Santiago Antonio María de Liniers y Bremond, Buenos Aires 1. grófja, spanyolországi francia származású katonatiszt, a Río de la Plata alkirálya. Bár Jacques de Liniers néven született Franciaországban, szélesebb körben a spanyol nevén ismert.

Buenos Aires visszahódításának népszerű hőseként tartották számon a River Plate első brit inváziója után. Ezen sikere eredményeként végül alkirálynak nevezték ki, Rafael de Sobremonte helyére. Korábban példátlan volt, hogy egy alkirályt a király közvetlen beavatkozása nélkül váltsanak le, de IV. Károly spanyol király király végül megerősítette a hivatalában.

Megvédte a várost egy második brit invázióval és egy lázadással szemben, amely le akarta őt cserélni. 1809-ben Baltasar Hidalgo de Cisneros váltotta őt le, akit a sevillai junta kinevezett alkirálynak, ezt elfogadta és visszavonult a nyilvános politikától. Amikor kitört a májusi forradalom, Liniers mégis úgy döntött, hogy visszatér nyugállományból, és monarchista felkelést szervezett Córdobában. Liniers azonban végül menekülni kényszerült, de elfogták és tárgyalás nélkül kivégezték.

Élete Katonai karriere Európában és Afrikában

Jacques de Liniers francia nemesi családból származott. Apja grófi (comte) címet viselt, amelyet legidősebb testvére örökölt. Jacques fiatalon kezdte haditengerészeti pályafutását a Máltai Rend nagymesterének apródjaként. Három év szolgálat után visszatért Franciaországba, de aztán úgy döntött, hogy a spanyol korona szolgálatába áll. Alejandro O’Reilly parancsnoksága alatt Észak-Afrikában harcolt, majd belépett a cádizi haditengerészeti akadémiára.

Első dél-amerikai hadjárat 1776 1776-ban először járt Dél-Amerikában, és sikeresen harcolt a portugálok ellen az 1776-os spanyol-portugál háborúban Pedro de Cevallos vezetésével a mai Uruguay területén. A következő évben először visszatért Spanyolországba. Az 1779-ben kezdődő amerikai függetlenségi háború alatt a franciák és a spanyolok támogatták az amerikaiakat a britek elleni harcukban. A menorcai Maóban Liniers kitűnt a brit haditengerészet elleni csatában, és fregattkapitánynak nevezték ki. A következő években továbbra is szolgált a spanyol haditengerészetben különböző pozíciókban.

Kiküldetés a Río de la Platán 1788-ban Linierst ismét Dél-Amerikába vezényelték, és Buenos Aires kikötőparancsnokaként szolgált. Első felesége halála után újranősült a Río de la Platán, Martín de Sarratea kereskedő lányát vette feleségül.

1802-ben Misionesbe helyezték át, ahol kormányzóként és a helyi csapatok főparancsnokaként szolgált. 1804-ben visszatért Buenos Airesbe a haditengerészeti állomás vezetőjeként.

Buenos Aires felszabadítása 1806 augusztusában 1806 júniusában William Carr Beresford brit expedíciós erői elfoglalták Buenos Airest. Rafael de Sobremonte alkirály családjával Córdobába menekült, és Liniersre bízta a (reménytelen) védelmet.

Liniers szövetségeseket keresett Buenos Airesben, és Martin de Álzagával együtt megszervezte az ellenállást a britek ellen. Ezután Montevideóba ment, ahol Ruiz Huidobro kormányzó segítségével önkéntesekből álló erőt sikerült toboroznia.

A szél- és áramlatismeretének köszönhetően a spanyolok átkeltek a Río de la Platán Montevideóból vissza Buenos Airesbe. Liniers és Álzaga egyesített erői utcai harcokban megadásra kényszerítették a briteket.

1806. augusztus 12-én Buenos Aires ismét spanyol kézen volt. Egy tanácsülés (cabildo abierto) tüntetően követelte, hogy Sobremonte alkirály adja át a katonai parancsnokságot Liniersnek.

Montevideo védelme, ideiglenes alkirályi megbízatása A spanyolok egy második brit inváziótól tartottak. Liniers ismét Montevideoba ment, hogy megszervezze a védelmét. 1807 februárjában az angolok John Whitelocke vezetésével sokkal nagyobb erővel támadtak és elfoglalták Montevideót. Egy precedens nélküli döntéssel a Buenos Aires-i Királyi Audiencia lemondottnak nyilvánította Sobremonte alkirályt. Santiago Liniers ideiglenesen átvette a főparancsnokságot és az alkirályi hivatalt a helyén.

Miután elfoglalták Montevideót és a mai Uruguay-t (Banda Oriental), a britek figyelmüket a Río de la Plata déli partjára fordították. Liniers kivonult Buenos Airesből és átszervezte csapatait. A buenos airesi utcai harcokat kezdetben Álzagára bízta, akit aztán meglepetésre saját egységeivel és tüzérségével megerősített. Ennek a meglepetésnek köszönhetően a britek 1807. július 7-én kénytelenek voltak megadni magukat.

Alkirályi hivatali ideje A britek elleni győzelem után Linierst a nép hősének tekintették. 1808 májusában a spanyol korona jóváhagyta a királyi audiencia döntését, megerősítette Linierst a hivatalában, és Buenos Aires grófjává emelte. Ugyanakkor az őslakosok győzelme, amelyet az anyaország támogatása nélkül értek el, a mai Argentína függetlenségi mozgalmának első magját képezte.

Idővel nyilvánvalóvá vált, hogy bár Liniers tehetséges katonai taktikus volt, politikai kérdésekben kevésbé tehetséges. Amikor Spanyolország a napóleoni háborúk idején hadszíntérré vált, Liniers háttere miatt kritikával szembesült, annak ellenére, hogy következetesen hűséget vallott VII. Ferdinánd király iránt, és ellenezte Joseph Bonaparte hatalomátvételét.

Eltávolítása, ellenforradalom szervezkedése és kivégzése Miközben a napóleoni háborúk dúltak az Ibériai-félszigeten, Napóleon támogatói és a spanyol királypártiak között dúlt a harc. 1809-ben a Központi Legfelsőbb Tanács elrendelte Liniers eltávolítását, akinek helyére Baltasar de Cisneros került. Santiago de Liniers lemondott hivataláról és Córdoba tartományba vonult vissza.

Córdoba kormányzója, Juan Antonio Gutiérrez de la Concha összehívta Córdoba társadalmi elitjét, köztük Linierst is, hogy megvitassák a Primera Juntával szembeni reakciókat. Ekkor Liniers apósa, Martín de Sarratea levelet írt, amelyben arra kérte, hogy maradjon távol az ellenforradalomtól, amit ő a becsületszavának való tisztelet nevében elutasított.

A Córdoba Cabildo ehelyett a cádizi régenstanácsot ismerte el, Cisneros pedig titokban felhatalmazta Linierst, hogy alkirályi hatalmat emeljen a junta ellen. Liniers levelet írt más királypárti vezetőknek, és megpróbálta megszervezni az erőket a Buenos Aires elleni harcra. A junta úgy döntött, hogy a számos ellenség közül, amelyek fenyegethetik, Córdoba a legveszélyesebb, ezért Ortiz de Ocampo vezette sereget küldtek ellene harcolni. Harcra azonban nem került sor: az ellenforradalmi hadsereg súlyosan megsérült a kémkedés, a dezertálás és a szabotázs miatt. Már a Buenos Airesből érkező csapatok közelsége is a Liniers által összegyűjtött hadsereg teljes szétszóródását okozta. Liniers és az ellenforradalom többi magas rangú tisztje több irányba próbált menekülni, de Ocampo mindannyiukat elfogta.

Ocampo, tisztában lévén a foglyok népszerűségével, nem volt hajlandó kivégezni őket, ezért ehelyett foglyokként átadta őket Buenos Airesnek. A junta attól tartott, hogy Liniers bevonulása milyen hatással lehet a városba, ezért Juan José Castellit küldték a városba azzal a paranccsal, hogy váltsa Ocampot és végezze ki a foglyokat. A kivégzésre Cabeza de Tigrében, Santa Fe és Córdoba határán került sor.

Emlékezete Buenos Aires egyik kerülete és Misiones tartományban egy város viseli a nevét. Továbbá róla nevezték el az Antarktiszi-félsziget nyugati partján fekvő Punta Liniers hegyfokot, amelyet nemzetközileg Gaudin Pointként ismernek.

Jegyzetek

Fordítás

Szakirodalom Daniel Courant (szerk.): Une vie entre deux mondes – Jacques de Liniers, Vice-Roi de La Plata, et la naissance de l'Argentine, 1788–1810 (Textes des conférences, Niort 28 août 2010: Bicentenaire de la mort de Jacques de Liniers, 1810–2010). Société Historique et Scientifique des Deux-Sèvres, Niort 2011, OCLC 854620150. Gonzalo Demaría, Diego Molina de Castro: Historia Genealógica de los Virreyes del Río de la Plata. Junta Sabatina de Especialidades Históricas, Buenos Aires 2001, . Életrajz auf todo-argentina.net-en Életrajz auf mcnbiografias.com-on

Kategória:1753-ban született személyek Kategória:1810-ben elhunyt személyek Kategória:Francia grófok Kategória:Spanyol katonák Kategória:Kivégzett katonák