Robert Macfarlane brit író és a cambridge-i Emmanuel College előadója.
Legismertebb könyvei a tájakról, természetről, helyekről, emberekről és nyelvről, többek között a The Old Ways (2012), Landmarks (2015), The Lost Words (2017), Underland (2019) és az Is a River Alive? (2025). 2017-ben megkapta az E. M. Forster irodalmi díjat az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiától. Felesége Julia Lovell, a modern kínai történelem és irodalom professzora.
2022-ben és 2024-ben Macfarlane-t külsős esélyesként nevezték meg az irodalmi Nobel-díjra. A díjat ezekben az években Annie Ernaux, illetve Han Kang nyerte el.
Fiatalkora és iskolái Macfarlane a nottinghamshire-i Halamban született, és a Nottingham középiskolába járt. A cambridge-i Pembroke College-ban és az oxfordi Magdalen College-ban tanult. 2000-ben kezdte meg PhD-képzését a cambridge-i Emmanuel College-ban, majd 2001-ben a főiskola vezető tagjává választották.
Családja Édesapja, John Macfarlane légzőszervi szakorvos, aki 2003-ban társszerzője volt a CURB-65 tüdőgyulladás halálozás-előjelzési pontszám számítási módszernek. Testvére, James szintén tüdőgyógyász szakorvos. Felesége Julia Lovell, és három gyermeke van. Az egyik nagyapja a brit diplomata és hegymászó, Edward Peck volt; a másik pedig a radarkutató és úttörő, George G. Macfarlane.
Könyvek Macfarlane első könyve, a Mountains of the Mind (Az elme hegyei) 2003-ban jelent meg, és elnyerte a Guardian Első Könyv Díját, a Maugham-díjat és a Sunday Times Az Év Fiatal Írója Díjat. Bekerült a Boardman Tasker Hegyi Irodalmi Díj és a John Llewellyn Rhys-díj rövid listájára. A könyv a hegyekhez és a meredek tájakhoz való nyugati hozzáállás fejlődéséről szól, címét pedig Gerard Manley Hopkins költő egyik sorából vette. A könyv azt kérdezi, hogy miért vonzódnak az emberek, köztük Macfarlane is a hegyekhez a nyilvánvaló veszélyek ellenére, és azt az erőteljes, néha végzetes befolyást vizsgálja, amelyet a hegyek gyakorolhatnak a képzeletre. A The Irish Times szerint a könyv „egy újfajta felfedező írás, talán egy új műfaj születése is, amely egy új kategóriát követel meg.”
Az Original Copy: Plagiarism and Originality in Nineteenth-Century Literature (Eredeti példány: Plágium és eredetiség a tizenkilencedik századi irodalomban) című könyv 2007 márciusában jelent meg. A könyvben Macfarlane az eredetiséget és a plágiumot vizsgálja az angol irodalomban 1859 és 1900 között, és feltárja az eredetiség és az énfelfogás változásait a romantikus és viktoriánus irodalomban. Az irodalmi eredetiség két elméletét mutatja be: a creatioA related term exists in religious cosmology. jelentését tekintve „a semmiből” való alkotás, és az inventioA related term exists in rhetoric. jelentését tekintve „találékony újrafelhasználáson” alapuló alkotás. Macfarlane azt állítja, hogy a tizenkilencedik századi angol irodalom egyik kulcsfontosságú eleme a creatio fokozatos elutasítása volt az inventio előtérbe helyezése javára.
A könyv Charles Dickens, George Eliot, Walter Pater, Oscar Wilde, Charles Reade, Lionel Johnson és George Henry Lewes műveinek tárgyalását tartalmazza. Az Original Copy-t mind az akadémiai, mind az újságírói kritikusok pozitívan fogadták. Egy 2008-as kritikában Meg Jensen úgy jellemezte a könyvet, mint amely a „szerzők múltbeli művekre való nyílt és együttműködő válaszát” támogatja. Jensen megjegyezte, hogy ez a nézet eltér Macfarlane társától, a Pembroke College öregdiákjától, Harold Bloomtól, akinek 1973-as könyve, a The Anxiety of Influence (A befolyásolás szorongása) az „irodalmi örökséget olyan teherként értelmezte, amelyet el kell rejteni és meg kell tárgyalni”.
A The Wild Places (Vad helyek) 2007 szeptemberében jelent meg, és egy sor utazást ír le, melyek során Nagy-Britannia és Írország vad természetét keresik. A könyv elnyerte a Boardman Tasker-díjat a hegyi irodalom kategóriában, a Skót Művészeti Tanács Év Ismeretterjesztő Könyve díját, valamint a Banff Hegyi Fesztivál nagydíját, amely Észak-Amerika-i megfelelője a Boardman Tasker-díjnak. Nagy-Britanniában és Hollandiában bestseller lett, és további hat díjra is bekerült, köztük a Dolman Legjobb Útikönyv Díjra, a Sunday Times Év Fiatal Írója Díjra, a John Llewellyn Rhys-díjra és az észak-amerikai Orion Könyvdíjra, amelyet azért alapítottak, hogy elismerjék azokat a könyveket, amelyek „mélyítik kapcsolatunkat a természettel, új ötleteket mutatnak be a természettel való kapcsolatunkról, és kiválóságot érnek el az írásban”. A The Wild Places-t a BBC televíziós adaptációjaként készítette a BBC Two Natural World sorozatának egyik epizódjaként, amelyet 2010 februárjában sugároztak; a film később Wildscreen-díjat nyert.Natural World Retrieved 14 February 2010
A The Old Ways: A Journey On Foot (A régi utak: Gyalogos utazás), a Mountains of the Mind (Az elme hegyei) és a The Wild Places (A vad helyek) által kezdett „a tájról és az emberi szívről szóló könyvek laza trilógiájának” harmadik része, 2012 júniusában jelent meg. A könyv Macfarlane azon éveit írja le, amelyeket Délkelet-Angliában, Skócia északnyugati részén, Spanyolországban, Szecsuánban és Palesztinában „régi utakon” (zarándokutak, tengeri utak, őskori ösvények, ősi földutak) járva töltött. Vezérlője a huszadik század eleji író és költő, Edward Thomas, fő témája pedig az emberek és a helyek kölcsönös alakítása.
A The Old Ways hat hónapig volt a bestsellerlistákon. William Dalrymple a The Observer-ben „tour de force”-ként dicsérte. Többek között John Banville, Philip Pullman, Jan Morris, John Gray, Antony Beevor és Dan Stevens is az Év Könyvének választotta. Az Egyesült Királyságban megosztva nyerte el a Dolman-díjat az utazási írás kategóriában, bekerült a Samuel Johnson-díj (a „non-fiction Booker”), a Jan Michalski-díj világirodalmi díja, a Duff Cooper-díj non-fiction díja, a Warwick-díj írói díja, a Waterstones-díj az Év Könyve díja és három másik díj rövidlistájára. Az Egyesült Államokban bekerült az Orion Book Award rövidlistájára.
A Landmarks (Nevezetességek) című könyv, amely a táj nyelvét ünnepli és védi, 2015 márciusában jelent meg az Egyesült Királyságban. Az első fejezet egy változata, amely a The Guardianben jelent meg The Word-Hoard címmel, vírusként terjedt, és a könyv a Sunday Times bestsellerlistájának élére került. Felkerült a Samuel Johnson-díj rövidlistájára a nem szépirodalom kategóriában. A borítón a Landmarks című könyvet úgy írják le, mint „a természet irodalmának terepi kalauzát, valamint egy hatalmas szószedetet, amely több ezer figyelemre méltó kifejezést gyűjt össze Nagy-Britannia és Írország tucatnyi nyelvén és dialektusában, amelyek a terep, az időjárás és a természet egyes aspektusainak leírására és jelölésére szolgálnak”. A könyv minden fejezete egy vagy több író tájait és stílusát tárja fel, miközben Macfarlane utazik, hogy találkozzon gazdálkodókkal, tengerészekkel, túrázókkal, szószedetkészítőkkel, művészekkel, költőkkel és másokkal, akik intenzív és elkötelezett kapcsolatot alakítottak ki választott helyeikkel. A könyv Nan Shepherdről és a Cairngorm-hegységről szóló fejezetét a BBC4 és a BBC Scotland televíziós adaptációja készítette.
Macfarlane részletes írásmódját és a nyelvjárási szókincsre való gyakori utalásait Craig Brown szatirikusan írta a Private Eye 2016. februári számában, a magazin rendszeres "Diary" rovatában. A Landmarks az Egyesült Államokban 2016 augusztusában jelent meg. Tom Shippey a The Wall Street Journalban úgy jellemezte a könyvet, mint amely „megtanít minket szeretni a világunkat, még azokat a részeit is, amelyeket elhanyagoltunk. Macfarlane úr generációnk nagy természetírója és természetköltője.”
2016 májusában Macfarlane kiadta The Gifts of Reading (Az olvasás ajándékai) című rövid könyvét az ajándékokról, történetekről és a nagylelkűség váratlan következményeiről. A könyvhöz tartozó összes munkát ingyenesen adták, és a befolyt összes pénzt a MOAS-nak, a Migránsok Tengeri Segélyállomásának adományozták menekültéletek megmentésére.
Jackie Morris művésszel közösen Macfarlane 2017 októberében adta ki a The Lost Words: A Spell Book (Az elveszett szavak: Varázskönyv) című könyvét. A könyv, ahogy a Guardian nevezte, „kulturális jelenséggé” vált, és Angie Thomas The Hate U Give (A gyűlölet, amit adsz) című művével közösen elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat a British Book Awards-on. A könyv címében szereplő „elveszett” szavak a mindennapi természet húsz elnevezését tartalmazzák – az „Acorn”-tól a „Wren”-en át a „Bluebell”, „Kingfisher”, „Lark” és „Otter” szavakig –, amelyeket vitatott módon kivettek az Oxford Junior Dictionaryből, mivel a gyerekek nem használták őket eléggé. Alulról építkező kampányok indultak, hogy pénzt gyűjtsenek a könyv példányainak elhelyezésére Skócia minden általános és speciális iskolájában, Anglia felében és Wales negyedében.
Adományokat gyűjtöttek arra is, hogy Nagy-Britannia minden hospice intézményében elhelyezzenek egy példányt. A könyvet jótékonysági szervezetek és gondozók használják, akik demenciában szenvedőkkel, menekültekkel, családon belüli erőszak túlélőivel, gyermekkori rákos betegekkel és terminális ellátásban részesülőkkel dolgoznak. Átdolgozták tánchoz, szabadtéri színházhoz, kórus-zenéhez és klasszikus zenéhez. 2018-ban a Stanmore-i (Harrow kerület) Királyi Nemzeti Ortopédiai Kórház megnyitotta új épületét, amelynek négy szintjét a The Lost Words című műalkotások és versek díszítik. Ez inspirálta a Spell Songs című népzenei koncertet és albumot, olyan zenészek előadásában, mint Beth Porter, Karine Polwart, Julie Fowlis és Kris Drever.
Az Underland: A Deep Time Journey (Lennvilág: Utazás az idő mélyére) című könyv 2019 májusában jelent meg. A könyv a Föld mély időbeli múltjáról és jövőjéről szól, ahogyan azt mitikus alvilágok és valós földalatti utazások tárják fel. A könyvet a BBC Radio 4 csatornán sugározták a Book of the Week című műsorban 2019. április 29. és május 3. között.
Az Is a River Alive? (Élnek-e a folyók?) című, 2025 májusában megjelent könyv a folyók, az emberi kultúrák, a környezet és a törvények közötti kapcsolatokat vizsgálja. Magában foglalja az animizmus és a Természet Jogai mozgalom témáit. A könyv olyan művészekkel, kutatókkal és aktivistákkal való együttműködéseket is tartalmaz, mint Cosmo Sheldrake és Rita Mestokosho.
Film Macfarlane Jen Peedom rendezővel, Renan Öztürk operatőrrel és Richard Tognetti zeneszerzővel együttműködve dolgozott a Mountain című filmen, amelynek premierjére az Ausztrál Kamarazenekar élő előadásával került sor a Sydney-i Operaházban 2017 júniusában. Macfarlane forgatókönyvét Willem Dafoe szinkronizálta. A Mountain minden idők legnagyobb bevételt hozó ausztrál dokumentumfilmje lett, és három ausztrál Oscar-díjat is elnyert.
Ugyanezzel a rendezővel és íróval, Jennifer Peedommal, valamint Joseph Nizeti társrendezővel és íróval írt a River (2022) című filmhez is. A filmben Willem Dafoe narrátorként működik közre.
Az Oscar-díjra jelölt zeneszerzővel, Hauschkával és Rob Petit rendezővel Macfarlane elkészítette az Upstream című filmet, amely télen játszódik a Cairngorm-hegységben.
Macfarlane 2012-es Holloway című könyvéből Adam Scovell filmrendező készített rövidfilmet a Super-8-on.
Zene Dalszövegíróként, librettistaként és spoken word előadóként Macfarlane számos zenésszel működött együtt. Közeli barátjával, Johnny Flynn zenész-énekes-színésszel két albumot írt: a Lost In The Cedar Wood-ot (2021) és a The Moon Also Rises-t (2023). Ő és Flynn átdolgozták a Lost In The Cedar Wood-ot egy kétszemélyes "story-song" előadássá, amely 2022 januárjában nyílt meg a londoni Globe Színházban, mielőtt még ugyanebben az évben teltházas turnéra került volna sor. 2024 májusában a páros egy teljes hosszúságú, teltházas előadást adott "The River Calls" címmel, a "River Band" támogatásával.