszorították a sokkal stabilabb, jobban formázható (alakítható) robbanóanyagok, mint például az RDX vagy a C4-es.
Korábban a katonai és a civil szféra céljára készített dinamit között különbség volt, mivel a polgári használatra készített dinamit teljesítménye 60%-a volt a katonainak.
A sokáig tárolt dinamit instabillá, ezáltal veszélyessé válik, hőre, ütésre könnyen robban. Idővel a dinamit "izzadni" kezd és a kiszivárgó nitroglicerin óvatlan interakció nyomán, akaratlanul is robbanáshoz vezethet.
Formái thumb|jobbra|100px|Dinamitrúd metszeti ábrája, gyújtózsinórral Általában 20 cm (kb. 8") hosszú és 2,54 cm (1") átmérőjű rudak formájában gyártják, de vannak más méretek is.
A dinamit egy brizáns robbanóanyag, vagyis nem ég, hanem hő hatására hirtelen, átmenet nélkül robban, ütésre, rálövésre is beindul.
A dinamit speciális változata a dinamitgél (zselatindinamit), az első plasztikus robbanóanyag.
Tévhitek Sokan a dinamitot és TNT-t azonosnak vélik, pedig a TNT kémiai vegyület, míg a dinamit egy keverék.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Robbanóanyagok