A burstini hőerőmű (ukránul: Бурштинська ТЕС) Ukrajna egyik legnagyobb hőerőműve, amely az ország nyugati részén, az Ivano-frankivszki területen, Burstin közelében található. A döntően széntüzelésű erőmű beépített teljesítménye mintegy 2300 MW. Az erőmű kiemelt szerepet tölt be Ukrajna villamosenergia-termelésében, valamint egy különleges, az európai villamosenergia-rendszerhez kapcsolt hálózati egység, az ún. burstini energiasziget központi eleme volt. Az erőmű egy 2026. február 7-i orosz légitámadásban súlyos sérüléseket szenvedett, azóta üzemen kívül van.
Története Az erőmű építése a Szovjetunió energetikai fejlesztési programjának részeként kezdődött az 1960-as években. Az első erőművi blokkokat a hatvanas évek végén helyezték üzembe, majd a hetvenes években további egységekkel bővítették a létesítményt. A beruházás célja a nyugat-ukrajnai ipari térségek villamosenergia-ellátása, valamint exportkapacitás létrehozása volt.
A Szovjetunió felbomlását követően az erőmű Ukrajna energiarendszerének meghatározó eleme maradt. Az 1990-es évektől kezdődően azonban a berendezések elöregedése és a gazdasági nehézségek miatt korszerűsítési igény merült fel.
A 2000-es évektől több ütemben modernizációs programokat hajtottak végre. Az erőmű tulajdonosa és üzemeltetője a Zahidenerho cég, amely a DTEK energetikai holding része. 2018-2019-ben az erőmű igazgatója, és egyúttal a DTEK Zahidenerho vezérigazgató-helyettesen Denisz Smihal volt, aki később Ukrajna miniszterelnöki tisztségét is betöltötte.
A burstini energiasziget A burstini hőerőmű egyik legfontosabb sajátossága volt a burstini energiasziget kialakítása. Ez egy olyan villamosenergia-rendszeri egység, amely Ukrajna nyugati részén működött, és villamos szempontból leválasztották az ország egységes energiarendszeréről.
A rendszert a 2000-es évek elején szinkronizálták az európai villamosenergia-hálózattal, amelyet a ENTSO-E koordinál. Ennek eredményeként a burstini energiasziget közvetlen kapcsolatba került a közép-európai villamosenergia-rendszerekkel.
A rendszer lehetővé tette villamos energia exportját több szomszédos ország, így Magyarország, Szlovákia és Románia irányába. Az erőmű kulcsszerepet játszott a sziget frekvencia- és teljesítményszabályozásában.
A burstini energiasziget működése előkészítette Ukrajna villamosenergia-rendszerének európai integrációját. Ennek folytatásaként 2022-ben Ukrajna teljes villamosenergia-hálózatát szinkronizálták az európai rendszerrel.
Orosz–ukrán háború A 2022-es orosz–ukrán háború során a burstini hőerőmű többször is támadások célpontjává vált. 2022. október 10-én rakétatalálatok érték az erőmű nyitott kapcsolóberendezéseit, aminek következtében az Ivano-frankivszki terület energiahálózatában feszültségesés lépett fel, bár az ellátást sikerült fenntartani. A 2022. október 19-én újabb orosz légitámadás során tűz keletkezett, és az erőművet ideiglenesen leválasztották a hálózatról.
2024. március 22-én ismét rakétacsapás érte a létesítményt, amelynek következtében valamennyi erőművi blokk károsodott. 2024 közepéig az erőművet több mint egy tucat támadás érte, amelyek súlyos károkat okoztak a berendezésekben.
A 2026. február 7-én végrehajtott nagyszabású orosz légitámadás során az erőmű súlyos károkat szenvedett, és teljesen leállt. A támadást követően megkezdődött a romeltakarítás és a helyreállítás előkészítése, azonban az erőmű termelésének újraindítása vélhetően hosszabb időt igényel.
Jellemzői bélyegkép|253px|jobbra|A burstini hőerőmű 2016-ban. Európa legszennyezőbb erőművének jelentős a szilárdrészecske-kibocsátása A burstini hőerőmű hagyományos, széntüzelésű hőerőmű, amely több erőművi blokkból áll. Az erőmű eredetileg 12 blokkból épült ki, amelyek egyenként jellemzően 200–300 MW teljesítményűek voltak. Az egyes blokkok állapota és üzemkészsége az idő előrehaladtával változott, ezért a ténylegesen rendelkezésre álló kapacitás eltérhet a névleges beépített teljesítménytől.
A létesítmény gőzturbinás technológiát alkalmaz, tüzelőanyaga elsősorban szén. A hűtést részben hűtőtornyok, részben a közeli víztározó biztosítja, amelyet a Hnila Lipa folyó felduzzasztásával hoztak létre. A burstini víztározó (amelyet helyben burstini tengernek is neveznek) mintegy 1260 hektár. Az erőmű több ütemben korszerűsítésen esett át, különös tekintettel a hatásfok javítására és a környezetterhelés csökkentésére.
Az erőmű tüzelőanyag-ellátását elsősorban a nyugat-ukrajnai szénmedencék biztosítják, különösen a Septickij környéki bányákból származó kőszén. A földrajzi közelség lehetővé teszi a viszonylag rövid szállítási útvonalakat, ami az erőmű gazdaságos üzemeltetésének egyik fontos tényezője. Kiegészítő fűtőanyagként földgázt és fűtőolajat is használ az erőmű.
Az erőmű működése jelentős környezeti hatásokkal jár. A széntüzelés következtében a légkörbe kén-dioxid, nitrogén-oxidok és szilárd részecskék kerülnek, amelyek hozzájárulnak a levegőszennyezéshez és a savas ülepedéshez. Az erőmű környezeti hatása miatt Burstin Ukrajna harmadik legszennyezettebb városa, de a szennyező hatása még az erőműtől 10 km-re is jelentős. Az erőmű Európa legszennyezőbb hőerőművének számít. A hűtővíz felhasználása a víztározó hőmérsékleti viszonyait is befolyásolja, ami hatással van a vízi élővilágra. Ugyanakkor a burstini víztározó az idők során jelentős madárélőhellyé vált, és több védett faj számára is fontos pihenő- és táplálkozó területet biztosít.
Az erőműhöz tartozó, két darab, mintegy 250 méter magas, valamint egy 180 m-es kémény a térség meghatározó tájképi elemei, amelyek nagy távolságból is jól láthatók.
Lásd még
Ukrajnai erőművek listája
Jegyzetek
További információk
A burstini hőerőmű a DTEK oldalán Бурштинській ТЕС – 60 років: цікаві факти
Kategória:Ukrajna erőművei