A grazi óratorony () egy 28 méter magas óratorony. A Schloßbergen (Várhegyen) áll, és több mint 5 méter átmérőjű számlapjaival, valamint aranyozott mutatóival a stájer tartományi főváros, Graz legfőbb jelképe.

A grazi óratorony a grazi Schloßberg déli végén, egy 120 méter magas, hosszan elnyúló dolomitsziklán helyezkedik el, amely a középkori várat hordozta. Ez alkotja a metszéspontot a tartományúri vár és a középkori városfal között. Az eredetileg városi, illetve magisztrátusi toronyként emelt óratorony a középkori városfal legmagasabb pontját képezte, amely a Sacktortól (Zsák-kaputól) a Schloßbergre vezetett, a másik oldalon pedig tovább a város északkeleti sarkáig. Egyúttal a fellegvár lezárását is jelentette, amely a Schloßberg északi, magasabb részét foglalta el, és teljes egészében a városfalon kívül feküdt. Graz óvárosának részeként 1999 óta az UNESCO világörökség része.

Története A grazi óratorony magja feltehetően a 13. századból származik, és ezzel a Schloßberg legrégebbi épületei közé tartozik. Az erődítmény részeként egy tornyot először 1265 körül említenek. Jelenlegi formáját egy átépítés során nyerte el, amely 1569-ben fejeződött be egy három nagy számlappal rendelkező, első óra beépítésével. A számlapok felett egy fából készült gyilokjáró fut körbe a tornyon, amely így egyfajta tűztoronyként is szolgált, ahonnan a tűzőrség az egész belvárost beláthatta. 1712-ben az északi oldalán egy újabb számlapot kapott, valamint egy Michael Sylvester Funck által készített új óraszerkezetet. Az új óra elég pontos volt ahhoz, hogy a perceket is jelezze. A ma megszokottól eltérően azonban az óramutató a nagyobbik mutató, mivel fontosabb volt, hogy távolról is pontosan le lehessen olvasni az órákat, a kismutató pedig a perceket jelzi.

Amikor Napóleon csapatai az ötödik koalíciós háború során, 1809-ben ostromolták Grazot, az óratornyot eltalálta az egyik elsőként kilőtt ágyúgolyó, de nem szenvedett nagyobb kárt. A Schloßberget nem foglalták el, de a znaimi csata utáni fegyverszünet révén végül mégis az ellenség kezére került. Az óratornyot azonban a grazi polgárok meg tudták váltani (ki tudták vásárolni), és így azt a vár többi részével ellentétben a franciák nem rombolták le.

2003-ban, amikor Graz Európa kulturális fővárosa volt, az óratornyot egy úgynevezett „árnyékkal” látták el. Ez egy Markus Wilfling művész által méretarányosan megépített, acélból készült fekete ikertorony volt. Az „óratorony-árnyékot”, amellyel Wilfling „Graz nemzetiszocialista árnyoldalára akart emlékeztetni.” A 2003-as kulturális főváros évad végén eladták a Shoppingcity Seiersbergnek, egy Graz külvárosában található bevásárlóközpontnak, ahol azóta is látványosságként szolgál. Az adásvétel lezárása után a médiában olyan hangok is felmerültek, amelyek a műalkotás határozatlan idejű meghagyását követelték a grazi óratorony mellett. Graz városa azonban mind a visszavásárlást, mind az óratorony-árnyék helyben maradását elutasította az előre látható karbantartási költségek, de mindenekelőtt a kártérítési felelősség kérdései miatt.

2008 szeptemberének végén megkezdődött az óratorony általános felújítása. A talajnedvesség erősen kikezdte a falazatot. Az első felújítási fázis, a fa gyilokjáró renoválása mintegy 500 000 eurós költséggel 2009 közepén fejeződött be. Körülbelül 115 000 euró bevétel származott egy 900 m²-es, az állványzatra kifeszített reklámfelületből. 2011-ig további két felújítási fázist terveztek. Ennek keretében az óratornyot 2011 novemberében utoljára burkolták be a számlapok és a mutatók felújítása céljából.

Építészeti jellemzői A négyzet alaprajzú, karcsú torony oldalhossza a földszinten körülbelül nyolc méter, amely a legfelső emeleten 0,5 méterrel csökken. Ezáltal a falfelületek szokatlanul erős dőlésszögűek. A tetőpárkányig mért magassága 18 méter, amelyből mintegy három méter a Polgárbástya (Bürgerbastei) megépítése által megváltoztatott mai talajszint alatt található.

Ma még három harang található a toronyban: Az óraharang a felirata szerint Graz legrégebbi harangja (1382), és minden egész órakor kondul meg. Az 1645-ből származó tűzharang az ütések számától függően figyelmeztetett a tűzre Graz különböző kerületeiben. A kb. 1450-ből való szegény bűnösök harangja (Armesünderglocke) kivégzésekkor szólt, a 19. században pedig a takarodót jelezte, amiről a rongyosharang (Lumpenglocke) gúnynevet is kapta.

Az óratorony alatt egy falkiugráson őrködik a Kőkutya szobra. Egy legenda szerint 1481-ben egy ugató kutya mentette meg Kunigundát, III. Frigyes császár lányát attól, hogy elrabolják Hunyadi Mátyás magyar király zsoldosai, aki korábban hiába kérte meg a hercegnő kezét. Hálából Frigyes császár egy szobor formájában örökíttette meg a kutyát. A 18. század végéről származó emlékmű azonban valószínűleg egy korábbi várúr kutyájára utal.

Galéria

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Graz Kategória:Óratornyok Kategória:Ausztria építményei